Jogokra áhitozva

Posted by
Két éve halt meg Gyekiczki  András
Nyáry Krisztián
>Az némiképp megnyugtató, hogy akkor sem a Századvég Intézet, sem a Századvég folyóirat honlapján nem esett szó arról, hogy meghalt Gyekiczki András, a rendszerváltás oly fontos fórumának egykori felelős kiadója.  Jobb híján közlöm ezt az interjút az ifjú Gyekiczki Andrással, aki rendületlenül hitt a szabadságban és a jogállamban.
JOGOKRA ÁHÍTOZVA (1988)
BESZÉLGETÉS GYEKICZKI ANDRÁSSAL, A BIBÓ SZAKKOLLÉGIUM ÚJ IGAZGATÓJÁVAL
— Ha jól tudom, te is egyike voltál az ELTE jogászszakkollégium öt évvel ezelőtti alapítóinak, de néhány éve már Szombathelyen éltél, az ottani főiskolán tanítottál. Meglepett-e a felkérés, hogy pályázd meg az igazgatói posztot?
— Ki kell igazítsalak, én a Ménesi úti szakkollégiumnak nem voltam alapító tagja, bár kezdettől fogva erősen kötődtem hozzá. Hogy meglepett-e Stumpf Pisti felkérése? Inkább elgondolkodtatott. Tudtam, ha vállalom, egy-két évig le kell mondanom a tanításról, ami pedig igen fontos nekem. Másfél hónap elteltével, májusban végül mégis igent mondtam.
— Hogyan alakult a megválasztásod, a kinevezésed menete, hiszen az előző igazgató ajánlott, de a hallgatók többsége valószínűleg nem ismert már.
— Teljesen talán nem voltam ismeretlen előttük, hiszen egyrészt vidékre költözésem után sem szakadtam el teljesen a szakkollégiumtól, másrészt pedig tavaly többekkel találkozhattam, amikor Velemben megszerveztük a szakkollégiumok találkozóját, egy kapcsolati háttér, kialakításának tervével. Előzőleg meg is kaptuk, hogy Lakitelek és az Örley-kör hajókirándulása mellett ez lenne az „ellenzék” harmadik nagy őszi találkozója. De a megválasztásomhoz visszatérve: májusban a kollégium közgyűlése egy hosszú beszélgetés után döntött úgy, hogy engem javasol a kar dékánjának, aki ezt továbbküldte a rektornak.
— Hogyan fogadtak?
— Végtelen jóindulattal, sőt úgy éreztem, helyenként már- már túlzott várakozással, ami
meg is ijesztett kissé. Tele voltak aggodalommal, a kollégium, a hagyományok féltésével, hiszen a tavasszal történtek után olyan hangok is hallatszottak, hogy a korábbi formában esetleg nem működhetünk tovább, talán mégiscsak jobb lenne az épületet vendégházként kihasználni stb., ugyanakkor érezhető volt, hogy némiképpen változtatni akarnak a kollégium arculatán: valamiképpen szeretnének megszabadulni attól a nyomasztó tehertől, amit az alapítók szellemi fölénye, és az intézményhez való másféle ragaszkodása jelent.
— Mit értsünk ez alatt?
— A szakkollégium öt évvel ezelőtt, hősies gesztusként, az élet visszavételének szándékával alakult meg, hogy az egyetem sokszor üres, értelmetlen és cirkalmas rendszerével, illetve a társadalomban uralkodó elfogadhatatlan szokásokkal és életformákkal szemben egy erkölcsileg és szakmailag egyaránt felkészült, saját törvényei szerint működő, valóságos közösséget hozzanak létre. A kezdeti lendület után szükségszerűen következett a mélypont.
— Gondolom azért, mert nem fejlődhetett tovább. Az alapítóknak sem volt hová lépniük, hiszen csak abba a struktúrába léphettek volna vissza, amelyet annak idején megtagadtak. Talán, ha kialakulhatott volna ebből egy kis szellemi műhely, vagy önálló tagozat.
— Pontosan, ami azt hiszem, utópia, de ilyennek racionális. Nyilvánvaló, hogy az ilyen irányú fejlődés, a továbblépés lehetőségének hiánya kimondva-kimondatlanul konfliktusokat okoz az egymásra torlódó korosztályok között.
— És milyen konfliktusokat okoz az új igazgatónak a kollégium jó/rossz híre?
— Előítéletek, pletykák és feljelentések alapján az egyetemi — s talán nemcsak az egyetemi — közvéleményben a leendő Bibó István Szakkollégiumról olyan kép alakult ki, hogy a kollégiumtól távol álló erők saját céljaikra használják fel, s mindannak, ami itt történik, semmi köze az egyetemi oktatáshoz, a jogászképzéshez. Ez nagyon súlyos tévedés.
— Annyi bizonyos, hogy a szakkollégiumnak, illetve az égisze alatt működő csoportoknak nagyon is határozott, politikus vonásai és állásfoglalásai vannak.
— Amit én teljesen természetesnek találok. Nem szeretem viszont az ún. „politikai és szakmai munka” mesterséges szembeállítását. Nem vállalhatjuk fel, hogy jogdogmatikusokat képezzünk. Ellene vagyok az üres handabandázásnak, és a híg szövegeknek. Ugyanakkor nem vagyok antipolitikus, természetesnek találtam például, hogy — még Szombathelyen — magam is belépjek a FIDESZ-be, nem utolsósorban azért, hogy az esetleges retorziókkal szemben a hallgatók védettebbek legyenek. Az elmúlt évben több fontos demonstráció és csoportosulás történt, melyekre szerintem is nagy szükség volt, de azt hiszem, ezek mellé mindjobban fel kell zárkóznia a megalapozott szaktudásnak. Különösen vonatkozik ez a jogászokra, akiknek nem is tudom, mikor volt ekkora lehetőségük, mint most, amikor a jogállam megteremtése a cél, amikor mindenki jogokra áhítozik.
— Végezetül: mi lesz a Századvéggel?
— Előreláthatólag december elején jelenik meg a 6/7-es szám. Ami a lap jövőjét illeti, a szerkesztőségnek el kell döntenie, hogy a mostani, változékony politikai helyzetben milyen szerepet vállal. A kérdés — s ezt Gyurgyák János vetette fel a legutóbbi szerkesztőbizottsági ülésen —, hogy a Századvég megmaradjon-e egy exkluzív politikai revünek, vagy felvegye a versenyt az olvasókért és a kéziratokért. Ez utóbbi elkerülhetetlen, hiszen megjelenik már a Liget, a Hitel és a Kapu; nem várhatjuk el, hogy szerzőink továbbra is grátis hozzák nekünk a kéziratokat. A Soros Alapítvány támogatásával remélhetőleg lehetőségünk lesz arra, hogy nem nyereséges üzleti vállalkozásként fenntartsuk magunkat, javítsunk a terjesztésen és a példányszámot kétezerről négyezer-ötszázra emeljük. Tartalmi oldalról nézve az említett orgánumoktól, szándékunk szerint, az különböztet meg bennünket, hogy továbbra sem valamelyik politikai irányvonalat akarjuk képviselni, hanem olyan népfrontos lapnak szeretnénk megmaradni, amely elsősorban a dolgozatok minőségére, nem pedig politikai hovatartozására kíván koncentrálni. Fontos viszont, hogy elhatároljuk magunkat azoktól, akik most, mikor már lehet, korábbi önmagukat meghazudtolva, gyakorolnak bátor kritikát. Az év végén megjelennek majd a Századvég-füzetek is, melynek első száma Jászi Oszkár politikai elméleti írásait közli.
(Egyetemi Lapok – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1988. 30. évf. 11. sz. 4. o.)