Don Gáspár

Posted by
Fáy Miklós

>Több zsoldosról is beszél Tinódi Temesvár elestekor, és számomra furcsa módon, nagy elismeréssel. Volt egy don Gáspár, aki igen emberködék a bástyánál. Amennyire tudható, tényleg igen emberködött, mert a bástyát már feladták volna a spanyolok, de don Gáspár vagy térdre vetette magát előttük, hogy ne fussanak, vagy karddal fenyegette őket, hogy forduljanak vissza, és egy ideig még tartani tudták a bástyát. Sajnos ezt ő már nem láthatta, mert egy elég buta hibát követett el, meglazította a vértjét (július volt), és úgy ment föl kinézni, hol az ellen. A lesben álló törökök derekát átallövék. Ott is temették el a bástyán. Nem nagy erőfeszítés kideríteni, hogy don Gáspár vezetékneve Castelluvio volt, ami elég nyilvánvalóan nem spanyol név, és valóban, származásra nézve ő maga szárd volt, csak a spanyol zsoldosok századosaként szolgált.

Nem mintha ez azt jelentené, hogy a spanyolok futnának, de a szárdok hősök. Don Gáspár utódja az lett, akit Tinódi Kis Kampónak nevez (csak feltételezem, hogy ez valami végtaghiányra utal) de mondja a keresztnevét is, Alonso Perez. Ő minden vitézsége ellenére majdnem túlélte nemcsak az ostromot, de a „szabad elvonulást” is. Amikor a csetepaté megkezdődött, a rátámadó törököt levágta, és lóháton elszökött. A törökök üldözték, de már kezdtek lemaradni, amikor a Kis Kampó lova a mocsárba szaladt, elsüllyedt, és vergődve maga alá temette a lovasát.

Nem is tudom, mit gondoljak. Nyilván nem értünk haltak, ez volt a munkájuk, ehhez értettek, ebbe haltak bele. Másfelől az ember szereti azt képzelni, hogy á, ezek csak zsoldosok, mit érnek a hazafiakhoz képest. Ez viszont mintha ugyanúgy menne ma is. Attól, hogy valaki brazilként focizik Párizsban, még nem játszik rosszabbul. Még az is lehet, hogy jobban.

Akárhogy is, a kedvenc jelenetem Temesvár ostromából nem zsoldosokhoz kapcsolódik. Mert olyan, mintha az Indiana Jonesból volna. Egy óriási török ugrott át a vár falán, meglengette kardját és szúrt, miközben azt üvöltötte: én Kubád vagyok! A magyar meg pajzsával fölfogta a csapást, és másik kezében tartott kardjával torkon döfte a törököt. Én pedig Pattantyús Bendegúz.