Villan az atom

Posted by
Lana meséi: A folytonosság…
A mágus fellépett az élet színpadára. A Föld lakói körbe állták és minden szem rászegeződött. Lazán jobb vállára dobta palástját, ami alatt megcsillant a páncélja. Nem véletlen, hiszen a háborúból érkezett, nagyot csatázott, s mint mindig, ő győzött. Az univerzum varázslói megszégyenülten kénytelenek voltak hódolni a világ legnagyobb illuzionistája előtt.
A szemfényvesztő beszédre készült. Az idegek pattanásig feszültek a nyakán, a Föld lakói izgatottan bámulták a nagy sarlatánt. Mert az volt ő, egy szélhámos, akinek ahhoz volt a legnagyobb tehetsége, hogy illúziót keltsen. Folyton hazugságokkal traktálta, s mint egy kígyó, hipnotizálta a tömegeket.
A nők, különösen az idősebb korosztály egyenesen istennek látta, csókolták a kezét, leborultak előtte.
Ő volt Jézus földi helytartója, vagyis Isten szolgáinak szolgája, mert jó keresztény ember lévén varázslatos uralkodása alatt már a pápaság is megszűnt. A Vatikánban úgy gondolták, nem érhetnek fel az ő hatalmához, tekintélyéhez, így egy tollvonással meg is szüntették a pápaválasztást, s a fehér süveget az ő fejére tették. Örökre.
Apostolai, és az evangelisták, János, Máté, Simon, s a jó Péter, jaj, Antalt ki ne hagyjam, lesték minden parancsát és vitték hírét a világon valaha élt legnagyobb szélhámosának. De Lázár, akit ő támasztott fel haló poraiból, sem volt az ellensége, pedig róla mindenki tudta, tőle nagyobb szemfényvesztő, nincs. Rókaképű uraságot azonban nem engedte túl közel magához, mert hiába volt hatalma mindenki felett, Lázár is kapott némi tehetséget az aljasságból, bocsánat a varázslótudományból.
Ott volt aztán a nagy mágus mögött Mária, aki ebben a világban nem a jóságos anyát testesítette meg, hiszen nem a saját fiát istenítette, hanem a mágust, akiről bizony sokan rebesgették, az ördög fattya ő.
Állt a mágus a Föld lakói előtt és imígyen szólt a néphez.
Folytatom, amit elkezdtem. Mert a folytonosság a legfontosabb. Már minden csatát megnyertem, legyőztem az ellent sorban. A jövőben is megvédelek benneteket mindenfajta gonoszságtól, anyagi csődtől. Békében fogtok élni, mert én így akarom. Nem lesz gondotok kenyérre, sem lelki táplálékra, bőség lesz mindenütt.
A világ azonban hallgatott. Nem éljeneztek, nem tapsoltak, mint ahogy azt az ördög fattya várta. Sőt, sokan összesúgtak, talán lázadásra is készültek páran.
A mágus ekkor nagyon dühös lett, akkor pusztuljatok aljanépség! Rájuk küldte a fekete sereget, azok repülő szőnyegekről bombázták a szárazsággal, éhínséggel és járványokkal küzdő földlakókat. Ez nem volt elég, a varázsló felhergelte a muszkákat és elindult a sárga veszedelem is, pont úgy, ahogy a bibliában volt megírva. A családja már biztonságban volt, a majorság bunkerében, mert pontosan tudta, a világégést, amit ő okozott, csak ott lehet túlélni.
A mágus felemelkedett a magasba, onnan nézte a pusztítást és lelkét nagy nyugalom szállta meg. Ám ekkor a kopár földről egy apró kattanás hallatszott. Júdás, akit a mágus íróasztala mentett meg a haláltól, feltápászkodott a romok alól és megnyomta a gombot. Hatalmas gombafelhő szállt az égre, a nyomában tomboló tűzvihar elsodorta a mágust is.
Ezzel bevégeztetett, gondolhatja most a kedves olvasó. De nem, mert a bunkerből kioldalogtak az ördögfiókák és újra benépesítették a földet. És bizony kezdődött minden újra. Mert mint mondta varázsló, a folytonosság a legfontosabb.