Vészhelyzet

Posted by
Iván Gizella
>Elfogynak a szavak. Tehetetlennek érzem magam. Hétről hétre minden drágább az üzletekben. Nehogy azt gondolja kedves, hogy annyi az infláció, amennyit a KSH mond, jóval több. Érzem a pénztárcámon. Már nem veszek az unokáknak csokit sem, legfeljebb a kettőnek egyet, ha megyek hozzájuk. Igen, van egy kis spórolt pénzem, a temetésemre tettem félre, hogy ne kelljen majd a gyerekeknek még azt is fizetni, elég nekik a lakáshitel. Abba is minek ugrottak bele, tudni lehetett, baj lesz belőle. De az ő dolguk, csak azt bánom, hogy már nem tudok nekik úgy segíteni, ahogy szeretném. Hetvenöt éves vagyok és dolgozom. Asszisztens vagyok egy háziorvosi rendelőben. Szerencsém van, mert megbecsülnek, hiszen tudja kedves, nincs az egészségügyben elég ember. Pedig a lábaim már nem bírják, nézze, most is, hogy be van dagadva a térdem. De jó helyem van szerencsére, nem panaszkodom. Igaz az emberek nem mindig kedvesek, én betudom annak, hogy a beteg türelmetlen, azért bevallom, olykor-olykor én is felemelem a hangom. Nem tehetek mást, ha nem érti meg, hogy mit nem lehet. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha majd nem bírom tovább. Egyik gyerek sem ér rá velem foglalkozni, megértem én, örülök, ha látom őket néha. Dolgoznak, élik az életüket, s így van jól.
S most is mit hallok? Hogy a háborús vészhelyzet miatt akár a megtakarításainkat is elveheti kormány. Ugye ez csak vicc, kedveském? A szegény emberektől? a nyugdíjasoktól? A gazdagokkal mi lesz? Ja, ők már rég kivitték a milliárdjaikat offshore cégekbe, meg olyan bankokba, ahol nem lehet őket beazonosítani. Tőlük nem tudnak elvenni semmit, mert hivatalosan megtakarításuk sincs, úgy, mint a nagyfőnöknek. De mondja már meg, pont az én pénzemre van szükség? Nem loptak még eleget? Meg milyen háborús helyzet van? Az unióban sehol nincs ilyen, nekünk mindig különcködni kell. De nem akarok én a nagypolitikába belemászni, nem is értek hozzá, csak ha a bőrömre megy, azt már nem szeretem.
Azt mondta a szomszédasszony, vásároljak be tartós élelmiszerből jócskán, mert soha nem lehet tudni, mi jön. A konzerv meg nem romlik meg. Nekik két autójuk van, azt is mindig teletöltik benzinnel, biztos, ami biztos. Ha egy kicsit kifogy, azonnal mennek a kútra, mert a múltkor is kiírták, átmeneti készlethiány van. Szóval vannak ám rossz előjelek, csak figyelni kell. Nem akarok én senkit ijesztgetni, de jobb az óvatosság, az előrelátás. Néha azonban egészen elkeseredek és magamba roskadok. Még a szavak is elfogynak. Csak ülök a tévé előtt és bambulok, próbálom kiszűrni a hírek közül, mi az igaz. S Hofi örökérvényű mondata jut eszembe: „az igazságból elveszett az i.”