Könyvek paplan alatti olvasásra

H. Móra Éva |

Egyszerre három új könyvvel is jelentkezett a Pagony Kiadó Zseblámpás Könyvek sorozata. (A sorozatcím bájos, de mond-e valamit a mai gyerekeknek? Van-e még kis olvasó, aki zseblámpával olvas a paplan alatt, „a szigor a lámpát ha leoltja”?)

Igaz Dóra neve ismerősen cseng a gyerekkönyvek kedvelőinek körében, számos kötettel szólította meg a kisiskolásokat. Mostani regénye, a Groll legendája nem közönséges tündéres-hercegnős mese, túllép azon; maga is, kiadója is fantasyként említi. Szó, ami szó, nem tudom, mennyire könnyedén birkózik meg a szövevényes történettel a 7–10 éves célkorosztály. Tekinthetjük mini fejlődésregénynek is, hiszen Kálát, az elkényeztetett hercegkisasszonyt kezdetben szimplán csak a kalandvágy fűti, gondolatai csak saját maga körül járnak, az őt körülvevő embereket kritikus szemmel nézi, gúnyolja. Éjszakánként, álmában a saját mesevilágából a valóságba lép át, hús-vér gyerekek közé, és valódi problémákkal találkozik. Ez az átjárás a két világ között egyre gyakoribbá válik, mind több és több időt tölt új barátaival, s válik egyre nyitottabbá, érzékenyebbé. Megismeri a barátság, a segítőkészség fogalmát, s áldozatokra is kész, hogy megmentse Grollt, a szomorú óriást, akit senki se ünnepel, s aki bánatában lassacskán elveszíti erejét. Kála legyőzi önmagát, s más emberként tér vissza saját környezetébe: rányílik a szeme a körülötte élőkre, immár szeretni is tudja őket. Szép gondolatok, pozitív szándék, tiszta érzelmek – kissé kacskaringós mesében.

Egészen más hangütésű Kovács Attila története. Ennek hősei már vlogolnak, kommentelőket és követőket gyűjtenek, leggyakrabban használt kifejezésük a menő. Remek stílusérzékkel, sziporkázó, olykor görbe tükröt tartó humorral mutatja be ezeket a kiskamaszokat, kialakulófélben lévő „értékrendjükre” így utal: „Halmi nem kedvelte túlságosan a srácot. […] MBE viszont bírta, mert menő volt az apukája, menő volt a mobilja…” Az MBE is egy menő névrövidítés, amilyen egy menő, 11 éves youtubernek dukál. Hőseink lakóhelye pedig: „A felső utca tele volt nagy házakkal, kis tornyokkal, kivilágított medencékkel, az udvarban parkoló Porschékkal meg lampionos rózsalugasokkal…” Ezt tetézi még Zita „háziállata”, a kertben tartott bengáli tigris, édesapja ajándéka. A társaságból talán Halmi a „közülünk való”, ő majd a tizenegyedik születésnapjára kap mobilt, addig is a bátyjáét emeli el.

Mielőtt a cselekményre térnék, időzzünk még e remek humorú stílusnál! Néhol „Besenyő Pista bácsis”:

„De mit keres ez a gyerek itt a kertben egy lámpával?
– Bence, mit keresel itt a kertben egy lámpával?
– MBE. Maradjunk a menő névnél. Nemsokára úgyis mindenki így szólít majd.
– Oké, Bence, vagyis MBE, mit keresel itt a kertben egy lámpával?”

Máskor az a humor forrása, hogy szó szerint idézi a kiskamaszok odavetett beszédmodorát: „Tökre sehol sincsen egyetlen senki se.” Vagy: „Az olyan, mint egy nagy versenyautó, csak kisebb, és nem olyan.” S kap egy fricskát is a kütyüjében állandóan elmerülő korosztály: „Elrejtette a mobilt a farzsebében, és amint eltűnt a kijelző a szeme elől, megérezte az éjszakai utca illatát. Volt benne valami édes és valami hűvös is. Eddig észre se vette.”

A cselekményről… nos, határozottan éreztem valamiféle törést, mihelyt a „lenti világba” vezet minket a regény. Az eddigi üde hang, lendület mintha alábbhagyna, s a dinamizmust egyfajta vánszorgás váltaná fel. A befejezés is elnagyoltnak tűnt – ám az eddig felsoroltaknak köszönhetően mindez megbocsátható.

A legegyenletesebb, legkidolgozottabb számomra a Rádai Andrea-regény volt. Elvarázsolt, mint annak idején a Harry Potter, minden betűjét élveztem. A Tündérek a tajgán első könyve az írónak, s reméljük, még további sok könyvvel megörvendeztet majd ez az ígéretes tehetség – aki mindeddig csak fordítóként szólt a gyerekekhez. A tajgát választotta története színhelyéül, ami már önmagában izgalmas. A mese minden részlete csupa újdonság, eredeti ötlet; jókat kuncogtam például a Nagybajvanszk településnéven és társain… Felcsigázta érdeklődésemet a spenótos narancsdzsem, a kukacosalma-szörp, a keszköszeital és a cucujkabefőtt is. Hát még a befőttek címkéin olvasható feliratok: Vízilónak nem adható! Vagy: Két evőkanál holdfényt tükröző vízzel összekeverni! Vagy: Napi 5 pohár fogyasztása csökkenti a sóska utáni vágyat. Mindez Kvaterka pincéjében található, aki a főhős Mimi tündérnagynénje, és a sokadik esküvőjére készül, ezúttal egy trolibuszvezetővel. Ám az esemény egy Csipkerózsika-effektus következtében meghiúsul, illetve csak elodázódik – ezzel kezdődik a kalandok sora Mimi számára, és az olvasók gyönyörűségére. Természetesen segítőkre, barátokra is lel útközben, például Aljosára, akinek csodatyúkja van. (Gyerekkoromban olvastam egy Pogorelszkij-mesét: A fekete tyúk. Aljosa volt a főszereplője. Vajon innen az ötlet? Mindenesetre jólesett ennek a régi emléknek a felbukkanása.) A történet áradva megy előre, egy percig se unatkozunk, s persze a végén minden jóra fordul, ahogy kell.

Lehet hát olvasni, kisdiákok, ki melyiket választja!

Igaz Dóra: Groll legendája
ISBN 978 963 587 2015
Illusztrációk: Biró Eszter
Kovács Attila: Föld alatti kaland tigrissel és buszokkal
Illusztrációk: Rátkai Kornél
ISBN 978 963 587 1520
Rádai Andrea: Tündérek a tajgán
Illusztrációk: Baranyai (b) András
ISBN 978 963 587 1490
Pagony Kiadó, Budapest, 2022
teljes bolti ár egyenként 2990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál egyenként 2542 Ft