A király királysága

Posted by
Puzsér Róbert
>A király rendszeresen emlékeztette magát arra, hogy minden nála van, úgyhogy minden rendben van, de az elbocsátásának napját továbbra sem bírta elfelejteni. Három visszatérő rémálma közül leggyakrabban erre riadt fel. A másikban Vlagyimir Vlagyimirovics kevert novicsokot a teájába, de neki nem volt szabad észrevennie, különben kámzsát húznak a fejére, és leviszik a pincébe, de értelemszerűen nem is volt szabad innia a teából, a ravasz KGB-s meg csak kínálgatta, és firtatta, hogy miért nem fogyasztja a teát, erre a király álmában úgy tett, mintha ügyetlenül leverte volna a csészét, a tea szétfolyt a padlón, ekkor valaki hátulról kámzsát húzott a fejére – és e pillanatban mindig felébredt.
A harmadik rémálmában egy hatalmas asztalnál ült, és nem bírta megenni azt a rengeteg ízletes fogást, amit felszolgáltak, úgyhogy hívta a családját meg a barátait, és ők is hozták a családjukat meg a barátaikat, és azok is tömték a fejüket vele együtt, de a finom falatok nem fogytak, mert csak jöttek a pincérek, és hozták az újabb meg az újabb fogásokat, már el se fért az asztalon, de a konyha gőzerővel termelt, a király kétsegbeesetten rágott és nyelt, rágott és nyelt, miközben azt figyelte, hogy le fog hullani a drága falat a földre, és tönkremegy, és megpillantotta, amint az asztal peremén egy tál megbillen, de túl messze volt, nem érte el, kiáltott volna, hogy ne engedjék leesni, de a szája tele volt félig rágott falatokkal, és a tányér zuhanni kezdett – mielőtt földet ért volna, a király mindig felriadt.
Elégtételre vágyott. Nem először és nem utoljára. Mindennap elfogta a düh azok iránt, akik kiadták az útját, és az elégtételnek egyetlen szabályát ismerte: hogy abból sosem elég – de ma keményebben kell elégtételt vennie rajtuk a megszokottnál. Ma nem érheti be azzal, hogy megtiltja nekik az örökbefogadást, és bezárat egy újságot meg egy tévécsatornát, hiszen nagy nap van: ma kormányt alakít. Ma négy évnyi elégtételről dönthet.
Végy egy kapust: először a keresztapát hívta – ő volt a király belügyminisztere. Hány ezer órán át nézte ezt a sovány, hegekkel barázdált arcot, ezt a hideg tekintetet? Nem szerette. Irritálta a keresztapa aszkézise, és még jobban irritálta a keresztapa hatalmának elbirtokolhatatlansága. Miniszterei mindegyikének hatalmát önmagából eredeztette – de a keresztapáéval nem tehette ezt. Neki saját hatalma volt. A király úgy gondolt rá, mint egy természeti erőre, amelyet épp ural, de amelyet mégsem kezelhet teljesen a sajátjaként – akkor se, ha kilenctizeddel kormányoz.
Akárhogy is: jó szakember. Kiválóan államosította a bűnözést, az erőszakszervezeteket és a bűnszervezeteket keményen tartotta a kezében, és példásan vezette a rendőrséget meg a börtönöket. Pontosan ezt akarom látni az oktatásügyben meg az egészségügyben is – döntött a király. Hiába rosszak az állapotok, úgy ítélem meg, hogy az ott dolgozók még mindig a tanulókért meg a betegekért vannak ott. Meg kell tanítani nekik, hogy egy belügyi alkalmazott a király és csakis a király miatt lehet ott, ahol van. A keresztapa majd megérteti velük.