Posted by Réti Zsolt
>Rólunk Szól! Döbbenet!
Két dolgot kell megállapítanom a meccsről ami igazolja a tézist. A szurkolást nem tanuljuk, hanem bennünk van!
1. Életem leghangosabb, legszenvedélyesebb szurkolását éltem ma át. Pedig két hete Zágrában, egy hete Belgrádban voltam és az életemben is láttam pár stadiont, lelátót és meccset!
2. Ez volt a vegytiszta Ultra. Igazából nem Ultra volt mert egy csomó elem hiányzott. Viszont olyan alap Ultra volt. Mert ebben a szurkolásban nem volt érdek, irigység, sértettség. Innen kell indulni aki Ultra…
“Ha nem tudsz megtanítani repülni, taníts meg énekelni.” – Pán Péter
Ma 35.000 gyerek töltötte meg az Arénát.
Nem megnézték a meccset. Hanem végig őrjöngték.
Ami régen gyakori volt, és ma már kihalt a labdarúgásunkból azok a morajok amikor valami szép, izgalmas, vagy hibás megmozdulás történik. Ma ezek a morajok, ordítások volt. Amikor labdát szereztünk üvöltött a stadion. Mikor támadtunk ordibáltak, mikor mentettünk vagy védett Gulácsi, őrjöngés volt. Egyszerre és spontán.Nem volt szervezett szurkolás. Nem voltak rigmusok mert senki nem ismerte őket. Csak szenvedély volt és annak a hangjai.
A történeteknek vannak keretei.
Megbüntették a Magyar szurkolókat a viselkedésük miatt. A mérkőzést Angol térdeléssel, és stadionnyi fütyüléssel kezdődött. Gondolom most ez a téma Angliában. A gyerekek nem buták. Tetszik nekik a nagyobb fiúk vagánysága. Másolnák őket. De nem merik. Most magukban voltak, gyerekek és merték. Zárásként a csapat elénekelte a Himnuszt a kezdő körben. A felnőtteken kívül nem énekelték. Mert még nem tanulták meg a szöveget. Olyan fiatal gyerekek.
Azt mondogatom pár éve. Figyeljünk a lelátón a gyerekeinkre. A jövőnkre. A panasz, hogy az általunk ismert lelátói világban, az adott kor ultrájában ragadunk bele. Elkopik a lelátó, elhagynak minket kakaterek, generációk kopnak ki. Mi lesz velünk? Tesszük ilyenkor fel a kérdést. Ma megérkezett a válasz. Ha nincs senki akkor jönnek a kis valakik. A szurkolás nem tanulás kérdése, hanem ösztön kérdése. Mindenkiben benne van ez az ösztön. Minnél fiatalabb valaki annál mélyebben, őszintébben. Csak Pán Péter nem nő fel. Így az ultra sem nő fel. Csak fogy és zárt világ lesz. Nem tud megújulni. De ami fontosabb. Nem tud emlékezni arra mit érzett, amikor gyerekként szurkolt. Mert ha azokat az érzéseket meg tudja őrizni. Hangosak, színesek, és erősek leszünk. Most megtudtuk kik voltunk valamikor és ha elmúlunk nem marad üres a lelátó.HIHTETLEN VOLT ÁTÉLNI!