Forint vagy euró

Posted by

Fábián András

>Mivel Horvátország jövő év január 1-től bevezeti az eurót, érthető módon megszaporodtak magyar részről is az ezzel kapcsolatos megnyilatkozások. A jegybankelnök Matolcsy György például igen gyakran nyilatkozik meg a kérdésben. Mintha ez különösen nagy terhet jelentene számára, amelytől úgy igyekszik megszabadulni, hogy kibeszéli magából. Nem csoda tehát, ha néha el-elsül az agya, és orbitális hülyeségeket mond. Ez történt például a magyar forint születésének 75. évfordulója alkalmából rendezett konferencián is.

Múlt év augusztusában azzal indokolta a közös európai pénz magyarországi bevezetésének halogatását, hogy az „euró még nem elég fejlett”. „Magyarország majd akkor csatlakozik az eurózónához, ha az euró megfelelően fejlett lesz – mondta. A magyar jegybankelnök szerint a közös uniós pénzzel eddig a tagállamok többsége veszített. Ehhez képest méltatta a forint történelmi szerepét, amely kibocsátásakor alkalmas volt a háború utáni hiperinfláció letörésére, és amely most is az infláció felszámolásának hatékony eszköze lehet. Mint mondtam, ezt még 2021. augusztus 2-án tudta mondani az ő szájával. Aztán amikor a magyarországi infláció már felülről nyaldossa a 10%-ot (valójában 20-25%-ról beszélnek a megélhetési költségek növekedése kapcsán), akkor Matolcsy kolléga hallgat. A 400 forintos euró árfolyam sem készteti megszólalásra.

Mindez arról jutott nekem eszembe, hogy a Népszava megszavaztatta az olvasóit: Ön szerint Magyarországnak is be kellene vezetnie az eurót? Szavazzon! Én szavaztam, és a mérce szerint jelenleg 50-50% az igenek és a nemek száma. Azt persze egy pillanatig nem gondolom, hogy ebben a fényes tekintetű jegybankelnöknek, szavai meggyőző erejének bármi szerepe lenne. Mármint abban, hogy azok aránya, akik nem vezetnék be az eurót megegyezik azokéval, akik viszont igen. Értelmes ember nem nagyon foglalkozik Matolcsy vízóival. hasonlóképpen érdektelen a kormány bármely tagjának megnyilatkozása az általuk elért felülmúlhatatlan gazdasági sikerekről, béremelésekről. Már ha Orbán Viktor fizetésén kívül bárki más, dolgozó ember fizetését emelné itt valaki. Ilyesféle gondolkodást igénylő pénzügyi-megélhetési kérdéseknél nekem egyébként is mindig Bokros Lajos örökbecsűje jut eszembe: „Nincs az a béremelés, amit én rövid idő alatt el ne tudnék inflálni.” Tegyük hozzá: forintban. Ugyanez euróban ugyanis már sokkal bonyolultabb probléma lenne.

A kormány pontosan tudja, hogy 400 forintos euró árfolyam mellett (Magyarország előre megy, nem hátra!) már csak vizuálisan is igen hülyén mutatna a 29 000 forintos minimálnyugdíj (72,50 euró), vagy az óriási sikerként elkönyvelt 200 000 forintos minimálbér (500 euró), netán a 260 000 forintos garantált bérminimum (650 euró). Ez bizony legfeljebb annyira elég, hogy az EU-ban hátulról stabilan a hatodik helyet tudhassuk a magunkénak. A kormánypropaganda szerint azonban óriási sikere ez a gazdaság és a pénzügyek menedzselésének! Tudjuk azt is, persze, hogy ezek átlagok. Ráadásul ebből még lejönnek az adók és a járulékok. Meg ugye a 10%-osnak mondott infláció.

De mennyivel jobban hangzik a 200 000, mint az 500!

Érzi ezt a magyar ember, és bár befelé pirul, inkább arra hajlik, hogy a 200 000 jó magyar forintra voksoljon, semmint a semmire sem elég 500 euróra. A nyugdíjasokról már nem is érdemes szót ejteni. Csirkeláb, farhát, fűtetlen szoba – vagy gyógyszer… Magyarország, különösen a jelen helyzetben, amikor a jogállamiság felszámolása miatt elzárták az európai pénzcsapokat, rohamléptekkel száguld – no nem előre – hátrafelé. Biztos leszakadók vagyunk minden tekintetben az európai színvonaltól. És valóban! Ezen még az euró bevezetése sem változtatna,

Címkép: euro és dollár mérlegen