Történet a farhátról

Posted by

Fábián András
>Para Kovács Imre nagy tisztelője és állandó hallgatója vagyok a Klubrádió műsorfolyamában. Kedvelem az embert és a stílusát egyaránt. Ezért is csatlakoztam az általa szervezett Facebook csoporthoz, a Flamingó Farhát Fanokhoz. Az öt éve alakult csoportnak (ma még) több mint 6000 tagja van/volt. Tegnap óta kettővel kevesebb. Kiléptem én is. S tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a döntésemmel. Sokakat talán untat egy-egy Facebook story, vállalom azonban a kockázatot és elmondom, hogy miért búcsúztam el – amúgy fájó szívvel – ettől a kis csapattól. Para miatt.

Bővebben. Az történt, hogy Para, az alapító adminisztrátor, kitett egy tacepaót az oldalra – megjegyzem, az írásaival ezen kívül alig találkoztam a saját csoportjában – a következő szöveggel:

A megváltozott médiafogyasztási szokások miatt mostantól csak az adminisztrátorok és a Patreonon regisztrált támogatók tudnak bejegyzéseket írni. Hamarosan ugyanígy változik a kommentelés is. Patreon regisztráció itt…”

Nem tudom, hogyan változtak meg a médiafogyasztási szokások. Én nem követem ezeket a szokásokat, nekem is megvannak azonban a saját szokásaim. Mint írással is foglalkozó embernek eszem ágában nincs Para tehetségéhez mérni a magamét, mert ez – lássuk be – abszurd próbálkozás lenne. Vannak azonban bizonyos dolgok, amelyekhez ősz szakállamra tekintettel ragaszkodom. Ilyen például az, hogy soha egyetlen írásomért nem fogadtam el egyetlen fillért sem. Úgy tartottam, hogy ez az én függetlenségem és szabad témaválasztásom, más szóval szólásszabadságom garanciája. Megtehetem, gondolom nem úgy, mint Para, akinek vélhetőleg az írás az egyetlen megélhetési forrása.

Azt azonban, hogy pénzügyi támogatottsághoz kössem – különösen egy közösségi térben – a megszólalás és véleménynyilvánítás lehetőségét, felettébb abszurd ötletnek tartom. Ráadásul, ha nem adsz pénzt, nem is szólhatsz hozzá semmihez, csak elolvashatod azt, ami ott írva vagyon, vagy amit a három admin és egy moderátor olvasásra érdemesít. Idegen szavakkal szólva ez nem csak hogy nem demokratikus, de egyenesen diktatórikus. Igaz, hogy nagyjából megfelel a mai magyar tájékoztatási rendszernek, amely a tömegtájékoztatás központosításán és a kormány tájékoztatáspolitikai túlhatalmán alapul. Ráadásul ezt ők is közpénzből teszik, amelyről tudjuk, hogy azonnal elveszíti közpénz jellegét, ahogy magánzsebekbe vándorol. Teszik, mert tehetik.

Nem akarom én Parát bántani, eszem ágában sincs. Gondolom átgondolta ő ezt alaposan, mielőtt így döntött. Szerintem, persze, már csak azért sem tudnám megbántani, mert ő bizonyára a büdös életben nem fogja olvasni ezeket a sorokat. Minden esetre én elköszöntem a Facbooknak ezen oldalától egy tömör pá-val. Nincs nekem ott semmi keresnivalóm, ahol csak a pénzemért kíváncsiak a véleményemre, és ugyancsak a pénzemért elolvashatom azokét, akik a fizetség fejében érdemeseknek ítéltettek a véleményük megosztására.

Mindezek ellenére kívánom Parának, hogy találja meg a szerzői lét fenntartásához szükséges anyagi forrást, amelyre ezúton számít. Mint említettem, én a jövőben is megmaradok gondolataim és véleményem független, szabad és ingyenes megosztása mellett. Majd legfeljebb más csoportokban élek ezentúl is ezzel a habókos szokásommal.

Címkép: Para Kovács – a Patreon harmadik lovasa