Egy megzenésített Chagall festmény Sosztakovicstól

Posted by
Párizsban a Radio France koncerttermében (R.F. Filharmonikusok) Sosztakovics koncert, élő közvetítéssel. Én a nézőtéren ülök, majd’ húsz méterrel a zenekar feletti karzaton, szédítő, hipnotikus élmény. A zenekar vezetője bemutatja az orosz karmestert és a két ukrán szólóhegedűst (egy nő, egy férfi), és beszél a háborúról. Elítéljük, elfogadhatatlan, pusztító, tragikus.
A nyitó darab nem Sosztakovics, hanem Glazunov, és a Zúg a Volga motívum hangzik fel (kelet-európaiként elég megrázó ezt most hallgatni). Aztán jön a főműsorszám, a 2. Hegedűverseny.
Olyan mint egy megzenésített Chagall festmény. Vadim Gluzman ukrán származású hegedűművész szólózik. A végén, amikor hatodszorra tapsolják vissza, ő is beszél egy kicsit. Kapunk tőle egy rövid ráadást egy kortárs ukrán zeneszerző tiszteletére, mert “ahol szólnak az ágyúk, ott némák a hangszerek”. A másik ukrán szólista halkan sír.
Én is.
Aztán nem tudom, mi üt belém, de hirtelen valami zavarni kezd.
Hosszú ideje a szomszédos Belgiumban élő (e)migránsként szemet szúr, hogy nincs a zenekarban egyetlen feketebőrű (noir) sem. 87 tagot számlálok, lehet, hogy plusz egy, ha a hárfást véletlenül kihagytam, de ő nagyon oldalt volt, és fehér és kopasz.
És hogy miért nincs, az megér egy külön bejegyzést…

Címkép: Chagall cirkusza