Kirill és Metód

Posted by
Arató András
>A Hatnapos Háború még csak kételyeket ébresztett bennem, 1969. augusztus 21-e viszont eldöntötte, nem vagyok a szovjet-rendszer híve. Az orosz nyelvvel viszont nem volt bajom, könnyen elsajátítottam Lenin, Brezsnyev, Putyin kedvenc betűtípusát. Nem hivatkozom Tolsztojra, Puskinra, Dosztojevszkijre, minthogy egyiket sem olvastam eredetiben, de mégis. Hetvennégyben viszont egy moszkvai kocsmában két ismeretlen hátba veregetett ötvenhat dicséretekén, sőt, az sem vetette vissza őket az elismerésemben, hogy jómagam három esztendősen a Falk Miksa, azaz Néphadsereg utcai pincében vészeltem át a vitéz napokat. Ha nem beszélek oroszul, ez az élmény bizony elmaradt volna.
Mostan a Nemzet Fürkésze végrehajtotta a kapott feladatot, levetette a szankciós listáról a moszkvai pátriárkát, azt az egyházfőt, aki az orosz agressziót dicsőítvén a Kremlt „Harmadik Rómaként” jegyzi. Melyik lehetett a második?
Vajon miért olyan fontos a mi kedves vezetőnk számára, hogy Kirill, a honi nagyvállalkozó kisegyházak gigantikus példaképe ne veszítse el jachtvásárlói képességét?
Ömlenek az összeesküvés elméletek, pedig minden bizonnyal csak egy szívesség viszonzásáról van szó. Egykoron ugyanis a második világháború közel egymillió magyar áldozatáért felelős Horthyt Sztálin határozott kívánságára vették le a szövetségesek a háborús bűnösök listájáról. Kölcsön kegyelem visszajár.
Az oroszt gyakorlás híján az évtizedek során nagyjából elfelejtettem. Noha egyre kevésbé sajnálom, mégis jelzem, előjön az, ha megérdemli.
A “Kirill” szóviccért meg elnézést kérek.
Címkép: Pápai Gábor Lesújt az olajozott istennyila/ Népszava