Kérem, a számlát!

Posted by
Nagy dolog a demokrácia, annyi szent, mindenki szépen sorra kerül, profi is, meg gagyi amatőr is, mindketten fújhatják, senki nem szólja le a másikat, harmonia caelestis, tökéletes rendben zajlik az egész, elegáns és toleráns, így is kell, gondoltam, miközben visszasírtam a profit, a bongyorfejű elől meg fejvesztetten menekültem.
Pedig jó volt ott üldögélni.
Akkor hát?
Akkor hát ki járt jól, s ki faragott rá?
Azért tolult most elő mindez – az emlékezet nagy ravasz, juthatott volna eszembe tán más trauma is – mert Vágvölgyi B. Andrást (továbbiakban Vagesz) kirúgták a Ferencvárosi Önkormányzat lapjától, ahol főszerkesztőként rótta a sorokat. Fogalmam sincs, hogy miért, én csak annyit tudok, amennyit tudhatok: jó harminc éve (amúgy sok tekintetben meglehetősen szar harminc éve) követem és olvasom, hibátlan tollú publicista, okos és szellemes, nem mellesleg feddhetetlen alak, tisztességes, megvásárolhatatlan, szóval nem az az idehaza jól ismert belülről bomlasztó típus, pedig sok pénzért ő is megtehetné, ahogy megteszi más, de ő valahogy mégsem.
Mi lehetett a bűne? Bizonyára az, hogy Vagesz főszerkesztő, csodák csodája, előállított egy olvasható önkormányzati lapot. Ki hallott még ilyet? Mit képzel ez a Vagesz főszerkesztő? Egy rendes, becsületes, tisztességes, behóved önkormányzati lap nem arra való, hogy olvassák! Még mit nem! Az önkormányzati lap rendeltetésszerű használata festés idején letakarni vele a padlót, vagy krumplihámozáskor abban gyűjteni össze a krumplihéjat. Most meg itt van ez az önkormányzati lap, amit lehet olvasni. Ráadásul érdemes is. Egészen addig, amíg Vageszt lapátra nem teszik.
Mondom, nem tudom, miért, de van, aki tudja. Révész Sándor barátom, aki pennát ragadott, s azonmód megírta. Kimondta az őszintét: ő is kirúgta volna Vageszt. Hogy miért? Mert önkormányzati lapba nem írunk semmi érdekeset, jót, meg fontosat, önkormányzati lap nem azért van, hogy olvassuk, hanem (lásd mint fent) krumplihéj és padlótakarás. És Révész Sanyi elmagyarázza: önkormányzati lap ne legyen ellenzéki, még akkor sem, ha a többség amott az ellenzékre volt képes szavazni, hanem tessék százalékosan kimutatni, mennyi jut ellenzéknek, mennyi kormánypártinak, mennyi a hívőnek és mennyi a nem hívőnek, milyen arányban vannak a kerületben római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók (azon belül Mazsihisz, EMIH, reformzsidók, szekuláris zsidók), meg minden egyéb, mert ha közpénzből írogat a Vagesz, akkor írjon mindenkinek: kicsinek és nagynak, soványnak és kövérnek, szőkének és barnának, a kopaszokról nem is beszélve, s mindezt azért, mert amazok persze nem, de mi mindenben példamutatók vagyunk. Bennünk ott rotyog az ethosz, mi mindig megmutatjuk, mi példát statuálunk, mi a feje tetejéről a talpára állítjuk, mi erkölcsi héroszok vagyunk, heraus mit uns, hát egy nagy lótúrót Charlie Parker meg Coltrane, Vagesz vagy szépen elszolmizálja a Tóth Gabit meg a Mága művész urat, a közös kotta megy a krumplihámozásra, vagy Vagesz megy a fenébe, mert ez a közpénzből vett partitúra nem muzsikálásra való, hanem padlótakarásra.
Most akkor hát hogyan? Mi mindannyian grand seigneurök vagyunk, örök paradigmák, példázatok, padlótakarékok, krumplihéj gyűjtők, de legalább megmutatjuk. Mindig megmutatjuk. Újra és újra, az idők végezetéig.
Révész Sanyi pedig nem destruktív, ő nem osztályidegen, nem revizionista, következésképp nem csak kritizál, hanem épít is és utat mutat: javaslata van. Maradjon meg ez a Vagesz-féle olvasható cucc, de nem ám önkormányzati közpénzből, hanem valahogy. Fog az menni. Lehetne az OTP lapja, és akkor pénzelhetné a Csányi. Vagy az MKB lapja, és akkor a Lölő finanszírozza majd. Esetleg az Odu bababolt, hadd támogasson végre valami jót is a Ráhel. Vagy a titkosszolgálaté, s Rogán még a helikopterét is odaadná Vagesznak. És ha mégis döglenének a tehenek, volnának még ötleteim. De közben Révész Sanyi is felébred, kiemeli a biliből a kezét, s már nagyrealistaként maga mondja, hogy persze minderre semmi esély, ahogy semmi esély az emberfiának sirályként szárnyalni a légben, de legalább olyan szép azt elgondolni. És akadt költő, aki meg is énekelte. Hát akkor? Arról pedig ki tehet, hogy ez a Vagesz nevű nyakas kálvinista, vagy mi, az Istennek sem hajlandó sem közszolgálati párttévét, sem pártszolgálati köztévét csinálni, s ha nem, akkor ne is ácsingózzék itt minden fillér után.
Legyen végre ő is grand seigneur, mint mi, s ha más nem, akkor legalább ő rúgja ki saját magát, a többiek pedig majd szépen mennek ledönteni a szobrát, lovastól, mindenestől.
Mi pedig sürgősen kérjük a számlát: l’addition, s’il vous plaît!
Demokrácia van. Vagy ha nem, legalább mi, jószándékúak lássuk annak.
Nehéz idők.
Manapság minden az önkormányzati újságon múlik. Ez mindennek az alfája és omegája. Clavis mundi. L’origine du monde. (Nem Gustave Courbet, azt csak szeretnétek!)
Pillangóeffektus: emitt kirúgják Vageszt, amott máris helyesli Révész Sanyi.
A lap és a permanens forradalom ajtajai záródnak, a NER indul tovább. Menet közben kiszállni tilos.
Ha nem lett volna az a fene nagy demokrácia, meglehet, még mindig ott ülnék, hallgatnám a szőkésbarnát, a kávéház bevétele is nagyobb lenne, a szőkésbarnáé is. De hát ilyen a demokrácia, meg az örök progresszió.
Viszont legalább egyformán szar most mindenkinek. Kivéve amazoknak, akiknek jó. Az ő önkormányzati lapjuk nem demokratikus, de ott egye meg a fene az egészet: legalább jól élnek belőle, az sem semmi.
Mi pedig ujjal mutogathatunk rájuk, hogy bibi, meg bábucibá, meg úgy kellett, káposztába hús kellett: ti nem is vagytok demokraták. Mi viszont igen, mert kirúgtuk az egyik legjobb tollú publicistát!
Na, ezt csináljátok utánunk!
Nem csinálják.

Címkép: F.Zámbó István: Szaxofonos