Amikor még a pokolban is jobb

Posted by

 Paddington írása John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság című könyvéről

Posted on 2022. május 29. vasárnap Szerző: 

Kicsit óvatosan vettem kézbe Scalzi legújabb kötetét. Mivel szoktam olvasni a Twitteren megjelenő bejegyzéseit, nagyon tartottam attól, hogyan kezeli a Covid-19 témát. Ám kedves szerzőmben nem csalódtam. Annak ellenére, hogy abba a – számomra nehezen megérthető – csoportba tartozik, melynek tagjai 2020 tavaszától hosszú időn keresztül teljes pánikban éltek, A Kaidzsú Állatvédő Társaság szimpatikus megoldást kínál erre: egy alternatív Földre tett utazás során átélt kalandok miatt eszébe sem jut híreket olvasnia a főhősnek.

Persze ehhez azért óriási mázli is kell, hiszen sem a főhős, sem a kollégái nem fizetik meg az árát annak, hogy ennek alapfeltételeként kísérleti vakcinát – és még egy csomó oltást – kapnak, így erősen, egészségesen mennek át a dimenziókapun a másik világba. No, de persze ez fikció, nem szabad ezt elfelejteni. A szerző bevallottan önterápiás céllal írta a regényt, és érzékelhetően még nagyon messze van attól, hogy vissza is nyerje a humorérzékét, de Scalzi van olyan jó és igényes író, hogy nem ad ki a kezéből egy bizonyos mértéket meg nem ütő munkát.

Jamie Grey, az egyes szám első személyben beszélő főszereplő tökéletesen kilóg a csapatból, amelyikkel együtt indul a nagy kalandra. A „túloldali” bázis személyzete igen korlátozott létszámú, ám nem a megszokott mintát követik a tagok kiválasztásában és a feladatok elosztásában. Van helye olyannak is, akinek semmiféle tudományos képzettsége sincs. Így aztán Jamie olyan társaságban találja magát, ahol mindenki neve után ott a doktori cím, mégpedig „komoly” a doktorátusa, vagyis természettudományból szerezte. (Nem mintha a társadalomtudományi PhD nem lenne éppen annyira komoly, nekem is olyan van, csak tudom, hogy mit gondolnak rólunk a természettudósok.) Jamie tehát bölcsész. A disztópikus irodalomból akart doktorálni, ám egy jónak ígérkező állás kedvéért abbahagyta a tanulmányait. Aztán a jó állást kínáló főnök ejtette, így kötött ki ételfutárként, ami viszont végső soron bejuttatta a „másik Föld” kalandba.

Az alternatív Földön igencsak veszélyes az élet, hiszen nemcsak sűrűbb a légkör, de mindenféle teremtmények keresnek élelmet, akik/amik az embert is ínyencfalatnak tartják, persze csak akkor, ha nincs finomabb. A legizgalmasabb teremtmények maguk a sajátos testszerkezetű kaidzsúk, afféle Godzillák. Konkrétan egy természetesen kialakuló, az emberi szívhez vagy tüdőhöz hasonlóan kifejlődő atomerőmű működteti őket. A közelükben dolgozó emberekre ezer veszély leselkedik, a kaidzsúk világa sok munkát ad a biológusoknak, fizikusoknak, kémikusoknak. A folyamatosan rájuk leselkedő veszélyek miatt nyilván nem jön rosszul Jamie jártassága a disztópikus irodalomban, na de kérem, ő még csak le sem doktorált, tehát anyagmozgatónak viszik magukkal.

Ettől a ponttól kezdve folyamatosan Tom Wujec spagettitornyos kísérletei jártak az eszemben, mert úgy véltem, hogy megértettem, mi is Grey szerepe a történetben. (Igazam is lett, de a történet végét nem lövöm le.) Inkább untatom az olvasót a spagetti sztorival. Ez egy végtelenül egyszerű kísérlet, amit Wujec rengeteg különféle csoporttal eljátszott. Eredményeiről érdekes TEDTalk előadást is lehet találni az interneten. A feladat annyi, hogy 20 szál spagettiből 1 méter spárga és 1 méter cellux segítségével a lehető legmagasabb olyan tornyot kell építeni 3-4 fős csoportoknak, ami ha elkészül, elbír egy pillecukrot (marshmallow-t). A feladatra szánt idő korlátozott. Természetesen a legjobban az építészek teljesítenek, ezt követik a kisebb gyerekek (!). A legrosszabb tornyokat olyan csapatok építik, melyekben csak felső vezetők vannak. Ha viszont a csoportba beraknak egy személyi asszisztenst, a teljesítmény szárnyalni kezd.

Nem-doktor bölcsészünknek, véleményem szerint, ez a szerepe sokkal fontosabb, mint hogy anyagmozgatóként ezt-azt ide-odacipel a bázison (meg néha azon kívül is), és hogy megtanul lőni. Az eredmény természetesen az, hogy ha ő nem lenne, valószínűleg senki nem élné túl a kalandokat – nemcsak a bázison, hanem a mi Földünkön sem. Mert persze egy gonosz nagykapitalista – finoman szólva megkérdőjelezhető – terve okán hőseinknek a világot kell megmenteniük. A miénket.

Rusznyák Csaba magyar fordításában az elején van egy-két döccenő, ahogy Jamie sem veszi könnyen a regény elején az akadályokat, főleg jó állása elvesztését. Ám utána kettesbe kapcsol Grey meg a fordítás is. Scalzi hőseinek teljesül az „Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni” kívánsága, s mire megmentik a világot és lejár a küldetésük ideje is, kicsit módosult világba térnek vissza. Scalzi – és persze a személyes vágyait kifejező hőse – retteg a vírustól, de mélyen hisz abban is, Trump egyetlen célja az amerikai demokrácia felszámolása. Így aztán nem-doktorunk megkönnyebbül, amikor hazatérésekor más elnököt talál a Fehér Házban. Persze az akkori eufóriában – a mű kézirata kevéssel az elnökválasztás után készült el – meg sem fordul a fejében (vagy Scalziéban), hogy Trumpnál is lehet még rosszabb. Ám a fikció világában ez elől is el lehet menekülni, Jamie-re újabb küldetés vár a kaidzsús földön, azt pedig ki tudja, Scalzi a következő turnusról is ír-e újabb regényt.

John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság
Fordította: Rusznyák Csaba
Agave Könyvek, Budapest, 2022
314 oldal, teljes bolti ár 3680 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2760 Ft,
e-könyv változat 2680 Ft
ISBN 978 963 598 0000 (papír)
ISBN 978 963 598 0017 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amikor a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy „állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.
Tom csak azt nem köti Jamie orrára, hogy az állatok, amelyekről a csapat gondoskodik, nem a Földön élnek. Legalábbis nem a mi Földünkön. Egy alternatív dimenzióban gigászi, dinoszaurusz-szerű, kaidzsúnak nevezett teremtmények kószálnak az emberek nélküli, trópusi világukban. Ők az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái, és most bajban vannak. Ugyanis nemcsak a Kaidzsú Állatvédő Társaság talált utat magának ebbe az alternatív világba, hanem mások is. Óvatlanságukért pedig milliók fizethetnek az életükkel – a mi Földünkön.

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: