Kína nyeri az ukrajnai háborút?

Posted by

Dobozi István

>Csak idő kérdése volt, hogy Kína és Oroszország összefogjon Amerika hegemóniája ellen a globális rendszerben. Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök már évek óta azon dolgozik, hogy a kölcsönös sérelmekre épülő, Amerika-ellenes partnerséget építsen ki. Nem sokkal Oroszország ukrajnai inváziója előtt kiadott közös nyilatkozatban Hszi és Putyin megígérte, hogy “nem szabnak határt” országaik együttműködésének az Egyesült Államok vezette világrenddel szemben. A demokrácia és az emberi jogok bevett normáinak újrafogalmazása mellett a két elnök az ENSZ-alapján műküdő többpólusú világrendet szorgalmazta – és követelte a NATO további bővítésének és az Egyesült Államok azon törekvéseinek leállítását is, hogy új katonai szövetségeket hozzon létre Ázsiában.

Az ukrajnai háború a “határok nélküli” partnerség első igazi próbája, és Moszkvának nincs oka panaszra. A nemzeti szuverenitás és területi integritás iránti kinyilvánított tisztelete ellenére Kína nem ítélte el az ukrajnai háborút – sőt, még Oroszország indoklását is támogatta.

Russian President Vladimir Putin (left) and Chinese President Xi Jinping (right) met in Beijing on Feb. 4, shortly before Russia launched its invasion of Ukraine.
Vlagyimir Putyin orosz elnök (balra) és Hszi Csin-ping kínai elnök (jobbra) február 4-én Pekingben találkozott, nem sokkal azelőtt, hogy Oroszország megkezdte ukrajnai invázióját.
 

Peking azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy az invázió fő felbujtója, és azt is felvetette, hogy Washington jóval túlterjeszkedett a folyamatban lévő katonai konfliktuson, jóval túl az eredeti amerikai célon, Ukrajna szuverenitásának és függetlenségének védelmén. A közvélemény-kutatások szerint több kínai támogatja Oroszországot, mint Ukrajnát. Peking pedig élesen bírálta az Oroszország elleni “törvénytelen” nyugati szankciókat is. Bár nem kétséges, hogy Kína melyik oldalnak szurkol a jelenlegi háborúban, Pekinget bizonyára aggasztja, hogy az orosz hadsereg ilyen gyengén teljesít – különösen, mivel az ukrajnai inváziót gyors és döntő győzelemnek szánták Oroszország számára. Tény, hogy Kínának erős szövetségesre van szüksége ahhoz, hogy hatékony frontot alkothasson a duó deklarált közös ellenségével, az Egyesült Államokkal szemben.

Hogyan tud tehát Hszi segíteni “legjobb barátjának”, Putyinnak abban a nehéz helyzetben, amellyel Oroszország ma szembesül? Egyértelmű, hogy Kína kizárólag arra összpontosít, hogy gazdasági segítséget nyújtson Oroszországnak; Peking ugyanis cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint az oroszok katonai felszerelést kértek volna inváziójuk támogatására. És Kína olyan szövetségesként tűnt fel, amely képes segíteni Oroszországot abban, hogy ellenálljon a hatalmas pénzügyi és gazdasági szankcióknak, amelyekkel most szembesül – különösen, ha az energiaexportról van szó, amely Putyin számára létfontosságú a hadigépezet fenntartásához.

Az amerikai kormány “másodlagos szankciókkal” fenyegette meg Kínát, ha segít Oroszországnak ellensúlyozni a nyugati pénzügyi és kereskedelmi szankciók hatásait. Hszi azonban, aki idén példátlanul harmadik ciklusára pályázik a Kínai Kommunista Párt főnökeként, nem engedheti meg magának, hogy puhánynak tűnjön a Nyugat nyomására adott válaszában. Ráadásul Kína – a világ legnagyobb kereskedelmi és hitelező országa, amely vonzóan hatalmas piaccal rendelkezik – keményen dolgozik azon, hogy országát egyszerre tegye blokádbiztossá és szankcióállóvá.” Kína számára az ukrajnai háború egyik fő tanulsága a pénzügyi önállóság kulcsfontosságú jelentősége. Peking már most újraértékeli a nyugati irányítású nemzetközi pénzügyi rendszerben való részvétel kockázatait. És nem valószínű, hogy a kínaiak megismétlik Oroszország megdöbbentő hibáját, hogy 630 milliárd dolláros devizatartalékának felét nyugati bankokban tartotta, ami lehetőséget adott a Nyugatnak arra, hogy befagyassza ezeket az eszközöket. Egy olyan lépéssel, amellyel a kínai vezető tisztségviselőket el akarja szigetelni az Oroszország ellen most bevezetett szankcióktól, Hszi most utasította őket, hogy adják el külföldi alapú vagyonukat.

Ukrajna után a nagyhatalmi rivalizálás következő iterációja valószínűleg Ázsia körül fog forogni. Az USA és Kína Tajvan miatti konfrontációja az egyik legnagyobb háborús kockázatot jelenti világszerte. Bár a kínai katonai tervezők évtizedek óta fontolgatják Tajvan lerohanását, Hszi vezetői stílusa az elmúlt években arra késztette a megfigyelőket, hogy valóban attól féljenek, hogy a támadás egyre valószínűbbé válik. Xi úgy tekint egy visszakövetelt Tajvanra – szükség esetén erőszakkal -, mint örökségének potenciális koronaékszerére, amely Kína globális dominancia felé vezető úton lévő nagyhatalomként való újjáélesztését szolgálja.

Mindezek ellenére a fő tanulság, amelyet Kína valószínűleg levon az ukrajnai háborúból, az, hogy a Nyugat nem olyan megosztott és fogatlan, mint azt Oroszország feltételezte. És nagyon is lehetséges, hogy Amerika hosszú ideje folytatott tajvani “stratégiai kétértelműség” politikája – amely taktikát egyes külpolitikai szakértők elavultnak tartanak – hamarosan egy egyértelmű, Kínától való elrettentő politika irányába mozdul el.

Dobozi István a Világbank korábbi vezető közgazdásza, a szervezet ukrajnai energiaprogramját vezette. Sarasotában él.

Ez a cikk eredetileg a Sarasota Herald-Tribune-on jelent meg: Kína – és nem Oroszország – nyerheti a háborút Ukrajnában címmel

Címkép: A brit Puck rajza 1900-ból: Amerika, Japán és Európa bolyong a kínai labiorintusban