Posted by Dobozi István
>Csak idő kérdése volt, hogy Kína és Oroszország összefogjon Amerika hegemóniája ellen a globális rendszerben. Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök már évek óta azon dolgozik, hogy a kölcsönös sérelmekre épülő, Amerika-ellenes partnerséget építsen ki. Nem sokkal Oroszország ukrajnai inváziója előtt kiadott közös nyilatkozatban Hszi és Putyin megígérte, hogy „nem szabnak határt” országaik együttműködésének az Egyesült Államok vezette világrenddel szemben. A demokrácia és az emberi jogok bevett normáinak újrafogalmazása mellett a két elnök az ENSZ-alapján műküdő többpólusú világrendet szorgalmazta – és követelte a NATO további bővítésének és az Egyesült Államok azon törekvéseinek leállítását is, hogy új katonai szövetségeket hozzon létre Ázsiában.
Az ukrajnai háború a „határok nélküli” partnerség első igazi próbája, és Moszkvának nincs oka panaszra. A nemzeti szuverenitás és területi integritás iránti kinyilvánított tisztelete ellenére Kína nem ítélte el az ukrajnai háborút – sőt, még Oroszország indoklását is támogatta.
Peking azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy az invázió fő felbujtója, és azt is felvetette, hogy Washington jóval túlterjeszkedett a folyamatban lévő katonai konfliktuson, jóval túl az eredeti amerikai célon, Ukrajna szuverenitásának és függetlenségének védelmén. A közvélemény-kutatások szerint több kínai támogatja Oroszországot, mint Ukrajnát. Peking pedig élesen bírálta az Oroszország elleni „törvénytelen” nyugati szankciókat is. Bár nem kétséges, hogy Kína melyik oldalnak szurkol a jelenlegi háborúban, Pekinget bizonyára aggasztja, hogy az orosz hadsereg ilyen gyengén teljesít – különösen, mivel az ukrajnai inváziót gyors és döntő győzelemnek szánták Oroszország számára. Tény, hogy Kínának erős szövetségesre van szüksége ahhoz, hogy hatékony frontot alkothasson a duó deklarált közös ellenségével, az Egyesült Államokkal szemben.
Hogyan tud tehát Hszi segíteni „legjobb barátjának”, Putyinnak abban a nehéz helyzetben, amellyel Oroszország ma szembesül? Egyértelmű, hogy Kína kizárólag arra összpontosít, hogy gazdasági segítséget nyújtson Oroszországnak; Peking ugyanis cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint az oroszok katonai felszerelést kértek volna inváziójuk támogatására. És Kína olyan szövetségesként tűnt fel, amely képes segíteni Oroszországot abban, hogy ellenálljon a hatalmas pénzügyi és gazdasági szankcióknak, amelyekkel most szembesül – különösen, ha az energiaexportról van szó, amely Putyin számára létfontosságú a hadigépezet fenntartásához.
Az amerikai kormány „másodlagos szankciókkal” fenyegette meg Kínát, ha segít Oroszországnak ellensúlyozni a nyugati pénzügyi és kereskedelmi szankciók hatásait. Hszi azonban, aki idén példátlanul harmadik ciklusára pályázik a Kínai Kommunista Párt főnökeként, nem engedheti meg magának, hogy puhánynak tűnjön a Nyugat nyomására adott válaszában. Ráadásul Kína – a világ legnagyobb kereskedelmi és hitelező országa, amely vonzóan hatalmas piaccal rendelkezik – keményen dolgozik azon, hogy országát egyszerre tegye blokádbiztossá és szankcióállóvá.” Kína számára az ukrajnai háború egyik fő tanulsága a pénzügyi önállóság kulcsfontosságú jelentősége. Peking már most újraértékeli a nyugati irányítású nemzetközi pénzügyi rendszerben való részvétel kockázatait. És nem valószínű, hogy a kínaiak megismétlik Oroszország megdöbbentő hibáját, hogy 630 milliárd dolláros devizatartalékának felét nyugati bankokban tartotta, ami lehetőséget adott a Nyugatnak arra, hogy befagyassza ezeket az eszközöket. Egy olyan lépéssel, amellyel a kínai vezető tisztségviselőket el akarja szigetelni az Oroszország ellen most bevezetett szankcióktól, Hszi most utasította őket, hogy adják el külföldi alapú vagyonukat.
Ukrajna után a nagyhatalmi rivalizálás következő iterációja valószínűleg Ázsia körül fog forogni. Az USA és Kína Tajvan miatti konfrontációja az egyik legnagyobb háborús kockázatot jelenti világszerte. Bár a kínai katonai tervezők évtizedek óta fontolgatják Tajvan lerohanását, Hszi vezetői stílusa az elmúlt években arra késztette a megfigyelőket, hogy valóban attól féljenek, hogy a támadás egyre valószínűbbé válik. Xi úgy tekint egy visszakövetelt Tajvanra – szükség esetén erőszakkal -, mint örökségének potenciális koronaékszerére, amely Kína globális dominancia felé vezető úton lévő nagyhatalomként való újjáélesztését szolgálja.
Mindezek ellenére a fő tanulság, amelyet Kína valószínűleg levon az ukrajnai háborúból, az, hogy a Nyugat nem olyan megosztott és fogatlan, mint azt Oroszország feltételezte. És nagyon is lehetséges, hogy Amerika hosszú ideje folytatott tajvani „stratégiai kétértelműség” politikája – amely taktikát egyes külpolitikai szakértők elavultnak tartanak – hamarosan egy egyértelmű, Kínától való elrettentő politika irányába mozdul el.
Dobozi István a Világbank korábbi vezető közgazdásza, a szervezet ukrajnai energiaprogramját vezette. Sarasotában él.
Ez a cikk eredetileg a Sarasota Herald-Tribune-on jelent meg: Kína – és nem Oroszország – nyerheti a háborút Ukrajnában címmel
Címkép: A brit Puck rajza 1900-ból: Amerika, Japán és Európa bolyong a kínai labiorintusban