Infláció ellen vegyenek szánkót!

Posted by

Lendvai Ildikó
>Nem is tudom, miért nyávogunk annyit az infláció miatt. A megoldás pofonegyszerű: úgy kell összeállítanunk a bevásárló listánkat, hogy ne azt vegyük meg, ami drágul, hanem azt, ami olcsóbb lett. Ne legyintgessenek: igenis, van ilyen.

Megnéztem a KSH hivatalos fogyasztói kosarának árait. Ebből kiderült, hogy a kenyér vásárlásával azonnal fel kell hagynom, mert annak ára áprilisra a tavalyihoz képest 34 százalékkal nőtt. Ez a hivatalos infláció három és félszerese. Na de kötelező kenyeret venni? – kérdem én. Nem kötelező. A zsemlével persze ne is próbálkozzanak, ott az arány 32 százalék. A krumplival még kevésbé, ott a 40 százaléktól azonnal kiborul a kosár. Meg Önök. Tilos még a margarin, a sajt, a legtöbb gyümölcs, a száraztészta, a májkrém, ezek mind 30 százalék fölött drágultak.
A húsokat hagyjuk, ott az ország egyik fele a rögzített árú csirkemellel, a másik, pechesebb fele farháttal vigasztalódik.
Vannak teljesen felesleges baromfi testrészek, mint a comb és a szárny, ezek olyanok, mint a vakbél, hamarosan biológiai csökevényeknek minősülnek. Ha nem lógnának ki össze-vissza a csirkéből, a tenyésztéshez is sokkal kevesebb hely kellene, és az állatok sem futkorászhatnának szanaszét, olyan rendetlenül, ami már szinte iskolarendőrért kiált. Nem tudom, ki eszi a szárnyát, combját, amikor az áruk közel másfélszeresére nőtt. Arany János is csökevény, szóhasználata nem tud lépést tartani a modern időkkel. (Megjegyzem, én ezt már hatodikban gyanítottam, amikor A walesi bárdokban a „nézni is tereh”-hel szembesültem.) A Családi kör helyesen így hangzik. „egy-egy szép farhátot nyújt a kicsinyeknek”.
Megmondom, mit vegyenek a kenyér helyett: szánkót. Lehet, hogy ez ilyenkor, koranyáron nem jutna eszükbe, de az inflációt kedvezően mérsékli. Az ára nemhogy nem nőtt, hanem egy-két százalékkal csökkent is! Ugyanez a helyzet a ragasztott műtalpú női csizmával, a cserélhető fejű epilátorral , a 4-6 éveseknek való gyermekkesztyűvel, a női télikabáttal és a hálózsákkal. Hogy most meleg van a hálózsákhoz, a csizmához és a kesztyűhöz, és momentán nem is látni őket a boltok polcain? Hát kicsit járjanak utána! Ha másképp nem, szánkóval.
Vessenek magukra, ha mégis inkább kenyeret szeretnének. Nem kell mindig zabálni, amúgyis túlsúlyos nemzet vagyunk. Vacsora idején inkább üljék körül a családi asztalt, vegyék fel a télikabátot és az új női csizmát (a férfiak is, nem esik le a gyűrű a lábukról), természetesen csakis ragasztott műtalppal, különben megy az egész antiinflációs projekt a kukába. Ha van 4-6 éves gyerek a családban, húzza fel a kesztyűt. Ha nincs, a nagyobb fogja a kezébe, legalább legyezheti magát a melegben. Ne feledkezzenek el a hálózsákról sem, bár hirtelenjében nem tudom, annak mi legyen a szerepe. A lényeg, hogy epiláljanak egyet közösen, és örüljenek együtt a cserélhető fejnek. Mármint az epilátorénak, az Önöké egyelőre nem cserélhető, bár számos bíztató kormányzati kísérlet törekszik erre.
Ami azért is jó lenne, mert a jelenlegi fejükkel folyton túlbecsülik az inflációt. Ráadásul már akkor érezték, amikor a kormány szerint még nem is lehetett. Orbán Viktor megmondta a fb oldalán, ahol is felgyűrt ingujjal, az infláció elleni tusának nekiveselkedve látható: „A háború elhúzódik, a brüsszeli szankciós politika nem javul, és ez együtt drasztikus áremelkedéshez vezet.” Naná, csak ez a baj, nem az elszálló forint meg a kilyukadt költségvetés.
Apró probléma, hogy ezeknek az ostoba népeknek a 60 százaléka a közvéleménykutatók kérdésére már az év elején az inflációt jelölte meg egyik legfőbb problémájának. Pedig akkor még sem háború, sem az emiatt bevezetett szankciók nem léteztek. Az infláció olyan lehet, mint a reumások dereka. Már előre fáj, megjósolva az időjárás változását.
Persze ebben is mi vagyunk a hibásak. Nem is csak a szánkóvásárlás iránti fájdalmas közönyünk miatt. Egészében is képtelenek vagyunk hasonlítani a mezők liliomaihoz, amelyeket tudvalevőleg a mindenható ruház, az áraktól teljességgel függetlenül. Noha a miniszterelnök a Néprajzi Múzeum avatásán világosan rámutatott a virággá válás szükségességére: „A magyar lélek olyan, mint a természet vadvirága… Olyan, mint Petőfi költészete: ha a gyom köré is nő, mégis előbúvik.”
Vadvirágilag tehát jók vagyunk, csak sajnos a gyom mellett egyelőre az infláció az, ami nő. A kormány szerencsére mindent megtesz. Most pl. bevezette a különadókat. Hogy erre a költségvetési lyuk befoltozása érdekében szükség van, azt értem. Azt kevésbé, hogy miért csökkentené az inflációt, amikor pl. az élelmiszerárak tuti megemelkednek a boltláncok adójától. Szerencsére a kormány a keményen dolgozó kétkezi munkás kaszinózókat megkíméli az adók ilyetén áthárításától, ezért a kaszinókat üzemeltető haverjaira nem is ró ilyen terhet. Hja, hogy mi az extraprofit, azt is a kormány határozza meg. A miniszterelnök papájának cégéből kivett rekord osztalék (a sajtó szerint az árbevétel harmada), meg egyéb baráti építőipari vállalkozások haszna pl. nyilvánvalóan nem az, már hogy is volna!
Nem baj. Amíg a különadók elérik inflációcsökkentő hatásukat, megyek, és veszek egy szánkót.