Egy tűzoltó-feleség hozzászólása egy Parragh-interjúhoz

Posted by
Magyarországon nagyon magas a foglalkoztatási ráta, ez is azt igazolja, hogy az állam „csendes” jelenléte hasznos e téren. De sokféle motiváció létezik: a tanároknak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek. Minden egyes szakmánál más és más. Egy tűzoltót motiválhat a társadalmi megbecsültség és az adrenalin-löket. A kassza persze mindenkinek egyformán csörög, így valamiféle egyensúlyt a kormánynak kell létrehoznia. (Parragh László)
Tisztelt Uram!
Miután olvastam Szalai Anna Önnel készített interjúját a Népszavában elgondolkodtam azon, hogy Ön az eddigi élete során valaha kért e segítséget a tűzoltóktól. Ha volt ilyen sajnálatos esemény az életében, akkor nem értem, hogy hála helyett miért ebben a lekezelő stílusban nyilatkozott a tűzoltókkal kapcsolatban, ha pedig nem, akkor gondolkodjon el az alább leírtakon!
Tudja a férjem tűzoltó és képzelje sem Őt, sem a bajtársait nem az adrenalin löket motiválja, hogy minden egyes szolgálatot felvegyenek, hanem a hivatás és a kötelesség tudat, mert – mint ahogy azt Ön is jól látja – pénzügyileg nincsenek megbecsülve sem kompenzálva azért, hogy a munkájuk során kockára teszik a testi épségüket, ne adj Isten az életüket!
Az adrenalin löket maximum arra jó, hogy amikor hajnali három órakor riasztás kapnak, pillanatok alatt kipattanjanak az ágyból, felöltözzenek, hogy szintidő alatt megindulhasson a vonulás.
Amíg Ön minden este a felesége mellett hajtja álomra a fejét, addig ezek a férfiak a szolgálati napok estéjén távol maradnak a családjuktól. Nem tudnak mesélni a gyermekeiknek vagy jó éjt puszit nyomni a pofijukra.
Amíg Ön nagy valószínűséggel biztos családi programot tud szervezni egy születésnapkor, névnapkor, karácsonykor, vagy csak egy átlagos hétvégén együtt tud lenni az Önhöz közel állókkal, addig a tűzoltó családnak komoly szervezést igényel, hogy ezt megtehesse.
Egy-két hetes nyaralást, már tervezni se lehet, mert a létszám hiány miatt nem csak szabadságra, de kompenzációs napra sem lehet nagyon számítani.
Előfordul, hogy egy-egy szert nem lehet kiállítani, mert vagy nincs meg a szükséges létszám vagy a képzett személyzet ahhoz, hogy vonulni tudjon az adott jármű.
Amíg Ön a kényelmes, télen meleg, nyáron hűvös irodájában végzi a munkáját, addig a tűzoltók hóban, fagyban, esőben sárban, forróságban és orkánerejű szélben is teszik a dolgukat. Emberéletet és vagyoni dolgokat mentenek, mert erre esküdtek fel.
Szóval, amikor azt nyilatkozza, hogy a tűzoltó azért tűzoltó, mert a társadalom megbecsüli akkor újra elgondolkodom, hogy Ön kinek képzeli magát? Valószínűleg nem a társadalom egy tagjának, mert az a lekezelő stílus, amit megenged magának olyan elhivatott személyekkel szemben, mint a tűzoltók, nem azt sugallja, hogy Ön személy szerint megbecsülné őket.
Remélem soha nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy a tűzoltókat kelljen segítségül hívnia, mert a közeli jövőben lassan nem lesz kit hívni, aki meg jönni fog az az állomány korosabb tagjai közül kerül majd ki, mert új felszerelő alig van. Nem maradt semmi vonzó a tűzoltó hivatásban. Ezt már csak szerelemből lehet művelni.
Az ilyen méltatlan megnyilvánulások pedig, mint az Öné sértő nem csak a tűzoltókra, de minden olyan munkavállalóra nézve, akik hivatásául választották az emberi élet megóvását és megmentését.
Szégyellje magát és kérjen bocsánatot! Ez a minimum.
2022.05.28.
Tisztelettel
Kiss Gabriella tűzoltó feleség