Fotót talált egy szlovén turista (csak filmbolondoknak)

Posted by

P.G.>Kérlek, segítsetek!

Ezt a képet találtam a földön a Lidl előtt. A hátoldalon az áll, hogy “Anya és Apa, 1955”. Szívesen visszaadnám a tulajdonosának, úgy néz ki, mint egy kincset érő fotó.
Kérlek osszátok meg, hogy megtaláljuk a gazdit!
Megfejtés:
A világ jelentős részének hirtelen rengeteg ideje lett a vírus miatt, így megnövekedett a szociális média használata. A különböző oldalakon különösen a szórakoztató tartalmak vetnek a szokásosnál is nagyobb hullámokat. Ebből az egyik trend az “5 tökéletes film” játéka, ahol a Twitter felhasználók  megosztják egymással a top 5 filmet, amit érdemes volt a karantén ideje alatt megnézni.
Bár eredetileg egy vicces listaként indult, de hamar komoly vitává vált, ahogy a sztárok és filmkészítők elkezdtek belekötni abba, mi tesz egy filmet “tökéletessé”. A tökéletes film valami olyasmi, ami az elejétől a végéig úgy megy végig, hogy nincsenek benne egyértelmű hibák, akár esztétikai, akár szerkezeti. Nincsenek logikai hibák benne.”
Nos, ez itt a képen a Vissza a jövőbe Apuja és Anyuja. Bob Gale, a Vissza a jövőbe forgatókönyvírója egyszer és mindenkorra pontot tett az ügy végére  a The Hollywood Reporternek adott interjújában.
 “A Vissza a jövőbe LÁTSZÓLAG tökéletlen (miért nem emlékszik Marty-ra Anyu és Apu?).  De ez egy tökéletes film, hiszen több ok is lehet az eset mögött (az idő megvédi önmagát a romlástól stb.) Vagy talán önmagamnak is tagadom. Ki tudja.”Erre már a filmjei főszereplője, Chris Pratt is hozzászólt a témához, ő hogyan látja az esetet: “Talán emlékeznek rá, csak nem Marty-ként, hanem Calvinként. Amikor Marty visszatér 1985-be, már évek teltek el és lehet addigra a szülők elfelejtették az eredetileg eltéveszthetetlen azonosságot a saját fiúk és a srác között, akivel 20 évvel korábban a középiskolában találkoztak.” “Tartsuk észben, hogy George és Lorraine csupán hat napig ismerte Marty/Calvin-t, amikor 17 évesek voltak. És nem is látták mindegyik napon. Így, sok évvel később, talán nem emlékeznek annyira arra az érdekes gyerekre, aki összehozta őket az első randijukon. De megkérnék mindenkit, hogy gondoljon vissza a saját középiskolai éveire és tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire emlékszünk egy olyan gyerekre, aki akár egy teljes tanéven át ott volt. Vagy valakire, akivel csak egyszer randiztál. Ha nincs fényképed róla, 25 évvel később már nehezen idézed fel az arcát.Így folytatta: “Vagyis Lorraine és George talán viccesnek találták, hogy egyszer találkoztak valakivel, akit Calvin Kleinnak hívtak és még ha egy pillanatra el is gondolkodtak rajta, hogy a 16-17 éves fiúk egy kicsit hasonlít rá, az se lenne nagy dolog. Fogadni mernék, hogy egy középiskolai évkönyvet lapozgatva találnánk olyan egykori iskolatársakat, aki kicsit hasonlít a saját gyerekünkre.”

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és álló