Orbán és a lókupec mentalitás

Posted by

szeka

>Komoly költségvetési kiigazításra lesz szüksége az ötödik Orbán-kormánynak közvetlenül a hivatalba lépése után, de nyilván kerülni fogják a megszorítás kifejezést. Ettől még egyértelmű, hogy soha olyan kedvezőtlen gazdasági környezetben nem vágott neki egy új ciklusnak Orbán Viktor, mint most. Ahhoz, hogy javítson a helyzeten, meg kell szüntetnie azt a nemzetközi elszigeteltséget, amelybe az orosz-ukrán háborúhoz való hozzáállása miatt került, ugyanakkor stabilizálnia kell a költségvetést, hogy a hiány kezelhető maradjon. Mivel a legtöbben újráznak Orbán Viktor most megalakuló kormányában, sok meglepetést nem tartogat a következő négy év fideszes kormányzása. Nem valószínű ugyanis, hogy Rogán Antalt, Gulyás Gergelyt, Szijjártó Pétert, esetleg Pintér Sándort új oldaláról ismernénk meg az ötödik Orbán-kormányban végzett tevékenységük alatt. Ők a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jól kipróbált káderei, akikben szinte tökéletesen megbízik a főnökük. A kormányzás jellege és stílusa tehát valószínűleg hasonló lesz a következő négy évben is, mint amit megszoktunk a 2010-es „fülkeforradalom” óta.

Az új helyzet persze új embereket is igényel, így jönnek a képbe olyan menedzserek, gazdasági szakemberek, mint Csák János vagy Nagy Márton. Az ő lojalitásuk is megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor némi új színt vihetnének a kormányzásba, főleg úgy, hogy a válságmenedzselés főként az ő feladatuk lesz. A parlamenti szakbizottságok előtt elmondott expozéjukból azonban kiderült, hogy tőlük se remélhetünk nagy varázslatot, a feladatukat ugyanis Orbán Viktor közvetlen útmutatásai alapján kívánják végrehajtani. A kreativitás, az innováció tehát főként abban fog megnyilvánulni ezúttal is, ki, milyen szektorok megadóztatásából, ellehetetlenítéséből, sanyargatásából kívánja beszedni azt a pénzt, ami most hiányzik a büdzséből. Ezt a balkáni lókupec mentalitást tehát egyre kevésbé tolerálják az Európai Unióban.

Nagy kérdés, hogy a mára nagy pénznyelővé váló rezsicsökkentést ki fogja-e vezetni a kormány, illetve hogy a piaci folyamatokba továbbra is be kíván-e avatkozni a lakosság érdekeire hivatkozva? Ez a gyakorlat egyrészt torzítja a piaci viszonyokat, komoly károkat okoz állami tulajdonú és magáncégeknek egyaránt, rontja a magyar gazdaság versenyképességét, ugyanakkor azt az érzetet kelti a lakosságban, hogy csak központi döntés kérdése, mennyibe kerül egy kiló csirkefarhát vagy egy liter üzemanyag.

Orbán Viktor a Kádár-korból átemelt paternalista szemlélettel édesgette magához a szavazók millióit, és most, hogy ötödször adtak felhatalmazást neki a kormányalakításra, akár ki is farolhatna a gondoskodó állam ideológiájából. Orbán számára azonban központi kérdés, hogy a pártja akkor is a népszerűségi listák élén álljon, amikor nem közeleg döntő fontosságú politikai megmérettetés. A kormányában vannak ugyan menedzser típusú miniszterek, akik előnyben részesítik a piac törvényeit, ám valószínűleg ők is meghátrálnak, ha a miniszterelnök nem engedi, hogy a népjóléti intézkedések megnyirbálásával orvosolják a gazdasági bajokat.

Nem csak a nagy választási osztogatáskor kisöpört milliárdok hiányoznak azonban a kasszából, hanem azok az uniós források is, melyeket a jogállami eljárás megindításával valószínűleg sokáig jegelni fog az EU. Magyarország kormányáról mára olyan lesújtó kép alakult ki uniós körökben, hogy belátható időn belül biztosan nem nyílnak meg a pénzcsapok, hiszen a közös szankciók ügyében csak nőtt a távolság Orbán Viktor és az EU vezetése között. Magas rangú uniós tisztviselők szerint pimasz zsarolás az, ahogy az oroszokat sújtó hatodik szankciós csomag támogatásáért a magyar kormány 15-18 milliárd eurót kér. Ezt a balkáni lókupec mentalitást tehát egyre kevésbé tolerálják az Európai Unióban. Ez utóbbi tény is azt mutatja, hogy égetően fontos forrásokhoz jutnia Magyarországnak, hiszen a rossz gazdasági mutatók miatt a hiány finanszírozása is egyre drágább lesz. Orbán Viktor bizonyára nem szeretné azzal tölteni a következő négy évét, hogy menedzselje a válságot, ezért minél előbb cselekednie kell. Az árak rögzítésének feloldása valószínűleg nem lenne elegendő ahhoz, hogy a magyar gazdaság visszanyerje a befektetők bizalmát, ehhez valószínűleg részben vagy egészben meg kéne szüntetni a rezsicsökkentést is. Az sem ártana, ha a korrupció ellen végre tenne valamit a kormány, mert ha ez nem történik meg, az uniós forrásokról is lemondhatunk egy időre. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha kölcsön kérsz egy lovat, ne szidd neki az igazi gazdáját, mert ledob a hátáról.”

Szegedi Kattintós
Címkép: Orbán és egy fél kabinet