Csörtetnek bátran a senkik

Posted by
Végel László
>Új trauma terjed Európában: a tehetetlenség és a félelem traumája. Számos ismerősöm arról számol be, hogy a tévén nem nézi többé a híreket, nem olvas újságokat. Az esti híradókban egyre hátrébb kerülnek az ukrajnai tudósítások. A félelem fásultságot szül. Kezd valósággá válni Adam Michnik aggálya: Véget ért az a korszak, amelyben 1989 óta éltünk. Egyelőre fel sem tudjuk fogni a következményeket. Vagy ha igen, akkor egészen faramuci módon. A szerbiai szupermarketekben az úriasszonyok szidják Bident és Ukrajnát, mert a kiváló holland sajt száz százalékkal megdrágult.
Az úriasszonyok megvásárolják a sajtot, aztán a barátnőkkel arról csevegnek, hogy Európa belépett a III. világháború előszobájába, de remélik, hogy a békepárti Vučić elintézi: Szerbiát elkerüli a háború.
Felidézem a Nobel-díjas Kertész Imre régi, talán nyolc-tíz évvel ezelőtti sejtelmét: világháború vár ránk. Magris továbblépett: pár évvel ezelőtt Belgrádban azt állította, hogy a világháború elkezdődött, csak még nem vettük tudomásul. Ezen sokan mosolyogtak. Nem vették komolyan.
Ugyancsak a III. világháború kitörését vizionálta a fehérorosz származású oroszul író Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas írónő is, akinek a balsejtelme még nagyobb volt. Míg Aleksandar Szolzsenyicin a GULAG pokláról írt, írta róla Miljenko Jergović horvát író, addig Szvetlana Alekszijevicset súlyosabb kérdés foglalkoztatta. A Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában megkérdőjelezte az illúziót, hogy a posztkommunizmus foglyai valaha is kivívják a szabadságot. A foglyok előbb vagy utóbb háborúzni fognak, erről Szvetlana Alekszijevicsnek nem volt semmi kétsége, hiszen állítása szerint Oroszhonban továbbra is erős a militarista kultúra.
Megtette, amit meg kellett tennie, kiállt Ukrajna mellett.
Dörögnek az ágyúk, nem merek és nem akarok hitelt adni a világháborús híreknek, de egyre inkább kiviláglik, hogy nem csupán a harcterek jelentései jelzik a vészt, hanem a közérzetben, szellemi világban lejátszódó egyre baljósabb módosulások is. Úgy tűnik szembesülünk azzal a lehetőséggel, hogy lehetségessé vált az, amit eddig lehetetlennek tartottunk, ami pedig félelmetes erőket ébreszt fel. Például a múlt alvó kódjait.

Este: Ady Háborús versei. Igen, újra „csörtetnek bátran a senkik”. S milyen bátran igazolják az agresszort. Ide jutottunk! Azt nevezik agresszornak, akinek a házát szétbombázzák. Akinek a gyermekét megölik.

Címkép: Orosz rakétacsapás