Az emberek hajlandók meghalni a liberális ideálokért, de csak akkor, ha azok mélyen beágyazódtak a hazafiságba

Posted by
Francis Fukuyama

>A liberalizmus válságban van. A liberális társadalmak alapjai, azaz a másság iránti tolerancia, az egyéni jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság, súlyos fenyegetettségnek vannak kitéve, miközben a világ éppen egy demokratikus recesszión, sőt, válságon megy keresztül. A Freedom House szerint a politikai jogok és a polgári szabadságok az elmúlt tizenhat évben a világ minden táján visszaszorulóban voltak. A liberalizmus hanyatlása az olyan autokráciák megerősödése fényében válik világossá, mint Kínáé vagy Oroszországé, csakúgy, mint a liberális – vagy névleg liberális – intézmények eróziójáéban olyan országokban, mint Magyarország és Törökország, valamint a demokrácia visszacsúszásában olyan helyeken, mint India vagy az Egyesült Államok.

A szóban forgó esetek mindegyikében a nacionalizmus volt az, ami az illiberalizmust táplálta. Az illiberális vezetők, pártjaik és szövetségeseik nacionalista retorikával vették át az irányítást egyre nagyobb mértékben a társadalmak felett. Fogalmatlan eliteknek, világpolgároknak és globalistáknak bélyegzik ellenfeleiket. Azt állítják, ők országaik hiteles képviselői és valódi védelmezői. Néha csak kifigurázzák liberális ellenfeleiket, mint olyan politikusokat, akik nagyon eltávolodtak azoktól az emberektől, akiket képviselniük kellene. Máskor pedig nem csak politikai ellenfeleiknek nevezik a liberálisokat, hanem valami sokkal fenyegetőbbnek: a nemzet ellenségeinek.

A liberalizmust természete nagyon sérülékennyé teszi az ilyen támadásokkal szemben. A liberalizmus legfontosabb alapelve ugyanis a tolerancia: az állam nem írja elő, mit kell hinni, hogyan kell gondolkodni, és semmilyen más dogmát sem. Amióta megjelent a tizenhetedik században, a liberalizmus mindig arra törekedett, hogy a politika célja ne egy valamilyen vallás, erkölcsi doktrína vagy kulturális hagyomány által meghatározott »jó élet« legyen, hanem hogy úgy őrizze meg az életet, hogy a különböző társadalmi csoportok véleménye a jó életről különböző lehessen. Ez az agnosztikus jelleg egy spirituális vákuumot teremt, mivel az egyének a saját útjukat járják, és a közösségiségből csak keveset érzékelnek. De a liberális politikai rendnek is szüksége van közös értékekre, mint a toleranciára, a kompromisszumkészségre és az az elhivatottságra, de ezek nem váltják ki azokat az erős érzelmi kötődéseket, amiket a vallási vagy etnonacionalista közösségekben tapasztalunk. Tény, hogy a liberális társadalmak sokszor bátorították az anyagi természetű önjutalmazás céltalan hajszolását.

A liberalizmus legfontosabb értéke továbbra is az a pragmatizmus, amely már évszázadok óta velünk van: képes kezelni a sokféleséget a pluralisztikus társadalmakban. De létezik egy határ, amin túl a liberális társadalmak nem képesek menedzselni a sokféleséget. Ha elegendő ember utasítja el a liberális elveket és akarja korlátozni más emberek alapvető jogait, vagy ha a polgárok erőszakkal akarják elérni céljaikat, akkor a liberalizmus önmagában többé nem tudja fenntartani a politikai rendszert. És ha a sokszínű társadalmak elmozdulnak a liberális alapelvektől és nemzeti identitásukat rasszra, etnicitásra, vallásra, vagy a jó élet valamelyik másik másik faktorára alapozva próbálják meghatározni, akkor a véres konfliktusok visszatérését készítik elő. Egy ilyen országokkal teli világ még törékenyebb, erőszakosabb és erőszakosabb lesz.

Ezért nagyon fontos, hogy a liberálisok ne engedjék el a nemzet ideáját. El kellene ismerniük, hogy valójában semmi sincs, ami a liberalizmus univerzalizmusát összeférhetetlenné tenné a nemzetállamok világával. A nemzeti identitás plasztikus, és úgy alakítható, hogy tükrözze a liberális elképzeléseket, miközben megalapozza a nagy nyilvánosság összetartozás-érzését.

Aki bizonyítékot keres erre, elég csak megnéznie, micsoda problémába ütközött Oroszország, amikor megtámadta Ukrajnát. Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, hogy Ukrajnának nincs Oroszországétól különböző nemzeti identitása, és hogy az ország azonnal összeomlana, ha megkezdődne az invázió. Ehelyett Ukrajna fáradhatatlanul ellenáll Oroszországnak, mert a polgárai hisznek a független, liberális és demokratikus Ukrajna ideájában, és nem akarnak egy korrupt diktatúrában élni, amit kívülről erőltettek rájuk. Bátorságukkal megmutatták, hogy az emberek hajlandók meghalni a liberális ideálokért, de csak akkor, ha ezek az ideálok mélyen beágyazódtak a hazafiságba (abba az országba, amelyet a sajátjuknak neveznek.)”

Címkép:   Fukuyama portré /Leemage via AFP
Foreign Affairs