Jogállam ez, vagy mi?!

Posted by

Fábián András
>Nem vagyok nyugodt. Eddig sem voltam az. Már hosszú ideje nem mondhatom el magamról, hogy jó a társadalmi közérzetem, mi több: egyre rosszabb lett. Amióta azonban Orbán Viktor „keretet hirdetett” még az a cseppnyi nyugalmam is elszállt, ami még maradt.

Erre az én nyugtalanságomra aztán még rátett egy lapáttal a tegnapi miniszteri meghallgatások sora a parlamenti bizottságok előtt. Orbán „kerete” (a „válogatott keret”, mint allegória, pontosabb lett volna) éppen azt demonstrálja, amit a programja. Most persze nyilván többen kajánul felrántják a szemöldöküket: miféle program?! Hát semmiféle. Pont az, ami eddig volt. Mint amit az előző választások során meghirdetett. Folytatjuk! Ennyi volt az a program. Elkezdték 2010-ben lebontani a jogállamot és azóta töretlenül, minden józan ész ellenében, dacolva minden kritikával folytatják. A jogállamot pedig legjobban úgy lehet lebontani, ha az egyeduralomra törő despota olyan jogalkotást folytat, amellyel támadhatatlanul körülbástyázza magát. Egészen abszurd módon az önmaga által gyártott jog védelme alá rendel mindent és mindenkit. Ezt úgy hívják, hogy visszaélés a joggal.

Az így kialakult helyzet azonban csak azokat feszélyezi, akik pontosan látják és értik, hogy mi történik. Arról aztán megintcsak az orbáni jogrendszer és állami berendezkedés gondoskodik, hogy a sok illetéktelen választónak gőze ne legyen arról, hogy mit vettek el tőle, hogyan lett átverve és kifosztva. Erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Ők csak szavazzanak a Fideszre és kussoljanak!

Lényegében erről beszélt Gyurcsány Ferenc abban a parlamentben, amelyről rögtön az ő hozzászólása után az elnöki pulpitusról tiltották meg neki, hogy még egyszer az ország házában ki merje mondani azt, hogy ez a kormány illegitim, mert jogsértő módon került hatalomra. 12 év után eljutottunk tehát odáig, hogy már a szólás sem szabad. Tessék ezt a helyiértékén kezelni, és egy pillanatra elfelejteni, hogy annak alanya a Fidesz által módszeresen elkövetett karaktergyilkosság elsőszámú áldozata. Itt és ekkor egy magyar parlamenti képviselőt fosztottak meg attól a jogától, hogy kimondja, amit „Magyarország Kormányáról” gondol. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy én Gyurcsány Ferenc helyében a Kövér házmestert tüstént feljelenteném rágalmazásért és a jó hírnévhez való jog megsértéséért. Csupán emlékeztetőképpen, Kövér László ezt mondta az ö szájával nagy nyilvánosság előtt: „Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ez volt az első és utolsó olyan felszólalása az Országgyűléseben – legalábbis hogyha én vezetem az ülést –, amikor Magyarország törvényesen megválasztott kormányát törvénytelennek meri nevezni.” „Közlöm önnel a ciklus elején, hogy önnek nincsen joga ilyet tenni. Különösen nincsen erkölcsi alapja sem, miután ön szándékosan a polgárháború szélére juttatta Magyarországot 2006-ban. Ön minden létező és elképzelhetetlen bűnt elkövetett ez ellen a nemzet ellen és ez ellen az ország ellen, és ez ellen a demokrácia és jogállam ellen.”

Most azonban szakadjunk el ettől a vonaltól, és térjünk vissza a „magyar válogatottra”. Ha az ember nem lenne végtelenül dühös, még jót is tudna röhögni egy-két megoldáson. Azt csak futólag említem meg, hogy a „honvédelmi miniszter” szerintem egészen biztosan nem fog késhegyre menő, éjszakába nyúló vitákat folytatni a bekerülési árakról önnön magával az általa gyártott repülőgépek megvásárlása során.

Pintér oktatás- és egészségügyét már sokan kivesézték az elmúlt 24 órában. Én azon röhögök (kínosan) hogy az ő munkáját ugyanaz a Rétvári Bence – Maruzsa Zoltán duó fogja átsegíteni az oktatásügy buktatóin, amely az e téren roppant kártékony hatékony Kásler doktort is támogatta. Így aztán biztosak lehetünk abban, hogy az oktatásban egy valami biztosan lesz: fegyelem. Erre Pintér személye a garancia. Hogy oktatás lesz-e, az viszont már abszolút nem biztos, mert nem is az a cél. Tegnap egy pedagógus azt mondta: „Magyarországon nem oktatás folyik, hanem zsellérképzés. Ennek a kormánynak ugyanis nem képzett elmékre, hanem zsellérekre van szüksége.” Megnyugodtam azonban, amikor Pintér belügyminiszter megígérte, hogy ő nem ígér semmit, de azt azonban betartja. Ugyanis azt ígérte, hogy meg fogják számolni az orvosokat. Ebben egy ex-rendőr tábornok lesz az ő segítségére. Vagyis rend lesz itt is. Az orvosok igazából persze nem lesznek megszámolva, de viszont legalább az egyszerű emberek egészségügyi ellátása sem fog javulni. Mert hogy ezt sem ígérte meg, és ezt is be fogja tartani. No, hagyjuk.

Azt viszont mindenképpen aggasztónak tartom, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő Rogán Antal (jobbján ugyancsak egy ex-rendőr tábornokkal!) kvázi megfenyegette mindazokat, akik – mint Gyurcsány Ferenc – igazuk tudatában lényegében bármilyen kérdésben meg mernek nyilatkozni. Van abba’ valami báj (szinte kacag a máj), hogy egy büntetlenül lecsengett Pegazus botrány után, egy eltusolás alatt álló Völner- Schadl ügy idején, amelyben Rogán kabinetfőnöke, Nagy Ádám is vastagon érintve van, ebben a remek válogatottban Rogán Antalra osztják a titkosszolgálatokat.

Nem véletlen ez, persze. Rogán, aki minden megszólalásakor úgy izzad, mintha mázsás súlyokat emelgetne (és biztosan ez sem véletlen), jó mélyen csücsül Orbán zsebében. Orbánnak pedig nyilván elege lett már azokból a botrányokból, amelyek a Fidesz-káderek karjának levágása után kiáltottak. Merthogy ezek mind könyékig turkáltak/nak a közpénzekben. Ilyen mostantól nem lesz! Még pontosabban nyilvánosságra hozva nem lesz. A hatékony kamuflázsról ezentúl Rogán (és Nagy Ádám) gondoskodik.

Viszont azt sem hagyják majd, hogy a magyar emberek fizessék meg az orosz-ukrán háború árát! Ezt egyszer majd tessék már megmagyarázni nekem, hogy hogyan fizethetnénk meg mi, magyarok egy háború árát, amikor a halottak ukránok és oroszok, a bombák Ukrajna földjén robbannak, az ukrán nemzeti vagyon válik pillanatok alatt semmivé, és az állati szintre süllyedt orosz bakák az ukrán lányokat és asszonyokat, (de most már gyermekeket és férfiakat is) erőszakolják meg. Arra is kíváncsian várom értő emberek válaszát, hogy milyen rezsicsökkentést őrizget Orbán és kormánya, amikor – mint kiderült – mindenki másnál háromszor drágábban kapjuk az orosz földgázt? És ha már itt tartunk: mi a sorsa annak a hatalmas földgázvagyonnak, amelyre az elmúlt évek szeizmikus méréseinek eredményeként bukkantak Budapest közelében?! Úgy hírlik, nem csupán az ország teljes ellátását tudnánk ebből fedezni száz évig, hanem még exportra is juthatna belőle. Azért vetődik fel a kérdés az emberben, mert a koncessziós ügyek is ehhez a válogatott keretlegény Rogántónihoz tartoznak.

Én azonban itt abba is hagynám a kérdezősködést, mert felsejlik előttem a rezgőbajszú, dühödt Kövér házmester kísértete. No meg az immáron nagyhatalmú Rogán szavai is itt csengenek a fülemben, aki megtiltotta, hogy „bármilyen információval vagy propagandával azt a hazug látszatot keltsék, hogy egyébként olyan politikát kell folytatnunk, aminek a végén a magyar emberek fizetik meg a háború árát”. Rogán-Orbán elvárja a titkosszolgálatoktól, hogy „az ezzel kapcsolatos propagandát is tárják fel, mondják meg nyíltan ki csinálja, miért csinál ilyet”. Márpedig ezekből a szavakból az következik, hogy amennyiben én ezeket a dolgokat még sokáig firtatom, olyan bizalmas nyomozást kapok a hátamba, hogy abból aztán még bármi is lehet. Pegasus, előállítás, kihallgatás, ne adj’ Isten egy sajnálatos autóbaleset. Végülis, rendnek kell lenni! Jogállamban élünk, vagy mi?!

 

Címkép: Rogán meghallgatása