Örülök, hogy csak én hibáztam, mindenki más tökéletes volt

Posted by
>Legalábbis a Direkt36 oknyomozó riportjából ezt tudtam meg – azon túl, hogy még engem is hogyan vágott át a hátam mögött a stáb egyes esetekben (ezen bevallom, megütköztem). Talán természetes, ha egy nagyarányú bukásból senki más nem akarja kivenni a részét, talán természetes, hogy amiatt számos pontatlanság, sok hazugság, “máshogy emlékezés” szerepel a cikkben – ami az általam is nagyra értékelt újságíró-csapat 30 interjújának eredményeként született meg. Az kevésbé természetes, hogy a cikk egyáltalán nem tér ki a pozitívumokra, valamint alig utal a rajtam túlmutató okokra. A teljesség igénye nélkül: miről nem szól a cikk:
1. Az ellenzék nem először veszített kétharmaddal, de most először volt előválasztással kiválasztott 106 közös jelölt, hatpárti közös kampány, 400 milliós mikroadománygyűjtés, közel 3 milliárdos kampány, 27 ezer szavazatszámláló az ország 11 ezer pontján, egy százezres márciusi ellenzéki gyűlés buszokkal, közös ellenzéki lista és közös program, árnyékkormány, és immár három roma képviselőnk a parlamentben…
Négy éven át magam is kitartóan hittem az összefogásban és építettem fel ezt a modellt a győzelem reményében – a modellt megvalósítottuk, de nem működött – már összefogással sem lehet legyőzni a túlerőt. Mindezt azonban ki kellett próbálnunk, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk. Cserében most először félt valóban a Fidesz és Orbán a bukástól, még a választás napján is.
2. Kétségkívül voltak rossz mondataim, ahogy a teljes kampányban voltak gyenge plakátok, kommunikációs anyagok, logisztikai problémák és hiányosságok is. De aki ezekre fogja a hatalmas, 20%-os vereséget, az hazudik – és egyben legitimálja a Fidesz rendszerét, azt állítva, hogy itt mégiscsak demokrácia van és csak az ellenzék gyengesége miatt nem tudtuk sorozatban negyedjére sem megakadályozni a kétharmadot.
3. A valódi okok nem az ellenzékben voltak, hanem a hatalmas túlerőben: a több százszoros erőforrás-fölényben, a Fidesz propaganda-gépezetében, az évek alatt leépített független sajtóban és intézményekben, a feudális függési rendszerben és a kiszolgáltatottságban, a teljes lakosságra kiterjedő adatbázisokban és a mozgósítási képességekben. Csúzlival küzdöttünk egy tankhadosztály ellen.
4. Nem tudom, mi volt a cikk célja, ami miatt említésre sem volt méltó az a számos további körülmény, ami befolyásolta még a kampányt:
– az előválasztás után egyik párt sem mozgósított igazán október 23-ra
– 4 éve még a legkisebb ellenzéki párt is többször annyi saját pénzt költött a kampányára, mint most a hat párt összesen a közös kampányra…
– korábban még mindegyik párt tudott oszlopplakátokat tervezni és kivitelezni, most nagy késéssel került ki a 100 ezer plakát, általában kicsi képekkel, kicsi betűkkel, sötét háttérrel
– a nagy költséggel legyártatott újságok és szórólapok (gyakran olvashatatlanul apróbetűs leírásokkal, kiemelések és képek nélkül, látható központi üzenetek nélkül) a lakosság jelentős részéhez késve, vagy egyáltalán nem jutottak el, a postaládák helyett raktárakban végezték
– a kampánystáb által kidolgozott és elfogadott üzeneteket a pártok hírfelületei és a pártpolitikusok szinte soha nem osztották meg, saját vállalásukkal ellentétben, eltitkolták a választók elől az adómentes minimálbért és azt is, hogy nem küldenénk katonákat Ukrajnába – vajon miért?
– hónapokig ellenem kampányoltak magukat ellenzékinek mondó politikusok és közszereplők, a hetedik frakció megakadályozása fontosabb volt számukra, mint a közös győzelem, és még saját nyilvános vállalásukat sem akarták betartani a roma listás jelöltekről. Volt, aki egy fillérrel nem akart hozzájárulni a kampányhoz, volt, aki szakembereket sem delegált a közös csapatba, letiltotta a pártjelöltek és a központi stáb közötti kommunikációt, stb.
5. A cikk állításai közül is pontosításra szorul jónéhány, álljanak itt csak a legfontosabbak:
– a Kész – Tóth – Ruff baráti kör két tagját korábban én magam kértem, hogy vállalják el a kampányom vezetését, amit visszautasítottak. Kész Zoltán viszont az egész kampányomban aktív volt, külügyi szerepben – a segítségüket tehát nem utasítottam vissza (de a tanácsuk ellenére nem fordultam szembe a pártokkal és nem adtam át nekik kizárólagosan a kampány vezetését)
– nemcsak nekik, másoknál sem támogattam a szűkös forrásainkból százmilliók leválasztását egyedi javaslatokra, meghatározott cégeknek – ilyen megkeresések és ajánlatok rendszeresen érkeztek, és mindig csalódottan távoztak (bár tőlem független támogatóktól esetleg kaphattak ilyen megbízásokat). Ezek a csalódott társaságok érthető módon okolhatnak engem a diktatórikus és felelőtlen döntésemért:-)
– a hetedik frakciót a béke kedvéért elengedtem, a pártokkal az idézett éles vitára a három roma képviselő miatt került sor, ennek a korábbi nyilvános ígéretnek a megtagadása ugyanis nemcsak az én közös jelölti tekintélyemet, de a teljes ellenzék szavahihetőségét ásta volna alá, és a nyilvánossággal fenyegetés hatására a pártok ebben végül engedtek is – köszönöm!
– az általam ismeretlen adatközlők állításaival ellentétben, de a cikkből egyértelműen kivehetően nem én döntöttem a napi kampánykérdésekben, hanem már sok kampányt levezető magyar és amerikai kampányszakértők (akiket a Karácsony-stábból örököltünk), valamint a hatpárti napi értekezlet, ahol én nem voltam jelen. Az újságok szerkesztésébe, a közös arculat és óriásplakátok véglegesítésébe csak a korábbi kudarcok kijavítása érdekében vállalkoztam.
– a programpontok véglegesítése konszenzussal, bár gyakran viták után történt (a hatpárti Közös Alapból egy lényegesen népszerűbb és alaposabb szakértői anyagot készítettünk) – a közös lista miatti pártvitákba pedig egyáltalán nem szóltam bele (a három roma politikust leszámítva)
– talán a legszánalmasabb része a cikknek a “biológiai szükségletek” felemlegetése, ami még ha igaz is, teljesen méltatlan a komoly újságíráshoz, és egyértelműen lejárató célzatú. A kampánystábon belüli konfliktusok és önállóskodás következtében a nekem néha egyidőben több kampányrendezvényt, médiaszereplést, interjút, szakmai fórumot, stb. is leszerveztek, emiatt lehetetlen volt mindenhol személyesen megjelennem. A cikkben idézett alkalomra a stábtagok ezért csak egy egyperces bejelentkezést kértek az autóból, hogy a kamerák rögzíthessék, hogy online én is jelen voltam. Sajnálom, ha bármely résztvevő ott és akkor ennél többre számított, ez nyilvánvaló félreértés és nem tiszteletlenség volt.

EGY HATPÁRTI KAMPÁNY LELKES AMATŐREI, PROFI SZERVEZŐI, ÉS ÖNÉRDEKÜKET KÉPVISELŐ LOBBISTÁI ÉS FIZETETT ALKALMAZOTTAI MIND EGYÉNISÉGEK, SAJÁT VÉLEMÉNNYEL ÉS ÉRZÉKENYSÉGEKKEL, ÜZLETI ÉS PÁRTÉRDEKEKKEL, HIBÁKKAL ÉS TÉVEDÉSEKKEL, HAZUGSÁGOKKAL ÉS ÁRULÁSOKKAL, KISZIVÁROGTATÁSOKKAL ÉS BEÉPÍTETT ÜGYNÖKÖKKEL – EHHEZ KÉPEST TESSÉK MEGÍTÉLNI A KAMPÁNYT, AMIT BÁR NAPI SZINTEN NEM ÉN VEZETTEM, DE ÍGY IS BÜSZKE VAGYOK RÁ ÉS

GRATULÁLOK

MINDENKINEK, AKI RÉSZT VETT BENNE. ELŐTTÜNK MAGYARORSZÁGON, ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SENKI NEM CSINÁLT MÉG CSAK HASONLÓT SEM, ÉN IS, MÁS IS HIBÁZOTT, DE AZ EREDMÉNY NEM EZEN MÚLOTT.

KÖSZÖNÖM!
Címkép: Blikk grafika