Ukránüldözés Nagy Pétertől a rendszerváltozásig 2. (a teljes írás)

Posted by

Alább következik a rövidített ukrán cikk teljes változata

(https://www.facebook.com/groups/805753659568288/posts/1692914250852220/ és https://umoloda.kyiv.ua/number/0/2006/132804, pl.), amit az ukrán eredeti helyesírásával (elsősorban a helynevekből képzett nagybetűs melléknevek és egyéb kisbetűs/nagybetűs formákkal) adok közre.

Ukránüldözés Nagy Pétertől a rendszerváltozásig

1686. – Az autonóm ukrán egyház felszámolása, a Kijevi metropólia törvénytelen és erőszakos csatlakoztatása a Moszkvai patriarchátushoz, amely ettől kezdve felügyeli Ukrajnában az egyházat, az oktatást és a kultúrát.

1689. – A Kijevi barlangkolostor (Pecserszka lavra) számára megtiltják, hogy bármilyen könyvet a Moszkvai patriarchátus engedélye nélkül adjon ki.

1690. – A Moszkvai zsinaton „kiátkozzák” a korabeli ukrán irodalmi nyelven írt „új kijevi könyveket” – P. Mogila, K. Sztaroveckij, I. Galjatovszkij műveit.

1708. november – I. Péter cár parancsára az orosz hadsereg lerohanja a hetmanok fővárosát, Baturint. Kivételes kegyetlenséggel ölik le hatezer lakosát, köztük a nőket és a gyermekeket, a várost pedig földig rombolják és felégetik.

1720. – I. Péter rendeletileg betiltja a Kijevi-Pecserszki és a Csernyihivi nyomdákban új ukrán nyelvű könyvek nyomtatását, a régiket pedig nyomtatás előtt az orosz könyveknek megfelelővé kell alakítani.

1721. – I. Péter kötelezővé teszi az ukrán könyvek cenzúrázását. Lerombolják a Csernyihivi nyomdát.

1729. – II. Péter cár megparancsolja, hogy minden állami rendeletet és utasítást ukrán nyelvről írjanak át oroszra.

1755, 1766, 1769, 1775, 1786. – A Pétervári szinódus betiltja az ukrán könyvek nyomtatását.

1764. – II. Katalin utasítja O. Vjazemszkij fejedelmet, hogy tegye erőteljesebbé Ukrajna, a Szmolenszki régió, a Baltikum és Finnország oroszosítását.

1769. – A szinódus rendelete a lakosságnál található ukrán ábécéskönyvek elkobzásáról és az egyházi könyvek ukrán szövegeinek eltávolításáról.

1784. – Az elemi iskolai oktatás oroszosítása Ukrajnában.

1786. – Betiltják az ukrán nyelvű istentiszteleteket, bevezetik az óegyházi szláv szövegek orosz kiejtését. A Kijevi akadémián kötelezővé lesz az orosz nyelv.

1800. – I. Pál rendeletileg vezeti be Ukrajnában a moszkvai szinodális stílusban történő templomépítéseket, betiltja a kozák-barokk stílust a templomokban.

1817. – Bezárják a Kijev-Mogiljani akadémiát.

1831. – A cári kormányzat megszünteti a szabad városok intézményét. (Magdeburgi jognak mondják az itteni nyelveken, Oroszországban sosem létezett maga a fogalom sem. a ford.)

1834. – Az Észak-Nyugati területek oroszosításának céljával megnyitják Kijevben a cári egyetemet.

1847. április 5. – Letartóztatják Tarasz Sevcsenkót és I. Miklós döntése alapján határozatlan időre közlegényként besorozzák az Orenburgi hadtesthez, a lehető legszigorúbb felügyelet alá helyezik, ami a börtönbe vetésnek felelt meg és 1857. augusztus 2-ig tartott.

1862. – Bezárják az ukrán vasárnapi iskolákat, valamint az ingyenes felnőttiskolákat.

1863. július 18. – Oroszország belügyminisztere, P. Valujev körlevélben tiltja meg az ukrán nyelvű könyvnyomtatást az Orosz birodalomban.

1869, 1886. – A cári kormányzat rendeletei az Ukrajnában szolgálatot tevő orosz származású hivatalnokok fizetéskiegészítéséről az oroszosításban elért sikerek esetén.

1876. május 18. – II. Sándor titkos rendelete megtiltja a bármilyen ukrán nyelvű könyv, vagy brosúra behozatalát a birodalom határain túlról, betiltja az ukrán színházakat és az ukrán szépirodalmi művek nyomtatását csakúgy, mint az ukrán dalszövegeknek a kotta alatt ukrán nyelven történő kinyomtatását.

1881. – A belügyminisztérium körlevélben erősíti meg a rendelet magyarázatát Oroszország összes kormányzója számára.

1881. – Betiltják az ukrán nyelvű prédikációkat.

1883. – Drenteln Kijevi főkormányzó betiltja az ukrán nyelvű színházi előadásokat az ellenőrzése alá tartozó területeken (Kijev, Poltava, Csernyihiv, Voliny és Podólia). Ez a tilalom 10 évig tartott (1893-ig).

1888. – III. Sándor rendelete megtiltja az ukrán nyelvhasználatot minden hivatalos intézményben, valamint azt, hogy gyerekeket ukrán névre kereszteljenek.

1895. – Betiltják az ukrán nyelvű gyerekkönyveket.

1899, 1903. – Megtiltják az ukrán nyelv használatát Kijevben az archeológiai kongresszuson, valamint Poltavában a Kotljarevszkij emlékmű felavatásakor.

1907. – A cári kormányzat megszünteti az ukrán periodikus sajtót, elkobozzák a forradalom éveiben, 1905-1907-ben kiadott ukrán irodalmat. Megtorlások az ukrán kulturális élet képviselői ellen.

1908. – Az orosz szenátus rendelete a kulturális és oktatási tevékenység ártalmas mivoltáról Ukrajnában.

1910. – P. Sztolipin körlevele, amely megtiltja nem orosz szervezetek alapítását, ideértve az ukrán és a zsidó szervezeteket, célkitűzéseiktől függetlenül.

1914. március – A cári rezsim betiltja Tarasz Sevcsenko születése századik évfordulójának megünneplését.

1914. – II. Miklós megszünteti az ukrán sajtót. Az orosz hadsereg által megszállt Galíciában és Bukovinában tilos az ukrán nyelv használata, ukrán nyelvű könyvek, újságok és folyóiratok kiadása. Szétverik a „Felvilágosodás” társaságot, lerombolják a Sevcsenko Tudományos társaság könyvtárát. Többezer ukrán hazafit száműznek Szibériába.

1921. november 22. – A bolsevikok Bazar város közelében főbe lövik az Ukrán Népköztársaság hadseregének 359 fogságba esett katonáját.

1921-1923. – A hadikommunizmus és az erőszakos termékbeszolgáltatás okozta éhínség Ukrajna sztyeppei régióiban csaknem 1,5 millió paraszt életét vitte el.

1929. szeptember – Letartóztatják az ukrán tudomány, kultúra és az Ukrán Autokefális Pravoszláv Egyház kiemelkedő alakjait – a GPU által kitalált „Ukrán felszabadítási szövetségben” (СВУ) és „Ukrán ifjúsági szövetségben” (СУМ) való részvételük miatt.

1929-1930. – A kollektivizálás és a „kuláktalanítás” első szakasza Ukrajnában. Gazdag ukrán parasztok százezreinek áttelepítése Szibériába és a Távol-Keletre.

1930. január 28-29. – A kijevi rendkívüli egyháztanács felszámolja az Ukrán Autokefális Pravoszláv Egyházat és az Összukrán Ortodox Egyháztanácsot. Mikola Boreckij metropolita és más egyházi személyiségek letartóztatása.

1930. március 9. – április 19. – Az ukrán tudomány, irodalom, kultúra, valamint az Ukrán Autokefális Pravoszláv Egyház 45 alakja elleni per Harkovban – az úgynevezett „Ukrán Felszabadítási Szövetséghez” való tartozás miatt.

1932. április 23. – Az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt KB határozata az irodalmi szervezetek felszámolásáról és a Szovjetunió egységes Írószövetségének megalakításáról.

1932-33. – A bolsevik rezsim Mesterséges éhínséget szervez Ukrajnában (holodomor), aminek 8 millió ukrán paraszt esik áldozatul. Oroszok tömeges betelepítése a kihalt ukrán falvakba.

1933. – A bolsevik vezetés által az ukrán kultúra ellen foganatosított pogrom elleni tiltakozásul az ukrán kultúra több képviselője lesz öngyilkos, köztük Mikola Hviljovij író.

1933. – Ukránellenes pogrom a Kubanyban.

1934-1941. – Műemlékek lerombolása Ukrajna különböző városaiban, az ukrán értelmiség 80%-át letartóztatják és elveszejtik.

1934. december 13-15. – Sz. Kirov meggyilkolásának kapcsán az ukrán kultúra számos aktorát ítélik golyó általi halálra, köztük G.Koszinka, K.Burevij, D.Falkivszkij, O.Vlizko, I.Kruselnyickij és más írókat.

1936. augusztus – 1938. november – Újabb tisztogatás az Ukrán Kommunista (bolsevik) Pártban, tömeges terror Ukrajnában (ún. „Jezsovscsina”).

1937. november – Tömeges kivégzések a Szolovkin fogvatartott ukrán írók és az ukrán kultúra egyéb képviselőinek sorában (az októberi fordulat 20. évfordulójára).

1938. – Sztálin rendeletileg teszi kötelezővé az orosz nyelv oktatását a Szovjetunió nemzeti köztársaságaiban.

1938. április 24. – Ukrajnaszerte kötelező tantárgyként vezetik be az orosz nyelvet minden iskolában. Újabb lépés az ukrán nyelv, kultúra és nemzet megsemmisítésének útján.

1939-1941. – A Belügyi Népbiztosság széles körű megtorló akciói a nyugati megyék ukrán lakossága ellen. Az ukrán népesség tömeges deportálása a Szovjetunió távoli területeire.

1941. január – Az „59-ek pere” Lvivben az Ukrán Nacionalisták Szervezete ellen.

1946. március 8-10. – Megszüntetik a görögkatolikus egyházat és az Orosz pravoszláv egyház alá rendelik.

1946. március – Zárt per Kijevben a Ioszif Szlipij metropolita által vezetett görögkatolikus egyházi hierarchia ellen. Szlipij érsek 18 évig végzett kényszermunkát Szibériában, ahol mindkét lába lefagyott. Csak XXIII. János pápa és Kennedy elnök beavatkozására helyezték szabadlábra.

1946. augusztus 24. – Az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt KB plénumának határozata „Az ukrán irodalom történetének bemutatásában történt torzulásokról és hibákról az „Esszék az ukrán irodalom történetéről” című kiadványban”, a „Vitcsizna” („Haza”) és a „Perec” („Bors”) folyóiratok éles kritikája. Ezt az állásfoglalást később, az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt 1949. január 25-26-i, XVI. kongresszusán megerősítették.

1947. március 3. – Kaganovics kinevezése az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának első titkárává. Újabb tisztogatás az „ukrán burzsoá nacionalizmussal” vádolt kulturális káderek körében.

1949. – Újabb tisztogatás az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt január 25-28-i XVI. kongresszusa határozatainak kapcsán. 1949. januárjától 1952. szeptemberéig az ukrán nacionalizmus vádjával 22175 tagot zártak ki a pártból.

1949. augusztus 28. – A Munkácsi vallási kongresszuson felszámolják az uniátus görögkatolikus egyházat Kárpátalján.

1951. július 2. – Megsemmisítő cikkek a moszkvai Pravdában az „ukrán irodalom nacionalista elfogultsága” ellen (V. Szoszjura „Szeresd Ukrajnát” című versének, valamint O. Kornyijcsuk és V. Vaszilevszkaja „Bogdan Hmelnickij” című operája librettójának éles kritikája).

1954. március 23-24. – Az Ukrán Kommunista Párt XVIII. Kongresszusa jóváhagyja fiatal férfiak és nők toborzását Ukrajnából Szibériába és Kazahsztánba a szűzföldek és parlagterületek megmunkálásának érdekében (1952. és 1956. között körülbelül százezer ember hagyta el így Ukrajnát).

1954. július 7. – Az SZKP Központi Bizottságának titkos határozata a vallásellenes propaganda megerősítéséről.

1957-1961. – Megerősödik az Ukrán SzSzK-ban a vallásellenes tevékenység, az egyházi és vallási intézmények (plébániák, kolostorok, szemináriumok) mintegy felének felszámolása.

1958. november 12. – Az SZKP KB Plénumának „Az iskola és az élet kapcsolatának megerősítéséről és a közoktatás továbbfejlesztéséről” c. határozata. Ennek alapján fogadta el Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 1959. április 17-én azt a törvényt, amelynek célja Ukrajna fokozott oroszosítása, többek között az ukrán nyelv oktatásának fakultatívvá tétele Ukrajna orosz tannyelvű iskoláiban – a „szülők kérésére”.

1959. október 15. – A KGB-ügynök B. Sztasinskij Münchenben meggyilkolja Sztyepan Banderát.

1961. január – Zárt per Lvivben az Ukrán Munkás- és Parasztszövetség tagjai (L. Lukjanenko, I. Kandiba, Sz. Virun és mások) ellen, akik kiálltak az Ukrán SzSzk-nak a Szovjetunióból való kilépési jogáért. L. Lukjanenkot halálra ítélik.

1961. október –Az SZKP XXII. kongresszusa elfogadja a párt új programját, amely meghirdette a „nemzetek összeolvadásának” politikáját és a szovjetköztársaságok további oroszosítását.

1962 – A Lvivi Ukrán Nemzeti Bizottság 20 tagjának tárgyalása, négyüket halálra ítélik.

1963 – Az szovjet Köztársaságok Nemzeti Tudományos Akadémiáit a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendelik alá.

1964. május 24. – Az Ukrán Tudományos Akadémia Állami Közkönyvtárának felgyújtása Kijevben; társadalmi tiltakozás (szamizdat anyag a „Pogruzsalszkij elleni per kapcsán”).

1965. augusztus-szeptember – Ukrán aktivisták letartóztatásának első nagy hulláma (Bohdan és Mihajlo Horiny, P. Zalivaha, Sz. Karavanyszkij, V. Moroz, M. Oszadcsij, A. Sevcsuk és mások).

1968. november 26. és december 14. – Szándékos gyújtogatás a kijevi Vidubickij kolostorban.

1969. június – Ukrán politikai foglyok (M. Horiny, I. Kandiba, L. Lukjanenko) levelet írnak az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának politikai foglyok megmérgezéséről.

1970. november 28. – Meggyilkolják A. Horszka ukrán festőművésznőt a Kijev környéki Vaszilkivben.

1972. január-május – Értelmiségiek letartóztatásának második nagy hulláma Ukrajnában.

1972. május – P. Selesztet ukrán nacionalizmusáért elmozdítják az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkári posztjáról; tisztogatás az Ukrán Kommunista Párt vezetőinek körében.

1977. február 5. – Az Ukrán Helsinki Csoport tagjai, M. Rudenko és O. Tyihij letartóztatása; tárgyalásuk június 23-tól július 1-ig tart. M. Rudenkót 7 év börtönre és 5 év száműzetésre, O. Tyihijt pedig 10, illetve 5 évre ítélik.

1977. április 7. – Az Ukrán Helsinki Csoport tagjai, M. Matuszevics és M. Marinovics letartóztatása; tárgyalásuk 1978. március 23-tól 30-ig tart, 7 év szigorított lágert és 5 év száműzetést kapnak.

1978. november 11. – Az Ukrán SZSZK Oktatási Minisztériuma Tanácsának irányelve „Az orosz nyelv oktatásának javítása a köztársaság középiskoláiban” (az oroszosítás megerősítése).

1979. március-október – Ukrajnában újabb letartóztatások történnek: O. Berdnyik (március 6.), Ju. Badzjo (április 23.), Ju. Litvin (augusztus 6.), M. Horbalj (október 23.) és mások. (Valamennyiüket maximális, szigorított táborokban letöltendő börtönbüntetésre ítélik és száműzik Oroszország távoli területeire).

1979. május 18. – V. Ivaszjuk zeneszerző titokzatos meggyilkolása Lviv közelében.

1979. május 29. – A taskenti konferencia határozata a Szovjetunió nem orosz népei elleni új oroszosítási intézkedésekről.

1980-81 – Sz. Naboka, L. Miljavszkij, L. Lohvickaja ukrán politikusok letartóztatása.

1983 – Az SZKP Központi Bizottságának határozata az orosz nyelv iskolai oktatásának megerősítéséről, valamint az orosz nyelv és irodalom tanárainak 16%-os fizetéspótlékjáról („Andropov-rendelet”). A Szovjetunió Oktatási Minisztériuma Tanácsának irányelve „A tagköztársaságokban működő iskolákban, pedagógiai oktatási intézményekben, óvodákban és iskolán kívüli intézményekben az orosz nyelvoktatás fejlesztésére irányuló további intézkedésekről” az oroszosítás megerősítésének céljából.

1984. – A lágerekben meghal O. Tyihij, Ju. Litvin és V. Marcsenko.

1985. szeptember 4. – Koncentrációs táborban meghal V. Sztusz költő.

1986. április 26. – A Csernobili atomerőmű katasztrófája olyan súlyos következményekkel jár, amelyek felérnek egy népirtással. (Az erőművet az ukrán tudósok és társadalom tiltakozása ellenére építették fel Moszkva határozata alapján).

1989 – Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a Szovjetunió egyetlen hivatalos állami nyelvéről (orosz).

1990. április – A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata a Szovjetunió egyetlen közös hivatalos nyelveként ismeri el az oroszt.

p.s. A belarusz és az ukrán nyelv hányatott sorsa nagyon sok mindenben hasonló. Két pontot szeretnék kiemelni a XX. századból, amiben a belarusz jelentősen eltér. Tavaly, amint megkezdtem belarusz irodalomtörténeti sorozatomat, július legvégén írtam Branyiszlau Taraskevicsről (ld. pl. https://papageno.hu/blogok/y-blog_belarusz_irodalom/2021/07/ket-helyesiras-harom-betukeszlet-a-belarusz-nyelv-sokszinusegerol/) és az általa alkotott első belarusz helyesírási szabályzatról. Ez megjelenése után azonnal támadások kereszttüzébe került, a bolsevik hatalom egyik rendkívül fontos feladatának tekintette, hogy a belarusz nyelvet a lehető legközelebb igazítsa az oroszhoz. Ezt megvalósítandó dolgozták ki a „narkomauka” nyelvváltozat akadémiai szabályzatát, ami 1934-ben jelent meg először. Az 1957-es verzió, pláne a 2008-as még sokkal keményebben igyekezett kiirtani a nyelv jellegzetes belarusz vonásait. A legutóbbira tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy már nem is volt olyan nagy szükség, hiszen Lukasenka már elnökké választása után egy évvel, 1995-ben sikeresen megrendezte első népszavazását, amelynek egyik tétje volt, hogy a belarusz nyelv addigra némileg megerősödött egyetlen hivatalos nyelvi státuszát megszüntesse. Az orosz nyelv vele egyenlő státuszának eredménye nem is az orosz megerősödése volt az országban, hiszen a „rendszerváltozás” óta eltelt rövid idő alatt szerepéből ugyan veszített, de erejéből nem; hanem az, hogy a belarusz azonnal gyors „visszahanyatlásnak” indult. ’95-től kezdődött a belarusz nyelv újabb, hol keményebb, hol picikét békésebb üldöztetése. Ma a használatáért pénzbüntetés és/vagy egy-két hetes elzárás, ill. más jellegű hátrány „jár”, de ha egyéb „bűncselekménnyel” párosítható – akár börtön is.

Címkép: Nagy Péter cár egyesíti az orosz birodalmat