Szóval, nem a gyűrött ruha volt a legnagyobb baj. Inkább az, hogy az ellenzéki pártok politikusait nem hívták meg a ceremóniára. Lehet, el sem mennek, de akkor legalább az ő térfelükön pattogott volna a labda. Amúgy meg, nem kizárt, hogy elmentek volna. Az ember mindig kapaszkodik egy utolsónak vélt szalmaszálba – hátha most az egyszer komolyan gondolják odafenn az udvarban, hogy azokat is képviselik, akik nem rájuk szavaztak.
Az viszont tényleg zsenánt volt, hogy az államfő asszonyt templomban, istentiszteleten megáldották. Magánügy az ilyen, nem állami programként kellene vele hivalkodni. A hit a valóban vallásos ember számára magánügy, akinek fontos, hogy pap adja áldását a munkájára, a nyilvánosság kizárásával elmegy egy templomba, és megkéri isten szolgáját, hogy áldja meg.
Nekünk, többi állampolgároknak nincs ehhez közünk. A hit, a vallás kizárólag emberre és istenre tartozik. Már amennyiben mindkettő létezik. Nem a gyűrött ruha volt a legnagyobb baj, nem a harisnya hiányzott a Kossuth téren. Hanem az országnak az a fele, amelyik nem a Novák Katalint államfővé kinevező pártra szavazott.
Hirklikk