Bugyi a szultánnak

Posted by
Lendvai Ildikó
>Szombat este a Migration Aid menekültszállójának raktárában. Egy adományozó praktikus átlátszó műanyagdobozokat hozott, az eddigi szedett-vedett papirdobozokból átpakoljuk a tisztálkodószereket, gyógyszereket, pelenkát, egyebet. Önkéntestársam most egy férfiú, pechjére. Muszáj őt is lányosítani: épp női cuccokat, melltartókat, bugyikat, és igen, sokszáz csomag tisztasági betétet kell méret szerint szétválogatnunk. A betéteknél még hallgatásba merülünk, de a melltartóknál már ő nyugtat meg: semmi baj, látott már ilyet.
Akkor jó.
Közben jönnek a kuncsaftok is, az esti zuhany ideje van, kell a tusfürdő, a testápoló, szivacs, sampon, fürdőpapucs, fejfájósoknak a csillapító. Szerencsére van segítség: az egyik ukrán fiatalasszony, 9 éves kisfiú filigrán mamája, gyakorlatilag csatlakozott az önkéntes csapathoz. Örökmozgó fajta, hol itt segít be, hol ott, beszél oroszul és angolul is. Ha egyik sem működik, a telefonján mutogatja a fordítóprogramban: gyereknek való hátizsák vagy csőrös bébi-itatópohár kerestetik. (Tényleg, honnan tudnám nélküle, hogy hangzik bármely idegen nyelven a csőrös pohár?!)
Szigorúbban igazgatja a társait, mint én merném: visszaszerzi a kölcsönbe adott hajszárítót, rászól arra, aki túl sok ezt-azt halmozna fel.
Kérdezem, honnan jött. Zaporizzsja, mondja. nagy város- mutatja a kezével, 700.000 lakos. Nekik is van folyójuk, a Dnyeper, szép, mint a Duna. A név ismerős, rákérdezek: Zaporozsje? Ahonnan a kozákok elküldték a csudába az őket hódoltatni akaró szultánt? Akikről Rjepin híres képet festett? Megörül: ismeritek!?
A 17. században IV. Mehmed fennhéjázó levelet írt a kozákoknak (“én, a szultán, a senki által nem legyőzott harcos…”): adják meg magukat. A kozákok válasza épp annyira nem volt szalonképes, mint most a Kígyó-sziget ukrán határőreinek ismert üzenete, akik pontos javaslatot tettek arra nézve, hova is menjen az orosz hadihajó. A kozákok levelében a “Lucifernek titkára, disznópofa, kancasegg, viperának az unokája”, és a “seggbe is csókolhatsz minket” a legenyhébb kitételek közé tartozik.
Új barátnőm lelkesedésében úgy hadar, hogy sajnos soha nem fogom megtudni, hogyan mondják ukránul, oroszul vagy angolul a kancasegget. Vagy legalább a disznópofát.
A műszak végén a kijáratnál elém áll: csináljunk közös szelfit! Nem tudja, mikor látja az otthon maradt férjét és városát, de a képen mindketten szélesen mosolygunk, neki is fülig ér a szája.
Juszt is.
Szerintem elküldi a fotót a szultánnak.
Ha annak ettől rémületében tiszta fehérneműre is szüksége lesz, bármikor küldhetünk neki a frissen szortírozott darabokból egy XXL-es bugyit.

Tudom, melyik dobozban van.

Halász Géza korszerűsítette a képet: a zaporozsjei kozákok levelet írnak