A basszusgitár Puskás Öcsijének emlékére

Posted by
Hobo
>Pénteken este, a Barba Negrában több, mint ezer ember előtt lejátszottuk a kétórás Póka Egon emlékkoncertet.
Mivel „nem gyászolni, hanem emlékezni jöttünk”, nem volt nagy lelki teher rajtunk.
Mostani bandámmal játszottunk, – Gál István György Attila, Igali Csanád, Kiss Zoltán, – akik ezt örömmel és jó lélekkel tették, pedig Büdi Szilárd kivételével egyikük sem játszott Pókával soha.
A dalok között próbáltam pár dolgot elmondani Egonról, ám a legfontosabbat, – miszerint egy ismert énekes szerint „Egon farkaskutyája korcs volt, ugyanis egy vapiti és egy tarajos sül véletlen találkozásából jött létre”, – kifelejtettem.
Hat olyan dal is elhangzott, amit évtizedek óta nem énekeltem, így olyan volt, mintha teljesen új lenne.
Külön öröm volt találkozni Póka Jutkával, aki a színpad oldalán ülve nézte végig a műsort. De a legnagyobb meglepetést a P. Mobil gitárosa, Sárvári Vili okozta. Aki, mint elmondta, régóta követi pályafutásomat és februárban a Papp László Arénában is ott volt. A „szakmát” ő képviselte egyedül.
Sikerült használni a nézőteret megvilágító lámpákat, így sok-sok ismerős arcot fedezhettem fel a közönség soraiban, néhány fiatal mellett, akiknek nem apjuk, hanem nagyapjuk lehetnék.
Eörsi István költő jósolta 1982-ben: „Amit csináltok, túlél benneteket.” Egyfelől szomorú tény, másfelől jóleső igazság, hogy ez Póka Egon esetében ezen az estén is beigazolódott.
A nagyszerű zenék és az emberek együttérzése, öröme a veszteség el nem múló érzése fölé emelt engem és társaimat, így jó lélekkel hajoltunk meg Egon emléke és a közönség előtt.
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt.
Balavány György
Póka Egon. A preckókirály, aki az összetéveszthetetlenül egyedi hangzással és játéktechnikával új szintre emelte a rock and rollt, és nem csak idehaza ám. Póka volt a bluesbasszus Puskás Öcsije, az életműve nemzeti kincs. Tisztesség adassék emlékezetének.
Címkép: Póka Egon