Teresa Berganza

Posted by
Fáy Miklós
>Muszáj róla beszélni, és nemcsak azért, mert olyan nagyon-nagy énekesnő volt, szép hang, biztos technika, van ilyen, volt ilyen, lesz ilyen. De azért is van ilyen és lesz ilyen, mert volt ő, és ha nem is talált ki új repertoárt, azért megerősítette mindazt, amit a közvetlen elődei fölfedeztek, és megelőzte azt, amit a ma is működő utódai énekelnek. Bocsánat, ha bonyolult. Arról van szó, hogy nem Teresa Berganza volt az, aki miatt ma másként hallgatjuk Rossinit, és nem legyintünk, hogy egyműves szerző, bár A sevillai borbély azért tényleg remekmű. Ehhez kellett minimum egy Maria Callas, aki ma nem számít klasszikus belcanto-énekesnek, de pont ez a lényeg, hozzászoktatta az embereket, hogy ezektől a csillogó-villogó szólamoktól is végső soron azt várják el, amit, mondjuk a Toscától. Aztán jöttek az utódok, akik mindezt megerősítették, bizony, Rossini ugyanabban a ligában játszik, mint Verdi, Puccini vagy Wagner. De nekik már tényleg úgy kellett, és úgy is lehetett énekelni, ahogy azt Rossini elképzelte. Esetleg úgy, ahogy azt Rossini el se tudta képzelni. Ebben a társaságban volt oszlop Teresa Berganza. Nem mondok mást, csak az igazat: A sevillai borbély Ponnelle-rendezte tévéváltozata elé le lehetett ültetni úgy egy operailag teljesen iskolázatlan gyereket, hogy végigizgulta és végignevette a háromórás filmet, és operarajongóként állt föl a tévé elől. Mit lehet ennél többet tenni az operáért?

Van azért Berganzának egy másik élete is, a Carmen, amitől sokáig megtartóztatta magát, hogy nehéz, nem neki és nem az ő hangjára való, de annyira kézenfekvő volt, hogy egy spanyol mezzoszoprán énekelje a szerepet, hogy végül beadta a derekát. De ha már ennyit kellett várni rá, akkor legyen is valami különleges. Mai szemmel ez is furcsa, már hogy ebben valami különlegesség van, de Berganza fogta magát, és elolvasta a kisregényt, és rájött, hogy nemcsak arról van szó, sikerül-e elbúgni a(z) Habanerát, hanem hogy itt van egy hátrányos helyzetű, de szép lány, akinek szíve is van, meg vágyai vannak. Nem szerelmi vágyai, inkább kitörési vágyai, csak hát nem a megfelelő társat találja meg hozzá. Hogy ma a Carmen a színes életképek egy elfeledett világból helyett igazi, bonyolult opera lett, az többé-kevésbé Berganzának köszönhető, még ha a mai Carmenek nem is az ő nyomában keresik a saját útjukat.

Carmennel búcsúzott egyébként Berganza a színpadtól, az se lehetett épp érdektelen előadás, Domingo vezényelt és Carreras volt don José. Remélem, Pavarotti meg nézte.

Teresa Berganza: (16 March 1933 – 13 May 2022)

faymiklos.hu