Iron Ladyből hogyan lett megint Katinka?

Posted by
Zöldi László
>„Nem szeretem a vizet, ha nem látom az alját.” – lepett meg bennünket egy furcsa kijelentéssel  az olimpiai bajnok úszó. Ami akkor is figyelemre méltó mondat, ha az Amerikában diplomázott Hosszú Katinka a róla készült dokumentumfilm bemutatója előtt promóciós célzattal szólalt meg. A ügyesen tálalt ellentmondással akarta eladni a portékát, saját magát.

Tegnap megnéztem egy bokormozi közepes nagyságú termében, ahol összesen tizenketten voltunk kíváncsiak rá. Most pedig bocsánatos véteknek vélem a marketinges fogást, elvégre a mondás hallható a filmben is. Eredetileg a bajai Duna-holtágban hangzott el, egy ütött-kopott csónakban. A világszerte ismert úszónő hazalátogatott szűkebb pátriájába, és első edzőjének, a nagyapjának mondta. Azt is láttuk, hogy első otthonát a főváros tőszomszédságában, Szentendrén rendezte be. Innen ugyanis könnyebb intézni a klub (üzlet) ügyeit, mintha hazaköltözött volna a százötven kilométernyire lévő Bajára.

Mindkét város a Duna partján terül el, az egyikben hónapokig edzőtáboroztam, a másikban telket vettem a Pismány „hegyen”. Talán ezzel magyarázható, hogy zavar, amiért az eddigi kritikák szerzői sokallták a gyerekkori emlékképeket. Az a benyomásom, hogy a dunai keret hitelesen adta vissza a Katinka című film mondandóját. Egy tehetséges, de már a visszavonuláson töprengő magyar úszólány üzletemberséget tanult a kaliforniai egyetemen, majd amerikai barátja a bajai Katinkából pesti Iron Lady-t faragott. Különleges módszerével (versenyeknek álcázott edzésekkel) három olimpiát nyert és tetemes vagyont szerzett a kísérlet tárgya.

Egyszer azonban elpanaszolta a férjének, edzőjének és menedzserének, hogy a nagy hajtásban elveszítette a nőiségét. Mire az élettárs így nyugtatta meg: „Nem is nő vagy, hanem sportoló.” A második élettárs már a nőt is látja benne, ennek ára viszont az, hogy Iron Lady lassanként Katinkává alakult vissza. S ami ezzel egyet jelentett: elveszítette kivételes helyét és helyzetét a világ élvonalában. Lehet persze azon tűnődni, vajon mit hozott volna ki e tanulságos történetből a legjobb magyar dokumentumfilmes, Almási Tamás. Már sose tudjuk meg, szót értett volna-e a saját magát megjelenítő – eljátszó? – úszónővel és üzletasszonnyal.

Csakhogy az 560 millió forintot nem Almási rendező kapta a Magyar Nemzeti Filmintézettől. Egy másik csapat tagjai is megdolgoztak a pénzünkért.

 

Tíz mondat a vízről

 

Az ember hiába dolgozik sokat, ha egész nap vizet gereblyéz. (Orbán Viktor Fidesz-politikus az ellenzéki létről, 168 Óra, 1992. június 9.)

A Dunában, sajnos, már régtől politika folyik víz helyett. (Moldova György író, Kelet-Magyarország, 1998. szeptember 10.)

A politika olyan, mint a víz: ha elzárjuk az útját, indul másfelé, és valahol kitör. (Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, 168 Óra, 2012. január 12.)

Egy lavór alján lakunk, a környező országok majd’ mindegyikéből hozzánk folyik a víz. (Lukács Csaba újságíró, Magyar Nemzet, 2013. június 8.)

A vízilabdázók egyforma magasak, mert mindegyiknek nyakáig ér a víz. (Aranyosi Péter humorista, Magyar Rádió, 2015. február 28.)

Ahol szétnyílt a tenger, ott nem lehet vízen járni. (Balla D. Károly költő, Facebook.com, 2017. június 15.)

Időről időre követ dobunk a vízbe. (Hiller István szocialista politikus az MSZP ellenzéki tevékenységéről, ATV, 2018. szeptember 4.)

Katinka kiemelkedik a habokból, de a vízen ő sem képes járni. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2019. április 2.)

Csúszott a víz a kezeim között. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó a formánkívüliségről, Nemzeti Sport Online, 2021. október 14.)

Nem szeretem a vizet, ha nem látom az alját. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Mandiner.hu, 2022. május 12.)

Médianapló – 2022. május 16.