A kötelező megalkuvás szép eszménye

Posted by

Bojár Iván András
>Hát, ez csodálatos! Én még életemben nem néztem pestitévét, de most Bárdos Deák Ági meggyőzött, és megnéztem ezt a beszélgetést. Kolosszális. Szegény bolsevik vérkommancs Stefka, aki rendszerről-rendszerre hurcibállja magával a kötelező megalkuvás és örök szolgalelküség szép eszményeit, belenyúlt a tutiba: meghívott egy kutyájukkölyke irodalomtörténészt, Beke Albertet, aki a riporterből ügyésszé átalakuló Stefka összes patetikus hazugságát tételesen, becitált szövegekkel cáfolta. Iszonyat nehéz helyzetbe került, mert Bekének autonom látásmódja és értékrendje van. Meg lózungok helyett, tételes tudása. Az is remek, ahogy Stefka kényszeresen küzd, hogy a szerinte kánonikus másod-harmadosztályú szerzőket a piadesztálon tartsa. Ha lenne benne csöppnyi becsület, lenne a beszélgetésnek egy második része, amikor végigveszik Beke Alberttel, hogy a többi szerző (Zelk neve hallatán Stefka kishíjján kiugrott a nadrágjából), akiket nem egy ilyen pártszolgálatos, de a magyar irodalmi önkép jelentősnek tart, azok hol és miért helyezkedtek el a 3T-s skálán? https://pestitv.pestisracok.hu/…/a-behodolt-walesi…/…
***
A Pesti TV írása a honlapon
Beke Albert sommás ítéletet fogalmazott meg azokról a magyar írókról, akik a Rákosi- és a Kádár-korszakban magasztalták a bolsevik diktatúrát. Az irodalomtörténész a május 9-ei Boomerlázadásban Hamvas Bélát idézte, miszerint “nem írni több, mint írni.” Stefka Istvánnal Beke Albert szinte semmiben nem értett egyet, mivel a szerkesztő szerint azok az írók, akik dicsőítették Sztálint és Rákosit, azoknak jelentős része szembefordult a kommunista rendszerrel. A magyar írókat és költőket a kommunista ideológus Aczél György 3 csoportba osztotta, “támogatott”, “tűrt” és “tiltott”. Beke Albert elítélően nyilatkozott azokról az írókról, akik kiszolgálták a rendszert és emiatt a támogatott kategóriába kerültek. Az irodalomtörténész úgy véli, hogy ők a műveikben hazudtak, amiért akár a Kossuth-díjat is átvehették. Beke Albert megvetette azokat a magyar írókat, költőket, akik – 251-en – aláírták 1957 szeptemberében az ENSZ-nek írt levelet, amelyben kérték, hogy vegyél le a napirendről a “magyar kérdést”. A szakember árulóknak tartotta őket. Kevesen voltak azok az írók, akik megmaradtak tisztességben, mint például Hamvas Béla, Fekete István, Tersánszky Józsi Jenő és Tamkó Sirató Károly. Stefka István a műsorban leszögezte, hogy egy ország nem menekülhet a hallgatásba, az nem megoldás, mert ezzel nem az életet, hanem a halált szolgálnánk. És a magyar írók többsége helyesen döntött, hogy a 45 évnyi szovjet megszállás alatt is megpróbálták a kapcsolatot fenntartani a kommunista diktatúra és a társadalom, a szellemi elit között.