Temetői csöndben

Posted by
Gellért András
>Nincs mozgás. Fél éve síri csend honol a környéken. A fák között sem jár senki. Korábban legalább a macskák puha lépteit érzékelte, mindig meghallotta, ha éppen arra felé vadásznak rágcsálókra, apró madarakra, de most mintha azok is eltűntek volna. Holt vidék – gondolta magában. Nem értette, mi lehet az oka ennek. Aggódni kezdett. A kertészekről sem hall már hónapok óta semmit. Hogy néz itt ki minden? Mintha Angkorban lennénk, ahol a természet pár évszázad alatt átvette a hatalmat. Vajon mi történhetett?
Kezdjen el érdeklődni? Kérdezze meg a szomszédját, hátha tud valamit? Vagy inkább várjon még? Eszébe jutott, akkor is türelmes volt, amikor a csípőprotézis műtétjére várt. Hét éven keresztül szenvedett, miközben a listán alig jutott előbbre. A nyolcadik évben végül rászánta magát és privátban megműttette magát. Két és fél millióért. És mit ért el vele?
Panasszal is élhetne, reklamálhatna a központi irodán, de ismerve a hazai mentalitást nem történne semmi, talán még bosszút is állnának rajta. Mit pattog az öreglány? Örüljön, hogy van helye, ne csinálja már a fesztivált! – mondanák a háta mögött. Neki már háta sincs, mégis ez történne.
Beszélni fog azzal a rendes fiatalemberrel, aki a választásoknál segített neki. Időben szólt, hogy mikor kell felmenni, még arra is figyelmeztette, hogy a személyi igazolványát vigye magával, mert anélkül nem szavazhat egyéni jelöltre, de még pártlistára sem. Milyen kedves ember, ő volt a kapocs, az összekötő , ő szervezte az utaztatását is Budapest 17-es választókörébe. Egyedül oda sem talált volna, olyan régen nem járt már arra. Boldogok voltak mindketten, hogy nem hiába mentek oda, mert megint győztek az övéik. Ha hívják, négy év múlva megint mennek, csak egy szavukba kerül azoknak a jó embereknek. Sajnálja, hogy nem kérdezte meg jótevője a nevét, de hamarosan megkeresi, mert ő is itt van a közelben. Szólnak majd a másoknak is, és néhány hét alatt kicsinosítják a kertet.
Egyre türelmetlenebbé vált. Múltak a napok, hetek, hónapok, de nem történt semmi. A gaz pedig csak nőtt és lassan elborított mindent. Végül rászánta magát, erőt gyűjtött és elment a legközelebbi hirdetőtábláig. Nem akart hinni a szemének. “Nem lehet már sírgondozást rendelni Budapest legnagyobb temetőjében, az Új Köztemetőben a kormány által 2020 végén bevezetett önkormányzati díjstop miatt”.
Becsapva érezte magát. Nem ezt ígérték neki. Tényleg reménytelen itt minden, mondta ingerülten Halmos Gézáné, született Rezes Klára (1948 augusztus 7. – 2019. február 17.) majd visszament a gazos parcellába, lemászott, és minden erejét összeszedve magára húzta a súlyos fekete gránitot.