Dr. Dávid Ferenc:
Mindig van lejjebb, Zsolti!
„Tisztelt Horvát Külügyminisztérium! Ugye önök nem fognak meghülyülni? Nagyon fontos lenne, hogy ne tegyék. Figyelem! A történelmi tények megemlítése nem területi követelés. Aki a kettőt összemossa, az vagy hülye, vagy valami homályos, de azért kitalálható belpolitikai szándékkal teszi. Meggyőződésem, hogy önök sem nem hülyék, sem nem gazemberek. Úgyhogy szálljanak le erről a dilivonatról. Köszönöm! Zsolti” (Bayer Zsolt)
Orbán Viktor péntek reggeli igehirdetése során megemlítette, hogy egyszer régen volt nekünk tengerünk, de azt bizony elvették tőlünk. A kormányfő arra persze nem tért ki, hogy milyen körülmények között veszítettük el a kapcsolatot az Adriával. Ha egy magyar elkezd „tengerészkedni”, akkor számítani kell arra, hogy ez érzékenyen érintheti vízmelléki szomszédainkat. (Nagyon meglepődnék, ha az osztrák kancellár követné a magyar kormányfő „tengerpolitikáját”.) Menczer Tamás külügyi államtitkár azonnal mentőakcióba kezdett, Szijjártó Péter szakminiszter pedig kétségbeesett és érzelmes vallomást is tett: „Magyarország és Horvátország: de hát mi jó barátok vagyunk!” Erről azért én megkérdezném a horvátokat: biztos, hogy ők is így tudják?
Emlékeztetem a kedves olvasót, hogy négy évvel ezelőtt – a horvát-francia foci VB-döntő kapcsán – a magyar kormányfő már „beszólt” egy furcsát a horeszoknak. Orbán akkor úgy nyilatkozott, hogy a horvátoknak szurkol, hiszen szomszédok és barátok vagyunk velük, és a két nemzet tulajdonképpen egy futballkultúrához, a Duna menti futballkultúrához tartozik. „A horvátok sikere persze a horvátoké, de egy picit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is, még hogyha most a horvát zászlót is kell most a magasba emelni”, majd kijelentette, hogy a horvát foci „a mi kutyánk kölyke”. Akkor itthon mi mosolyogtunk, a fél világ meg röhögött a nyilatkozat abszurditásán. Nem lett belőle diplomáciai botrány, hiszen a labdarúgás izgalma, fontossága és szeretete felülírta, jelentéktelenné tette Magyarország falsul fogalmazó vezetőjének szavait. Most viszont Orbán érzékeny szövegkörnyezetben vette szájára déli szomszédunkat, ami ingerült visszautasítást váltott ki, és amelynek eredményeként raportra rendelték zágrábi nagykövetünket.
Áll tehát a bál, de végre színre lépett Zsolti (Bayer Zsolt), aki rendkívüli és meghatalmazott nemzeti szócsőként helyrepakolta az ügyet, kialakította a magyar álláspontot és kioktatta a horvát külügyet. Menczer és Szijjártó sikertelen fellépése után a megfontolt és kompetens B. Zsolt előrelépett, és a magyar külügy üdvöskéjeként megmutatta, hogy milyen módon kell rendezni két ország diplomáciai konfliktusát.
Nem is olyan régen Orbán azt mondta, hogy továbbra is Szijjártó vezetésével szeretné üzemeltetni a Külgazdasági – és Külügyminisztériumot. Lehet, hogy Péternek már más helyet kell keresnie, mert Zsolti megérkezett?!
Címkép: Horthy sorhajókapitány a Novarra parancsnoka