Niccolò Machiavelli büszke lenne hazai követőire…

Posted by
Simkó János
Estike
„A cselekvés minden útja kockázatos, az elővigyázatosság tehát nem a veszély kerülésében rejlik (ami lehetetlen), hanem a kockázat kiszámításában és a határozott cselekvésben.” (Niccolo Machiavelli)
Niccolò Machiavelli, a reneszánsz Firenze gyermeke 1469. május 3-án született.
1498. májusától a Köztársaság szolgálatában állt; a város kancelláriájának titkárává választották. Tizennégy éven át közelről szemlélte az állam vezetését, részese is lett e munkának. 1498. június 19-én a Signoria második kancelláriájának vezetője, július 14-én pedig a Tízek Tanácsának titkára lett. Értelmi képességeivel és szorgalmával hamar kivívta elöljárói elismerését; egyre komolyabb feladatokat kapott; az ő nevéhez fűződik például Firenze hadseregének megszervezése. 1512-ben, a Mediciek visszatértekor kizárták az államügyekből. Börtönbe került, majd egy évvel később kínvallatásban volt része. Az ellene felhozott vádakat kivédte, de a történtek után visszavonult vidéki birtokára. 1519-től enyhülni látszott a személyével szembeni ellenérzés. 1527-ben, amikor Firenzében visszaállt a Köztársaság, már a Mediciekhez fűződő kapcsolata miatt nem alkalmazták. 1527 tavaszának végén hunyt el.
A fejedelem című könyvével, amelyet 1513 júliusa és decembere között írt meg, az államfilozófiai gondolkodás új ösvényét jelöli ki: ő az első, aki a politikát autonóm területként kezeli. Szembefordul Arisztotelész tételével, miszerint az erényes élet szükségképpen boldogsághoz vezet, és a középkori felfogással ellentétben a világi politikát egyenrangúnak tekinti az egyház politikájával; úgy véli, a politikai cselekedeteknek nem kell egyezniük a valláserkölccsel. Bizonyos értelemben magával a kereszténységgel is vitába száll, mivel úgy látja, hogy ez a vallás gátja az emberi kreativitás kibontakozásának. Gondolatmenetéből az következik, hogy a fejedelem hatalma nem lehet isteni eredetű, alapja nem más, mint az individuális rátermettség. Ez a mű a nyitófejezete annak a modern politikatudománynak, amely leválasztotta magát a vallásról és az etikáról, kijelentvén, hogy saját, egyéni törvényszerűségekkel bír; a politika egy különleges erkölcsdimenzióban létező tudomány, amely valójában az államalapítás és kormányzás művészetével azonos.
*
„S mert a fejedelemnek jól kell használnia az állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie; az oroszlán tehetetlen a hurokkal szemben, a róka a farkasok elől nem tud elmenekülni. Ezért hurkot ismerő rókának kell lennie, és farkast rémítő oroszlánnak. Aki egyedül az oroszlán természetét utánozza, semmire nem megy vele. A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben.” (A fejedelem)
*
„Bevégezem tehát, amit arról mondottam, hogy szeretetre méltó legyen-e a fejedelem, vagy inkább féljenek tőle: mivel az emberek akaratától függ, szeretik-e az uralkodót, viszont a fejedelem akaratától, hogy félnek-e tőle, igazodjék a bölcs uralkodó aszerint, ami tőle függ, s nem aszerint, ami másoktól; tehát mint mondottam, csak arra kell vigyáznia, hogy gyűlöletet ne érezzenek iránta.” (A fejedelem)
*
Néhány Machiavelli idézet:
Az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól.
*
Közös emberi hiba, hogy szélcsendes tengeren nem számolunk a viharral.
*
Olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét.
*
Ha az emberek jót kapnak onnan, ahonnan rosszat vártak, szívesebben elkötelezik magukat jótevőjüknek.
*
Az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket, mivel a súlyosakat nem tudják.