Isten vele

Posted by

Fábián András

>Szent István királyunkat egy éjszak meg akarta ölni egy orgyilkos, amikor azonban meglátta a király arcát úgy megrémült, hogy kiejtette a tőrt a kezéből. A zajra felébredt a király és állítólag ezt mondta: „Ha Isten velem ki ellenem?”  Bethlen Gábor fejedelem harci zászlóit is ezek a szavak keretezték: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Az Istenbe vetett mély és fenntartás nélküli hit megvallása eredetileg Pál apostolnak a rómaiakhoz írott levelében található. Ugyancsak ő mondta, hogy senki tőlünk Jézus szeretetét el nem veheti, bárhogy fenekedik is ellenünk az ellen. Mert hisz a folyton körülöttünk ólálkodó gonosz a hitünk miatt mindig az életünkre tör, satöbbi. Nem akarom azonban a nagyra becsült Gábor György professzor kenyerét elvenni, hisz ő ezeket a hitbéli dolgokat nálam sokkal jobban tudja, bölcsebben magyarázza. Másrészt nekem a keresztyéni hithez lövésem sincs.

Azért lyukadtam ki mégis ide, mert egyre inkább az a benyomásom, hogy Orbán Viktor, ez a KISZ-es/ liberális/konzervatív/református/katolikus (nem kívánt törlendő), manapság éppen Istennek ez a tévedhetetlen felkentje, ha csak egy dolgot írhatna a nemzeti lobogóra, akkor ezt kellene ráhímezni: „Ha Isten velem, ki ellenem.” Talán még annyit, hogy mindenki más le van… Utóbbi fordulatot persze nem írja ki, csak gondolja. De attól az még érvényes. Ezt látjuk és halljuk nap mint nap, miközben lankadatlanul vívja harcát az éppen aktuális démonjaival.

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin magyar hangja Európában Orbán Viktor. Ő viszi a hírt a pápának Rómába, hogy mikor, hogyan és miképpen lesz ezután. Mintha ő lenne minden titokok tudója. Ha Putyin atombombát mond, akkor Orbán is atombombát mond. Nem tudom, hogy „reformált hitű”, vagyis pápista-ellenes létére megcsókolta-e Szent Péter gyűrűjét, amint az egy katolikushoz egyébként illik. Igaz, hogy ennek semmi jelentősége nem lett volna. Inkább csak a dezinficiálás szempontjából érdekes. Másrészt régről tudjuk, hogy Orbán számára a protokoll semmit sem jelent. Ő felül áll az ostoba szokásokon, illemen. Mondhatnánk az európai kultúrán. Számára már régen semmi sem jelent semmit, kivéve a mások vele szemben tanúsított viselkedését. Arra viszont roppant kényes. Ami meg ezt az Isten-dolgot illeti, a különbség közte és a fentebb említett történelmi nagyságok között csupán annyi, hogy neki ezek szerint még Istene sincs. Mert soha nem is volt. Minden csak tömjénfüst és színjáték, akárcsak az egész élete. Viszont 12 év kemény és szívós munkájával sikerült kivívnia azt a kétes dicsőséget, hogy mindenki ellene van. Kivéve az ő választóit. Gondolhatnánk.

Az elmúlt néhány napot Hévízen töltöttem. Csend, béke, nyugalom. Az alig ötezer fős, máskor életteli, nyüzsgő kisváros lényegében kihalt. Néhány lengyel, osztrák és pár magyar turista sétálgat az üres utcákon. Sok üzlet ajtaján ott fityeg a tábla: „Eladó”, vagy „Kiadó”. A szállodákat átalakítják, renoválják. Most van rá idő. A fürdőben és a tóparton a korábbi tömegek helyét egy két beutalt magyar nyugger uralja. Pedig az időjárásra nem lehet panasz. Szívesen elegyedek beszélgetésbe bárkivel, aki megszólít, vagy akár egy odavetett szokvány mondatra kissé hosszabban reagál. Ilyenkor az ügy gyakorta beszélgetésbe torkollik. Mi több rögtön a politikára terelődik a szó. Az volt a meglepő tapasztalatom, hogy Orbán Viktorra senki nem szavazott. Mindössze egyetlen éltesebb hölgy csattant fel a meleg víz jótékony ölelésében, amikor egy efféle beszélgetés a kormány kritikai elemzésébe csapott át. Felröffent az anyó: „Örüljenek annak, ami van! Mit nyavalyognak itten?!” Kaján mosolyunkat látva aztán elbicegett egy másik medencéhez.

De ha Orbánnal csak Isten van, meg ez az öregasszony, hogyan lehet, hogy mégis ő a kétharmados parlament és ezzel együtt a kormány ura? Sokan – még az ellenfelei közül is sokan – politikai zseninek tartják. Szerintem persze sokkal inkább egy csaló, szélhámos, gazember. Ilyen három kormányzati ciklussal, miniszterelnöki, politikai és – mondjuk ki – bűnözői múlttal egyetlen országban sem választották volna meg semminek. Maximum zárkafelelősnek Sopronkőhidán. Büszkén kiabálják bele most az emberek arcába, hogy az ellenzék a felelős önnön bukásáért. Mondjuk, lett volna rá jó sok idejük, hogy felkészüljenek, kipuhatolják, mit tervez az a Fideszes agytröszt. Ámde ahelyett, hogy ők épültek volna be a Fidesz soraiba, ma már nyílt titok, hogy a Fidesz küldött több ezer szavazatszámlálót az ellenzék emberei közé. Miért? Hiszen a választások itt „tiszták” voltak. Az izé is megmondta….

Ettől még, egy tisztességes, európai, demokratikus rendszerben győzhetett volna az ellenzék. De nem győzhetett, mert ez nem egy tisztességes európai demokratikus rendszer. Ez egy ilyen szar rendszer.

Most aztán megy az agyalgás: így nem lehetett, úgy nem lehet, amúgy kéne. MZP-vel nem, Gyurcsánnyal nem. Én meg mélázok itten: ha a sunyiképű, lejárt Lázár, a buta Kósa, a kellemetlen Menczer Tamás tudott győzni, akkor biztos, hogy a mieink nem voltak alternatívák? Mi hát akkor a megoldás?! A nagy truváj manapság a demokratikus polgári körök. Ha a Fidesznek sikerült… Jézus ereje! Meg a civil módszerek… Meg a pártok újjászervezése átnevezés révén… No, ezen kacagtam a legnagyobbat. Ugyanakkor innen is, onnan is hallom, hogy választási szempontból nem lehet kimutatni a város és a vidék közötti különbségeket. Persze, mert a vidéki nagyvárosokhoz hozzácsapták a nagyobb lélekszámú, környező falvakat, ahol az emberek csak a „köztévéből” és a „közrádióból” értesülnek a hihetetlen kormányzati sikerekről és Orbán bőkezűségéről. Budapesttel ezt nem tudták megtenni. Vidéken nem árulnak újságot sem, mert nincs kinek. Lassan már a fővárosban is bezárhatnak az újságosbódék. Leszoktak az emberek az olvasásról. Az Internet meg… Ugyan kérem! Vidéken?

Honnan is tudhatnák az emberek meg akkor, hogy Orbán lényegében Oroszország kivételével az egész világot maga ellen fordította. Magyarországot kiszolgáltatottá tette Putyin és – most már sajnos – az EU kénye kedvének. Nincs egyetlen olyan nemzet, amelyre a bajban számíthatnánk, márpedig a baj itt dübörög a határainknál. Az összes határunknál. Ez az ország soha nem volt még ilyen gyenge és ennyire egyedül a nagyvilágban. Az EU támogatások megszűnnek. Pénz tehát nincs, és nem is lesz. Tennivaló azonban bőven lenne, hiszen, ha a helyzet eszkalálódik, a helyzet tovább romlik, ez a kormány meg fog bukni. Momentán azonban úgy néz ki, hogy megbuktatja és újraválaszttatja magát. Erre viszont az ellenzék oldaláról nem úgy lehet rákészülni, hogy egymás szemébe szórjuk a csípős paprikát.

Mindössze annyit szerettem volna mondani, hogy jó lenne már végre a bukás miatti mutogatást, a gyerekes agyalgást felváltani valami érdemi és határozott stratégiával. Nem kellene szégyenlősen (kishíján szolidárist írtam!) elhallgatni a kormány bűneit sem. Nem kellene úgy tenni, mintha a nemzet érdekében nem mennénk szembe a kormányzati hazugságokkal. Nem kellene óvatoskodva kerülni a konfrontációt. „Nem a kormány ellen megyünk Brüsszelbe, hanem Budapest érdekében.” (Karácsony). De igen! Azért, mert a kormány kifosztja Budapestet és bosszút áll a választóin! Azért kell a főpolgármesternek Brüsszelbe mennie! Vállalni kell és nem letagadni, hogy igenis harcolunk a hazug kormányzati „álláspont” ellen. Az Orbánnal szemben álló világnak éreznie és tudnia kell, hogy a magyar miniszterelnök és csatlósai mellett csak Isten áll (ha igaz!). Mindenki más ellene van.