A besúgó: úgy beszél a Kádár-korról, hogy nem lehet nem a mai országra gondolni közben

Posted by

24.hu

Inkei Bence
Az Aranyélet után itt az új magyar HBO-sorozat, amely ráadásul teljes egészében saját alkotás. A besúgó úgy – a mai fiatalok szemével – akarja elmesélni a nyolcvanas évek közepén játszódó történetet, hogy arról nem lehet nem a mai Magyarországra asszociálni. Kritika az első öt rész alapján. A magyar HBO első, teljesen saját fejlesztésű sorozatában szimptomatikus az a negyedik epizódban látható jelenet, mely egy fesztiválon játszódik, felszabadultan bulizó fiatalokkal, a háttérben pedig a Nouvelle Phénomène nevű magyar együttes egyik dala szól. A kis Polski és a Barkas, meg az egyik sátron látható vörös csillag egyértelműen utal rá, hogy nem a jelenben vagyunk, de a fiatal színészek és statiszták simán elmennének mai fiatalnak. Nem korabeliek, hanem inkább mai, „retrósnak” hatóak a ruhák és frizurák, illetve gondosan szőrtelenítettek a hónaljak, noha a nyolcvanas évek közepén ez még egyáltalán nem volt divat. A jelenet közben szóló dal is passzol ugyan stílusban az 1985-ben játszódó sorozathoz, de majdnem harminc évvel később született. Ahogy a dal is elsőrangú példa a popzenében régóta uralkodó nyolcvanasévek-nosztalgiára, úgy A besúgó is olyan, mintha kikacsintana a fiatalabb nézőkre, és mutatja a lehetséges közös pontokat, és azt, hogy igen, ezek akár ti is lehetnétek.

Eddigre már túl vagyunk az első részben egy gyújtó hangú monológon, mely ugyan elvileg a Kádár-rendszer ellen lázít, viszont sokkal jobban passzol a mai viszonyokhoz, mint 1985-höz:

„A parlamentünkben lakájok ülnek, akiknek egyetlen tudása a kommunista párthoz való dörgölőzés” – ezzel a mondattal kezdődik, majd még elhangzik, hogy „van valami a magyar néplélekben, ami akkor nyugodt, ha valaki azt mondja, hogy gyertek utánam, megvédelek titeket”, illetve az is, hogy a vezetőink „fiatal forradalmárokból lett öreg zsarnokok”, és végül oda fut ki, hogy „nem szeretném, hogy egyetlen leválthatatlan ember legyen az ország élén”.

Nehéz elképzelni, hogy ‘85-ben bárki is így beszélt volna az idős Kádár Jánosról, miközben 60 ezer szovjet katona állomásozott az országban; és akik nagy titokban ellenzékieskedtek, azok sem annyira Kádár személyét szidták, hanem „a kommunistákat”, azaz az egész arctalan, túlbürokratizált, személytelen diktatúrát, amilyen a Kádár-rendszer volt. A sokkal inkább egy személy köré épülő, mostani rezsimet viszont rendszeresen érik – gyakran szó szerint – ezek a kritikák. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy A besúgó napokkal a választások előtt indul, akkor végképp nehéz nem észrevenni ezt a hasonlóságot.

A besúgó története fikció ugyan, de a valóság ihlette: az egyetemista főhőst, Demeter Gerit (Váradi Gergely) megzsarolja az állambiztonság, hogy nem kaphat gyógyszert a beteg öccse, ha nem épül be az egyetem rendszerellenes diákcsoportjába, és jelent annak vezetőjéről, a karizmatikus Száva Zsoltról (Patkós Márton). Geri kénytelen teljesíteni a feladatot, ám közben valóban barátokat is szerez, és egyre nehezebben tudja összeegyeztetni az érzéseivel a tevékenységét. Ez a sztori abszolút képernyőre kívánkozik, és az is világos, hogy A besúgó írója, Szentgyörgyi Bálint nem történelmi sorozatot akart csinálni, hanem olyat, amihez az is tud kapcsolódni, aki nem is élt még abban a korszakban. Ez abszolút érthető, viszont szükségszerűen a történeti hűség rovására megy. Amely nem biztos, hogy feltűnik a fiatalabb nézőknek, viszont azok a 40-45 éven felüliek, akiknek még vannak saját emlékeik a nyolcvanas évekből, nem egyszer úgy fogják érezni, hogy ők máshogyan emlékeznek.

HBO MAX

Száva Zsolt korábban idézett, kissé didaktikus szónoklata például ilyen anakronizmus. De ilyen az a jelenet is, melyben a Hajdu Szabolcs által alakított professzor vagy harminc diák, köztük KISZ-esek előtt nyíltan arról beszél, milyen rendszer lehetne itt, ha egyszer az oroszok hazamennek. 1985-ben egyszerűen nem történhetett ilyen, hiszen a tanár az állásával játszott volna, és egyébként is, az, hogy a szovjet hadsereg innen egyszer magától kivonul, nagyjából a sci-fi kategóriájába tartozott. Az alkotói szándék itt is érthető: érzékeltetni próbálja a sorozat az erjedést és a fújdogáló új szeleket, de hiába lépett már színre a főcímen is látható Gorbacsov, a reformok nem rögtön indultak el, és a visszaemlékezések is arról szólnak, hogy az évtized közepén még javában úgy tűnt, mintha itt soha nem változna semmi. Az, hogy a fiatalok nekiálltak mozgolódni és arról vitatkozni, ki és mi jöjjön a komcsik után, csak évekkel később történt meg, hiszen ‘85 az érett Kádár-korszak kellős közepe volt, langyos vízzel és puha, de kiszámítható diktatúrával, A besúgóban látott Magyarország viszont egyszerre tűnhet brutális, elnyomó rendszernek, illetve a rendszerváltás küszöbén álló, forrongó országnak. És még jó pár jelenetnél lehet hasonló érzése a nézőnek.

Tény, hogy az időnként sematikus karakterek nem mindig könnyítik meg a színészek dolgát. Thuróczy tartótisztje például nemcsak egydimenziós, de már jó pár filmben és sorozatban bemutatott karakter is; Barna (Lengyel Benjámin) azt a minden egyes beépülős sztoriban látható figurát alakítja, aki féltékeny a banda újoncára, és gyanakszik rá, ezt pedig az első öt rész alapján a focista háttérsztorival sem sikerült igazán árnyalni; míg a matekzseni Károly (Borbély Richárd) pedig mintha csak azért került volna be a sorozatba, mert Simicska Lajos ihlette, hiszen ez a visszaemlékezés akár róla is szólhatna, csak a mackónadrágot cseréljük fürdőköpenyre: „Előfordult, hogy a kollégiumban egy előadásra mackónadrágban és papucsban jött le. Úgy nézett ki, mintha ő lenne a gondnok, de amikor hozzászólt, mindenki elhallgatott.”

Említsük meg azt is, hogy a legtöbbször tökéletes és találó a zeneválasztás; no meg a főcím alatti montázst (a Mocskos idők kíséri az Európa Kiadótól), amit egyszer sem akartam áttekerni; a sokszor kreatív díszleteket és helyszínválasztást, és persze azt, hogy minden akadékoskodás ellenére élvezetes volt az első öt rész, és tényleg várjuk a folytatást. A besúgó működik, csak ne a valóságot kérjük számon rajta.

A besúgó, 2022, 8 rész, HBO Max.

Publikálva: