Vitaindító: Lehet-e Omega Testamentum?

Posted by
Vujity Tvrtko
>Különleges írást teszek közzé. Különlegeset, formabontót, mert ez a történet Veletek együtt (is) íródik: kíváncsi vagyok a megtisztelő véleményetekre.
Ez a cikk, bejegyzés nem hagyományos módon szüleik. Egyrészt egy társadalmi vita indítja útjára, másrészt megpróbálja etikus keretek közé szorítani a véleménykülönbségeket. Harmadrészt pedig: ismertetek különböző érvrendszereket, majd elmondom a saját véleményemet, amellyel nem kötelező egyetértenie senkinek.
Sokszor tapasztalom, hogy vitakultúránk nagyon mélyen van. Én viszont hiszek a véleménykülönbség szabadságában és az értelmes párbeszédben. Most is csak azt kérem: senki se legyen bántó, hiszen kegyeleti jogot is érintek az írásomban, emellett pedig igazi legendákról, ikonokról szólok.
Alaphír: újáépítik az Omega zenekart. A hírt Trunkos András, az Omega menedzsere jelentette be, aki egyben azt is elmondta, hogy az együttes dobosa marad, mellé csatlakozik a korábbi kisegítő gitáros, illetve új tagok is érkeznek. Az énekest még keresik. A zenekar neve: Omega Testamentum!
Eddig a legfrissebbek. Most nézzünk egy pici hátteret: az Omega 1962-ben alakult és az elmúlt évtizedekben a magyar zenei élet megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Számtalan rekordot tartanak, koncertjeik legendaszámba mentek, slágereiket egy egész ország ismeri, énekli, dúdolja. A zenészek sok kitüntetést kaptak, közöttük kiemelkedik a Kossuth-díj, amelyet az együttes fennállásának fél évszázados jubileuma alkalmából vehetett át az Omega öt tagja, 2013-ban.
A magyar rocklegenda elmúlt két éve tragédiákkal volt tele: 2020 novemberében meghalt Benkő László billentyűs, pár nappal később pedig a basszusgitáros, Mihály Tamás; alig fél éve pedig elhunyt a frontember, Kóbor János. Molnár György Elefánt súlyos betegséggel küzd, nemrégiben komoly műtéten esett át (ezúton is jobbulást kívánok neki).
Trunkos András menedzser bejelentéséből kiderült, hogy nem emlékzenekart akar csinálni, az Omega-emlékművet szeretné színpadon látni, vagyis ez mégis csak valamiféle emlékező zenekar lesz, amelyik az Omega életművéből játszik dalokat, műveket, erre is utalhat az „Omega Testamentum” név.
Ennek a bejegyzésnek a megírására az késztetett, hogy tömegével találkoztam az Omega életművéhez méltatlan megjegyzésekkel, támadásokkal, amelyek röviden és sarkosan így foglalhatók össze: „van az a pénz!”
Nézzük a szegmenseket. Először a legfőbb érveket a részben új zenekar mellett:
-Az Omega életműve maradandó, a Gyöngyhajú lánytól a Petróleum lámpán át a Csillagok útján albumig szinte nincs magyar ember ezen a Földön, aki ne ismerné a zenekar halhatatlan slágereit. Bizonyára sokan vannak, akik szívesen hallanák ezeket a dalokat újra, élőben, akár másoktól is.
-Az Omega Testamentum emléket állíthat az alapító ősöknek, különösen, hogy egyikük, Debreczeni Ferenc „Ciki” ott ül majd az új formáció dobjai mögött.
Most pedig nézzük a másik oldalt, az ellenérzők egyes véleményeit:
-Az Omegát a saját legendás tagjai tették halhatatlanná, halálukkal az Omega is megszűnt létezni. Az „új Omega” sosem lehet olyan, mint az eredeti, ez csak egy utánzat.
-A szomorú halálesetek, a tragédiák nagyon gyors egymásutánban történtek, Kóbor János elvesztése óta alig telt el fél év, egy új zenekar létrehozása a „gyászévben” tiszteletlenség.
-Ez az egyész egy pénzügyi vállalkozás, amely megcsúfolja az Omega emlékét (amúgy erről az átlagosnál is több vélemény született).
-Summa summarum: a vezető tagok halálával az Omega zenekarként megszűnt, feltámasztani nem lehet, az életmű önmagáért beszél, nem szabad megbolygatni…
Nos, bontsuk ki a fentieket röviden:
1. Magyarországon a kegyeleti kultúrát az ismert emberekkel kapcsolatban sokszor méltatlanul kezeli a nyilvánosság, ebben pedig a sajtó felelőssége is megkerülhetetlen. Felsorolni is nehéz, hogy hány olyan sztárunk volt, akinek a sírján még meg sem száradt a virág, de máris borzalmas veszekedésektől volt hangos a közélet. Szívfacsaró volt látni az indulatokat akár Antal Imre, Pécsi Ildikó vagy éppen Damu Roland halála kapcsán. Volt, amikor az örökség volt a vita tárgya, s volt, amikor az, hogy ki mehet el az elhunyt temetésére és ki nem. A médiamunkásoknak is kiemelt felelőssége van abban, hogy a legérzékenyebb, legszomorúbb pillanatokban kiket és hogyan keresnek meg, Zámbó Jimmy halála, és az azt követő valóságos médiahadjárat jól példázta, hogy milyen módon lehet az indulatokat az egekig korbácsolni.
2. Volt már példa zenekar „újáélesztésére”, ráadásul a frontember halála után. Bár Bódi László „Cipő” még életében azt nyilatkozta -és a zenekari tagok egyetértettek vele-, hogy bármelyikük távozásával a REPUBLIC története véget ér, tragikus módon éppen ő, a legendás énekes-dalszövegíró hunyt el, hogy aztán nélküle is megpróbálják feltámasztani a zenekart. Vannak persze koncertek, de talán senki nem haragszik meg rám, ha azt mondom: a Republic, Cipő nélkül már nem ugyanaz, ráadásul az énekes gyászoló családja sem békélt meg ezzel a helyzettel.
3. Rövid, és nem csak a zenei életre vonatkozó közhely, hogy „tudni kell abbahagyni”. Mindannyian ismerhetünk olyan személyeket -akár a sport, a művészet, a tévézés vagy éppen a színpadok világából- akik nem tudtak méltósággal hátrébb lépni, miközben talán mindenkinek jobb lett volna megőrizni azokat az emlékeket, amelyek akkor születtek, amikor az előadók a csúcson voltak…
Érkezzünk el a mába: Kóbor János ikonikus alakja volt a magyar könnyűzenének, és nem csak a színpadi jelenlétével, hanem az azon kívülivel is. Őt pótolni lehetetlen. Ha valaki hasonlítani akar rá: elveszett. Ha nem akar rá hasonlítani, akkor sokan mondhatják: ez a produkció egyszerűen nem az. Mindenesetre bárki lesz is az új énekes, az összehasonlítgatás állandósul, ezt nem nehéz megjósolni. Csak emlékeztetőül: A Republic is próbálkozott például Sipos F. Tamással, akit -úgy látszik éppen a fentiek miatt- nem tudott elfogadni a nagyközönség.
Véleményetek megkérdezése előtt még egy dolgot leírok, méghozzá a saját álláspontomat:
Akár sikeres lesz az Omega Testamentum, akár nem, a mostani véleményözön a „kell a pénzről” méltatlan a nagynevű banda történelmi múltjához. Lehet, hogy az új zenekar sikert sikerre halmoz majd, és az is, hogy kellő színvonalon játssza majd a korszakos slágereket, ám a fenti vonulat egészen biztosan végig fogja kísérni az utódokat, ez pedig keserű vonalat húzhat az OMEGA életművére is.
Az én -TEHÁT HANGSÚLYOZOTTAN CSAK AZ ÉN SZEMÉLYES- véleményem az, hogy Kóbor János, Benkő László és Mihály Tamás nélkül új zenekart létrehozni, méghozzá Omega névvel (annak bármilyen változatában) nem biztos, hogy szerencsés, mert az ezt kísérő rosszízű hangok, vélemények és támadások negatívan hatnak arra az életműre is, amelyet éppen az Omega Testamentum kíván tovább vinni. Véleményem szerint a múlt legendáját meg kell hagyni abban a méltóságban, amelyről szólt, és amely akkora volt, hogy sosem kapta meg a „kellett a pénz!”-jelzőt. Ettől függetlenül és mindemellett remélem, hogy az Omega Testamentum méltó lesz a történelmi ősökhöz, vagyis az eredeti OMEGÁHOZ!
Kedves Barátaim!
Írásom során a méltó és közös gondolkozás fontosságát tartottam szem előtt, így elsősorban társadalmi jelzésekről, a méltóságról és az érzékenységről írtam annak kapcsán, amit az Omega menedzsere bejelentett. Mivel az Omega az egyetemleges magyar kultúra része, mindenkinek meg lehet -és ahogy látom, sokaknak meg is van- a véleménye. Nekem is. Le is írtam Nektek, méghozzá úgy, hogy hangsúlyoztam: nem kell velem egyetértenetek, illetve tiszteletben tartom mások álláspontját.
A vitaindítót előrebocsájtva, s még egyszer felhívval figyelmeteket arra, hogy itt valódi legendákról, és a kegyeleti méltóságról is szó van, várom megtisztelő véleményeteket.