Két méterrel a kémény felett

Posted by
Benkovits György
>Olvasgatva a face május elseji szentendrei posztjait, kommentjeit megszólalásra késztetett. Különösen egy, amely ezt az ünnepet, mint valami hagyomány- és érték-nélküli, a közemlékezetből kitörlendő, rossz kádárkori kényszer-programot aposztrofálja. Aki vélhetően soha nem volt és nem is hallott a sztaravodai, ízbégi, KISOK-i, Pap szigeti, a Postáson tartott majálisokról, de úgy vélem arról sem, hogy XII. Piusz pápa a Szent József munkás liturgikus emléknapot május 1-jére tette át és e nap ünnep a R.K. Egyházban is 1955-óta. Ezért azt gondoltam felidézek egy politikai él nélküli, kis, talán még humorosnak is ható történetet.
Amely a valamikor jobb napokat látott Papírgyár múltjából való, még talán Starzsinszky polgármester idejéből, amikor a gyár Szentendre csúcs-munkahelye volt.
Ahova bekerülni még culágernek is csak rendkívüli protekcióval lehetett és papírgyárinak lenni két nagyságrenddel nagyobb rangot jelentet, mint festőművésznek – kivéve persze Szamosi Soós szobrászművész urat, aki fővárosi tanárember is volt. Mert a Papírban igazi gojzer varrott bőr bakancsot kapott a munkás és olyan, Szentendrén sohasem látott szociális juttatásokat, mint a gyári teherautóval való kirándulás, étkezés, ünnepi jutalom stb.
A Papírgyárnak, ekkor a német Büttner úr volt az igazgatója, aki ezt vélhetően szülőhazájából hozta és aki komoly ünnepként tartotta meg május elsejét is. Ezért azután május elsejére az akkor még a Pannónia telepen magasba nyúló, vaslétrás papírgyári kémény tetejére az ünnepre színes szalagokkal díszített maibaumot, májusfát tűzetett. Nem tudom, mert nem találtam erre írásos forrást, hogy ezt a valamikori igazgató azért tette-e, mert meggyőződéses szociáldemokrata volt, vagy csak egyszerűen ez volt a szokás szülőhazájában, de hát ez történetünk szempontjából egyébként is mellékes.
Szóval, május elseje előtti napon az igazgató úr kezében a májusfával megjelent a gyár kéményénél, odahívatta az udvarosokat és más culágereket és megkérdezte, hogy vállalja-e valaki közülük, hogy felmászik a kéményre a vaslétrán és a tetejére kitűzni a májusfát? S hogy kérésének nagyobb nyomatékot is adjon, tíz pengőt is felajánlott a bátor vállalkozónak e nem mindennapi feladatért.
Jodus bátyánk ( elváltoztattam a nevet) a kalandos történeteiről híres nagyotmondó jelentkezett, hogy ő vállalkozik a komoly bátorságot igénylő feladatra, mondván, hogy neki az ilyenekben már komoly gyakorlata van hiszen korábban a Zauer úrnál dolgozott, amikor visegrádi fellegvárat javították. Azt persze elfelejtette elmondani, hogy a mester őt nem engedte fel az állványra , és hogy magasban csak a pismányi nagy cseresznye fájukon volt, amikor szedték a Germeszt, ( A Germersdorfi óriás az egyik legkedveltebb, és leginkább termesztett cseresznyefaj volt anno Szentendrén) de hát a tíz pengő hatalmas pénz volt számára pláne fröccsben és ezt nem hagyhatta ott. Meg hát a leendő dicsőség is motiválta, hogy eldicsekedhet a kocsmában majd azzal, hogy ő tűzte ki a maibaumot a kéményre.
A történetet este, a harmadik fröccs után, így mesélte el Erzsi néniél . (a Daru piaci kocsmában) „- Mászok felfelé a magasba. Kezemben a májusfa. Hatalmas, mint egy ámerikai fenyő. Fújt a szél cefetül, én meg kapaszkodtam erősen, és másztam felfelé a létrán mint egy mókus, mert háá tuggyák nekem ez kismiska. Miközben mászok egyszer csak mintha lentről kiáltást hallanék. Előbb nem is hederítettem rá, de mivel a kiáltozás egyre hangosabb lett, arra gondoltam magamban, hátha neked ordibálnak Józsi? Erre aztán lenézek, hogy ki ordibál odalenn és ekkor megláttam, hogy már két méterrel a kémény felett vagyok!”

Utóirat. Baloldaliként szégyellem, hogy bár a városi alkotmányban (SZMSZ-ban) május elseje ma is városi ünnep, mégis, beleértve magam is, nem volt aki megszervezze a szentendrei városi majálist.

Címkép: Papírgyári majális Szentendrén