Gábor Miklós a rádióban

Posted by

Kocsis Katalin
>Gábor Miklós hasonlíthatatlanul gyönyörű orgánuma természetesen a rádió mikrofonja előtt is kiválóan és csodálatosan érvényesült. 

Rádiós jelenléte több kategóriára osztható. Közülük talán legfontosabbak  rádiójátékokban történt szerepformálásai. A dolog természetéből adódóan ezek akkora sajtónyilvánosságot, olyan szintű kritikai visszhangot nem kaptak, mint színházi alakításai, pedig – az erre lehetőséget adó darabokban, ahol nem narrátor volt, hanem figurát kellett hangban teremteni, s ahol a darab is méltó volt hozzá – hasonló nagyságrendű színészi teljesítmény állt mögöttük. Rádiós alakításai közül sosem felejtem el például a Légy hű önmagadhoz tragikus hősét, Dosztojevszkij Miskin hercegét vagy Bródy Sándor egy megcsalt férjről írt monodrámáját; egészen döbbenetes volt A dzsungel könyve Akela szerepében is. Rádióban alkalma volt olyan szerepeket is eljátszani, amelyeket színpadon nem: Petruchiót a Makrancos hölgyben, Christiant a Cyranóban, Teodorót A kertész kutyájában, Oberont a Szentivánéji álomban vagy Németh László II. Józsefét.

Ezen a területen van némi átjárás színházi alakításaival, és most nem a színházi előadások rádióközvetítéseire gondolok. 1945 körül – technikai okokból – egy ideig többször előfordult, hogy élőben sugározták a rádiójátékokat. Ha megismételték, akkor sem felvételről, hanem az összes színész újra összegyűlt a rádióban, és másodszor is eljátszották élőben, mint egy színházi előadást, legalább is hangban. De legalább a szöveget nem kellett megtanulni 😉 (Ilyent nemrég egy Agatha Christie-krimi filmváltozatában láttam…) Jóval később olyan is akadt, amikor egy színházi előadás teljes eredeti szereposztása a színházi rendezővel az élen bevonult a rádióstúdióba, és ott, a rádiós eszköztárhoz alkalmazkodva, az eredeti produkciót némileg átrendezve, rádiójátékként vették fel a darabot. Ez konkrétan Gorkij Éjjeli menedékhelye volt, amelyet a Madách Színház 1968 végén mutatott be Ádám Ottó rendezésében; a rádióban 1971. július 11-én tűzték először műsorra, a Kossuth adón.

Mensáros Lászlóval és Koltai Jánossal az Éjjeli menedékhely felvételén
Szintén a rádió őrizte meg Metellust, ami fontos színházi szerepe volt. Jóval a színházi ősbemutató után rádiójáték készült Füst Milán Catullus című drámájából, Székely Gábor rendezésében. Ebben majdnem egy generációval fiatalabb partnerek mellett (Kulka János és Bánsági Ildikó) játszotta régi szerepét, az öngyilkosságba menekült férjet.
Hamletet is a rádió mikrofonja előtt játszotta el először: másfél évvel a színházi premier előtt, 1960. május 23-án sugározták azt a rádióváltozatot, amelyben ő volt a címszereplő, Ruttkai Éva Ophelia, Kálmán György Horatio. De érdekes lenne újra hallani…

Film Színház Muzsika 1960. május 13.

Gábor Miklós kezdő színész korától sok verset (és prózát) is mondott a rádióban, ez jelenti rádiós tevékenységének második vonulatát. Voltak olyan produkciók is, amelyek mintegy átmenetet képeztek a rádiójátékkal. Ilyennek mondható például Arany Toldi-trilógiájának vagy Dante Isteni színjáték első részének rádióváltozata, vagy az olyan rádiójátékok, amelyekben narrátor volt. A hetvenes évek után verset kevesebbet mondott, de pályája utolsó időszakában olyan hasonlíthatatlan élmények fűződtek nevéhez, mint az Édes Anna és a Pál utcai fiúk, valamint Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon című történelmi tanulmánya teljes terjedelmű felolvasása.

Ez a terület szoros összefüggésben áll a hanglemezekkel: egyrészt sok ilyen felvétel készült vele hanglemez-stúdióban is; másrészt több rádiófelvételét utólag hanglemezen (és/vagy magnókazettán) is megjelentették. Nem is mindig lehet tudni, hogy közülük melyik volt rádiófelvétel és melyik hanglemezfelvétel. Azt hiszem, nekünk, közönségnek mindegy, csak hallgathassuk 🙂

Rádióban való megjelenéseinek harmadik kategóriája az, amikor saját személyében, interjúalanyként vagy beszélgetések résztvevőjeként lehetett őt hallgatni. A hatvanas években, különösen a Hamlet bemutatása és első könyvének megjelenése után sokszor hívták ilyen beszélgetésekbe – riporterrel kettesben, vagy egy ismert személyekből álló team-be, kerekasztal-műsorokba.

A Klubrádió műsorában egyetemisták között (RTV Újság 1972. 18.)

Gimnazistaként emlékszem is néhányra: beszélgetett például Hubay Miklóssal Hamletről, elmesélte emlékeit Sarkadiról, Füst Milánról. Egy alkalommal, a Színházi magazin című műsorban, ami vasárnap délutánonként szokott lenni a Kossuth Rádióban, Tolnay Klári készített vele riportot. Erre csak nyomokban emlékszem, de az megmaradt, hogy magázódtak… Egy nagyon szép műsor szövegét szerencsére a nyomtatás megőrizte (A muzsika hullámhosszán című könyvben olvasható): ez volt a Kedves lemezeim című sorozat, amelybe egyszer szintén meghívták: benne Mozartról beszélt, Menuhinról és a gyerekkori nemszeretem zongoraórákról, amelyek, bár ő ezen a téren nem volt tehetséges, de a csodálatot növelték benne a muzsikusok és a zene iránt… Ennek anyagát egyszer már felhasználtam, amikor első, zenei blogomban frissen elinduló Gábor Miklós-blogomat reklámoztam. ITT vissza lehet olvasni, akit érdekel. Ebben a blogban is idéztem belőle, ITT.

Egy másik alkalommal megpróbálom sorra venni azokat a rádiójátékokat, amelyek pályája során a közreműködésével készültek. Valószínűleg több rész is lesz ebből, hiszen szerencsére nagyon sok ilyen volt, a rádiójátékok egész pályáját végigkísérték; még utolsó éveiben is rádiózott.
Befejezésül egy nagyon érdekes rádiós epizódot szeretnék felvillantani. Gimnazista voltam, tehát valamikor a hatvanas évek végén történhetett: Volt a rádiónak egy betelefonálós kívánságműsora. Címe a telefonszám volt, emlékeim szerint 139-660. Ezt mindig meg szoktam hallgatni, mivel, zsákbamacska műsor lévén, sosem lehetett tudni, lesz-e benne Gábor Miklós. És egyszer mi történt? Nem őt kérték, hanem ő maga, saját személyében telefonált be a műsorba! Aznap nem játszott, otthon hallgatta a rádiót, és kedvet kapott, hogy kérjen valamit. Kívánsága egy dal volt Ella Fitzgerald előadásában. Szavaira pontosan már nem emlékszem, de az volt a lényege, hogy azért őt kéri, mert ő a csúcs 🙂
(Kataliszt blogja)