Vujity Tvrtko története: Alica Csodaországban

Posted by

Lélekemelő történet mára, Nektek, avagy Alica Csodaországban…♥️
István és Alica a legnagyobb testvéri szeretetben éltek Ungváron. A fiatal lány úgy emlékszik, soha, senkit nem szeretett annyira, mint imádott bátyját. Aztán jött a világháború vihara és egy borongós téli hajnalon a fiúnak, Istvánnak nyoma veszett. Többé semmilyen hír nem érkezett róla. Húga kerestette a szovjet, majd a Nemzetközi Vöröskereszttel, eredmény nélkül. Pár évvel később Kurbel Istvánt hivatalosan is halottá nyilvánították, de testvére akkor sem adta fel. Levelet írt a szovjet vezetésnek, később az ukrán parlamentnek, nemzetközi segélyszervezeteknek, Bill Clinton akkori amerikai elnöknek, sok mindenkinek. Összesen 4.000 levelet írt! 4.000 levélre nem kapott pozitív választ! Leginkább semmilyet nem kapott.
A kétezres évek elején aztán jött a megdöbbentő hír: István él! Betegen, bomlott elmével, nehezen kommunikálva, de él. Sydneyben, Ausztráliában.
Felkerekedtünk hát Alicával és elutaztunk a világ végére…. Barátommal, Márkkal napokig vártuk Istvánt kicsi, rozoga háza előtt, miközben Alica reményvesztve feküdt egy külvárosi szállodában. Sötét volt már, amikor egy papírzacskót kezében tartó idős férfi botorkált felénk. István nagy sokára tért haza, amikor megszólítottam angolul, majd magyarul, először nem is értette azt, amit neki mondok. Hogy élne a testvére? Hogy itt van, Ausztráliában? Hogy hamarosan találkozhatnak? Nem tudta mindezt feldolgozni azon a hajnalon…
Annyira féltünk, hogy István újra eltűnik, hogy a háza előtt strázsáltunk másnap reggelig.
A testvérek találkozása könnyfakasztóra sikerült. Sírva borultak egymás nyakába, agyon ölelgették, csókolgatták egymást. 58 év után szorították a másikat magukhoz. A történelemnek sok adóssága van velük szemben, volt mit átbeszélniük. István elmesélte, hogy ő is kapott egy levelet, amelyben az állt, hogy hátramaradt családja már nem él. Az egykori fiú Ausztráliában telepedett le, a vasúttársaságnál helyezkedett el. Betegsége okára, a miértekre nem kaptunk választ.
Alica a soha fel nem adott harcról, édesanyjukról és édesapjukról mesélt.
Másnap, Magyarország sydney-i főkonzulátusán sajtótájékoztatót tartottunk. Nem fértek be a kamerák, stábok, újságírók. Azon az estén Ausztrália hírműsorai a csodálatos egymásra találásról és a végtelenül boldog magyar testvérpár könnyfakasztó igaz meséjéről szóltak.
István később Magyarországra költözött a testvéréhez. Nemrégiben meghalt. Isten nyugosztalja.
Sokszor gondolok rájuk. Különösen Alica harcára. Akkor jut eszembe ez a végtelenségig elszánt asszony, amikor valamit feladnék de nem lehet. Ilyenkor az jár a fejemben, hogy kellő kitartással minden csoda elérhető, semmi sem lehetetlen…

A fényképet Sydneyben készítette Töttős Márk