A budapesti Városháza parkja – kert épületek helyett

Posted by

Válasz Online
>Eredményt hirdetett a főváros a Városháza park megtervezésére kiírt tervpályázaton: a Lépték-Terv Tájépítész Iroda pályaműve valósulhat meg a Városháza jelenleg parkolóként használt hátsó udvarának helyén. Ezzel biztossá vált, hogy a Károly körúton nem épül új irodai szárny. Az esetleges módon kialakult, heterogén térség egy erős gesztussal a város jelentős közterévé válhat. „Ha meg kéne fogalmaznom a mai városvezetés filozófiáját, akkor az nem arról szól, hogy eladjuk az identitásunkat, hanem arról, hogy átadjuk [ezt a teret] a budapestieknek, hiszen a nyitott és zöld kormányzásban hiszünk” – jelentette ki Karácsony Gergely főpolgármester a Városháza park tervpályázat eredményhirdetésen.
Arra a tavaly őszi politikai botrányra utalt vissza ezzel, amikor egy lehallgatott hangfelvételből kiderült: a fővárosi vagyonkezelő vezetője a Városháza épületének eladásáról is tárgyalt olyan ingatlanos kijáróemberekkel, akik a dúsgazdag orosz Rahimkulov család képviselőinek mondták magukat. A propagandamédia igyekezett úgy feltüntetni a dolgot, mintha az ingatlan eladása a városvezetés feltett, eldöntött szándéka lett volna, de ennek végül az ellenkezője történt: a főpolgármester kiállt amellett, hogy a történelmi épület őrizze meg funkcióját. Ezt jelzi, hogy elindult a régóta nagyon elhanyagolt tömb megújítása:

  • megkezdődött a Károly körút felé néző, borzalmas állapotú hátsó szárny tatarozása;
  • a Városháza Gerlóczy utcai szárnyának földszintjén az egykori Fővárosi Nyomda nagyon izgalmas, boltozott tereit elkezdték átalakítani a Budapest Galéria számára;
  • döntés született a tíz éve bezárt Merlin Színház épületének újranyitásáról rendezvény-, kiállítótér és kávézó számára;
  • és térépítészeti tervpályázatot írtak ki a Városháza tér és park kialakítására a jelenleg parkolóként használt III. udvar és a Károly körút mentén 2005-ben, az ún. „bazársor” bontása után létrehozott ideiglenes park helyén.
A Városháza parkolóként használt III. udvara (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

A tervpályázat kiírása már sejttette, hogy lekerül a napirendről az az elképzelés, hogy „befejezzék” az egykori Invalidus Palota barokk időkben csak félig elkészült, monumentális épületegyüttesét, és jelentős új épületeket húzzanak fel a Károly körút mentén, a mostani ideiglenes park helyén. Ez az elképzelés testesült meg – utóbb egy 65 méter magas kisebb toronyházzal kiegészítve – a 2008-ös Budapest Szíve tervpályázatban, aminek Erich van Egeraat által jegyzett terve a 2010-es váltásig a fővárosi önkormányzat által elfogadott víziónak számított a területre. Akkor azonban ejtették, és a Tarlós-érában kimondták, hogy a Városháza parkot zöldterületként kell megőrizni. Tervezés a következő évtizedben is zajlott ugyan, de ténylegesen nem történt semmi: maradt az önkormányzati dolgozók parkolója a város egyik legértékesebb telkén, és az egyre lepusztultabb ideiglenes park a körút mentén. Korábban megírtuk: 2020 októberében az új városvezetés számára a vagyonkezelő vezetője által készített döntéselőkészítő tanulmány megpróbálta „helyes kompromisszumként” visszalopni azt a gondolatot, hogy magánfejlesztő bevonásával teljesen új irodai szárnyat (vagy szárnyakat) építsenek az ideiglenes park helyén, beszűkítve azt a területet, amely egy új városi főtér számára rendelkezésre áll.

Ezt az elképzelést – amely nem vált hivatalosan elfogadottá – a térépítészeti tervpályázat is tartalmazta amolyan maradványelemként: „a jövő számára nyitva akarjuk hagyni ezt a lehetőséget”, fogalmazott a kiírás, de valójában a lehetőséget irreálissá tette, hogy Karácsony Gergely főpolgármester úgy döntött: nem építenek mélygarázst az új tér és park alá. Ez részben elvi döntés volt – a belvárosi mélygarázsok gépkocsiforgalmat generálnak –, részben pedig praktikus, mert sokkal olcsóbbá tette a térépítészeti projektet, amelyet a fővárosi önkormányzat mélygarázsépítéssel egybekötve már aligha tudott volna ebben a ciklusban megvalósítani.

A tervpályázaton nyertes pályamű egyértelműen kizárja, ténylegesen örökre elveszi annak lehetőségét, hogy ezt a területet bármikor, bárki megpróbálja eladni vagy beépíteni – és ez nagy értéke.

A teljes területen teremt ugyanis teljesértékű városi főteret és parkot, koncepciója csak abban az esetben működik, ha ez a tér egyben marad.

A Szakács Barnabás vezette Lépték-Terv rangos, a szakmában a legjobbak közé sorolt tájépítészeti tervezőiroda, ezért a győzelme különösebb meglepetést nem keltett. Maga a terv viszont igen. A pályázaton végül tizenkilenc cég indult, és a nyertes terv alkalmazta a legnagyvonalúbb gesztust: méretes, zöld kört helyezett el a térség kellős közepén.

„POLGÁRTÁRSAK!

Ezt a kis

testi hibával

született kört

ki

vigasztalja

meg?”

Örkény klasszikus egypercesének enyhén születési hibás, megbicsakló köre, amit Szakácsék a műleírásukban felidéztek, sok tekintetben találó hasonlat erre a helyszínre. A Városháza hátsó udvara annak a térfűzérnek a része, amely az Andrássy út sarkától az Astoriáig húzódik a kiszélesedő Kiskörút mentén. Ennek a közterületláncnak nagyon sajátos vonása az esetlegesség, a nagyvonalú városalakító szándékok megrekedése, félbemaradása, és az ennek nyomán előálló terek töredezettsége, zavarossága. Két eleme, a Deák és az Erzsébet tér önmagában viszonylag harmonikus képet mutat, az előbbi még a történeti város szerves növekedése nyomán jött létre az egykori pesti Belváros peremén, az evangélikus templom előtt, a másik szabályos négyzet formájával már a Lipótváros mérnöki szigorúságú, klasszicista megtervezettségét mutatja. A többi azonban kurta-furcsa: az Andrássy út ferde szögben beérkező torkolata, amelynek folytatását sokáig tervezgették, de soha nem valósult meg, a Madách tér bizarr nagyvonalúsága a sehova nem vezető sugárútkezdeménnyel, és végül a Gödör (tíz éve már Akvárium) az Erzsébet tér mellett: óriási foghíj és térfalhiány, lebontott házak helye. Először parkolóvá alakították, majd Nemzeti Színházat építettek volna rajta, végül pedig föld alá süllyesztett kulturális központtá és szórakozóhellyé alakult, már-már véletlenül. Ebbe a sorba illeszkedik a szóban forgó III. udvar is, ahol a barokk kor nagyszabású kaszárnyájának soha meg nem épült szárnyai helyett szerényebb lakóházak épültek, ezeket elvitte a háború, földszintjük üzletsorként évtizedekig jelezte a zártabb beépítés emlékét, majd a bontással megnyílt az emberek előtt, de az akkori tervek szerint csak átmenetileg és félig, egy ideiglenes palánk vonaláig.

A nyertes terv központi szervező eleme egy hatalmas, szabálytalan kör alakú zöldfelület (forrás: Lépték-Terv Tájépítész Iroda)

Ha gondolatban ezt a palánkot kiszedjük, ahogyan ez majd történni fog, a Károly körút és a Madách tér irányába nyitott, hatalmas teret kapunk, amit nyugatról és északról a Városháza hátsó kereszt- és jobb oldali rövidebb oldalszárnyának homlokzata határol. A rövidebb oldalszárny földszintje árkádos, szinte kínálja magát, hogy az olasz városok főtereihez hasonló szalonná alakuljon, kávézókkal és éttermekkel, de a keresztszárny zord és zárt kaszárnya, amelynek földszintjét árkádos áthajtók nyitják meg a Városháza két vonzóbb, zártabb belső udvara felé. Egyszer majd, a tömb újragondolásának következő ütemében ezek a kellemesebb udvarok is megnyílnak, de ma még valóban zártak, rejtett szépségüket kevesen ismerik. A barokk hátsó homlokzat ráadásul súlyosan rongált, középső részét a szocializmus időszakában lapostetős, modern irodai szárnnyá alakították a BUVÁTI tervezőiroda számára. Az udvart bal felől egy másik rövidebb szárny, az V. kerületi tűzoltóság háta és a szigetszerűen, furán beépített Merlin Színház szintén tűzfalas épülete határolja. Ez az oldal teljesen kaotikus, teli van árnyékos, sötét zugokkal.

Ez tehát az adottság, és tulajdonképpen nem csoda, hogy korábban mindig valamilyen nagyszabású épülettel akarták korrigálni a rengeteg esetlegességet (a metróépítés időszakában, az 1950-es években például a szovjet városokhoz illő, monumentális szocreál díszteret álmodtak ide). Ide kívánkozik Budapest főtere, az a főtér, amely az Erzsébet híd hídfőjének kiépítése és a régi Városháza bontása (1900) óta hiányzik. A terület megvan hozzá, a fekvése is jó, de az impozáns, méltó térfalakat nem alkotta meg a történelem, hiszen ez valójában soha nem vált közterületté. A túl nagy tervek azonban bukásra vannak ítélve, és úgy látszik, mostanra született meg a felismerés, hogy nem muszáj mindenáron hadakozni az adottságokkal. Nagy, új épületek felhúzása helyett bőven elég a teret belakni, megnyitni, humanizálni: a főtér ott rejtőzik, csak hagyni kell működni.

Egy nagy gesztus azonban mégis kell, amely ezt a heterogén, széttartó környezetet összefogja, karakteressé teszi: ez a kör.

Maga köré szervezi a szétfolyó térséget, világos közepet és fókuszt ad neki. Valójában nem valódi kör, hanem többszörös, egymást metsző körökből összeszerkesztett, szabálytalan forma. Örkény kissé hibás köre. Szemre mégis szabályosnak hat, és ezért harmóniát sugároz. Közepe tágas, gyepes térség, ezt kövezett sáv metszi ketté a 15. századi városfal vonalát kijelölve. A régészeti emléket azonban csak a kör északi szélén mutatja meg a maga valójában egy süllyesztett, lépcsőn megközelíthető bemutatóhely, ahol a fal nem túl magas maradványa tekinthető meg. A kör nyugati és keleti peremén burkolt, keskeny körszeletek lettek az úgynevezett berendezési sávok, ahol az elszórt játékok – hinta, trambulin, forgószékek –, padok, vízmedence és ivókutak kaptak helyet.

A 15. századi városfal süllyesztett bemutatóhelye (forrás: Lépték-Terv Tájépítész Iroda)

A kör azt is üzeni, hogy ezen a helyen a zöld van középpontban: az elmúlt évszázadok nagyszabású építési szándékainak meghiúsulása után az jelenti a korszakváltást, hogy a barátságos, befogadó és zöld köztér már-már fontosabb, mint a monumentális térfalak. Az építési szándék háttérbe vonul, és átadja a helyet az örökölt környezetet belakásának. Ez az örökölt környezet nem tökéletes, sokféle réteg rakódik benne egymásra, de használható és szerethető ebben a formában is: az alkalmazkodás és a szelíd átalakítás gesztusa miatt a terv sokkal inkább kortárs és fenntartható, mint egy high-tech irodaház lenne az ikonikusnak szánt, de valójában közhelyes toronnyal, a tér alatt többszintes mélygarázzsal.

A középső kör körül nagyrészt csupa burkolt felület van, az egykori szintjére feltöltött (jelenleg leásott) udvaron a szintkülönbségeket kiegyenlíti a szelíden emelkedő világos mészkő burkolat (a Károly körút szintje majd’ egy méterrel alacsonyabban van, mint a barokk keresztszárny lábazata, de ez nem lesz érzékelhető). A hiányzó keretes beépítést pergolák és bazaltkockakő burkolat idézi meg a Károly körút és a Bárczy István utca mentén: az egykor itt állt házak árnyéka vetül rá a területre, de a hiányzó beépítettség jól láthatóan soha nem tér már vissza. A területen található, eredetileg ideiglenesen lerakott bazaltkockakövek újrafelhasználása takarékos és rokonszenves gesztus, ráadásul így Budapest új főterén megjelenik majd az egykor legbudapestibb, tradicionális utcaburkolat, amelyből sajnos nagyon keveset hagytak meg az átépítések városszerte. A terv körülbelül hozza a kötelező 50 százalékos zöldfelületi arányt, amit a kiírás előírt annak érdekében, hogy

az új tér egyszerre legyen rendezvények befogadására alkalmas, burkolt városi főtér és zöld park.

Az a döntés, hogy a zöld középen van, és burkolt felületek veszik körül, megfelel a terület adottságainak: a Károly körút felőli széles járdán a mostani tapasztalatok szerint intenzív gyalogos- és kerékpárforgalom van, az épületek előtti szilárd burkolat pedig megteremti a lehetőségét annak, hogy a Városháza földszinti helyiségeit hasznosítsák üzletek, kávézók, éttermek számára, amelyek asztalaikkal ki is tudnak települni az árkádok alá és a térre. Erő Zoltán főépítész dolgozik azon, hogy előkészítse ezeknek a régóta rosszul használt, helyenként gépezetekkel teli, de potenciálisan nagyon jó adottságú helyiségeknek a rehabilitációját. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a téren valóban vibráló élet legyen, és a Városháza jelenlegi, kaszárnyaszerű zártságát, ridegségét is feloldja – anélkül, hogy az érintett épületrészeket gyökeresen átépítenék, ahogy ezt régebben tervezték.

A Károly körúti oldal széles járdáján a pergolák megidézik az egykori épületeket és védik a parkot a zajtól (forrás: Lépték-Terv Tájépítész Iroda)

A terv jellegzetes elemei az esőkertek: négy lesüllyesztett, négyzet alakú zöldterület, amelyekben összegyűlik a burkolt területekről levezett esővíz, és dúsabb, üdébb növényzetet táplál. Díszfüvek, cserjék, hagymás növények adnak itt sokkal gazdagabb növényzetet, mint a park kitettebb részein. A víz helyben tartása, lokális hasznosítása fontos téma a kortárs tájépítészetben, mivel az éghajlatváltozás miatt a parkok fenntartása egyre több vizet igényel, és jó lenne, ha a városi zöldfelületek minél kevesebb energia- és vízpazarló locsolást igényelnének. Az esőkertek négyzetei elég nagyok ahhoz, hogy ez a koncepció működhessen.

A Merlin körüli részeken a legegyszerűbb megoldások látszanak: az épület főbejárata előtti megemelt terasz megmarad, kiülős vendéglátóhelyként szolgál, a tér mélyebb szintjére körben lépcsők és rámpa vezet le. A színház körüli zegzugok egyszerűen szilárd burkolatot kapnak, ezek valójában olyan szűk, sikátorszerű terek, amelyek kevéssé alkalmasak növénytelepítésre.

A területen ma ugyanolyan esetleges a faállomány is, mint a tér egésze. A legtöbb fa, egy teljes és egy fél fasor pont a mai ideiglenes park területén van, a Károly körút mentén, ezek vélhetően az egykor itt állt házak udvaraiban nőttek eredetileg. A 31 meglévő fából csak az állapotuk miatt vágnak ki hetet, a dupla fasor rendszere annak ellenére megmarad, hogy az új park térépítészetileg más logika szerint szerveződik: ugyanaz a szelíden alkalmazkodó szemlélet érhető ebben tetten, mint a terv szinte összes gesztusában. A terület ma kétarcú, mivel a parkolóként használt részeken gyakorlatilag nincs semmilyen növényzet (a parkoló szélén áll csak három fa). Ez abból a szempontból szerencsés adottság, hogy az épületek homlokzata előtti burkolt terek könnyen létrehozhatók, de a terv azért enyhít rajta új fák telepítésével, amelyek részben az esőkertekbe kerülnek, részben olyan tágas, kettős cellákba, amelyek a szokásos, burkolatba vágott lyukaknál jóval nagyobb életteret biztosítanak a növényeknek.

Ha a nyertes pályamű megvalósul, olyan szerves lezárását adja a Károly körút menti térfüzér szaggatott fejlődésének, amit senki nem látott előre, még egy évtizeddel ezelőtt sem: megszületik vele a város új központi agórája, ami nem száz-kétszáz évvel ezelőtti álmokat valósít meg betonba-üvegbe-acélba öntve, hanem helyet teremt a palánkok és zárt kapuk mögött rejtőző nem-helyből. Még jó, hogy ennél sokkal többre most nincs pénz. Merthogy szükség sincs ennél többre.