Ibolya a női postás, aki koncertre készül

Posted by
Hujber Katalin beszélgetett Oláh Ibolyával, aki lemezbemutató koncertre készül.
A teljes interjú a Fidelion. Itt https://fidelio.hu/jazz-world/valami-ujat-akarok-olah-ibolyaval-a-probateremben-170656.html

A próbákat nagyon szeretem. Imádom, amikor elkezd kibontakozni a dal, ott dől el minden. A zeneszerző már megálmodta, hogy hogyan szeretné, és apránként összerakjuk. Most már átvettük az összes dalt, szerkezetileg kezdjük szépen helyükre pakolni a dolgokat. Nagyon sok szám van, felvesszük őket, aztán Sanya (Födő Sándor zeneszerző, billentyűs, ritmushangszeres, zenekarvezető – a szerk.) átküldi nekünk, és otthon tovább dolgozhatunk rajta. Még mindig születnek új dolgok, ez egy folyamat, közben pedig rengeteget lehet tanulni. A koncentrálás elengedhetetlen, meg az erős munkamorál, amibe most kicsit bele is fogytam. A zenét Födő Sanya írta, a szövegeket meg Csakmag Vivien és Hegyi Gyuri tanár úr, aki Kőbánya-Kispesten tanít szöveget gyerekeknek, mellette pedig Hajóssal csinálja a Dalfutárt – Sanyán keresztül ismertem meg.

Egy interjúdban hallottam, hogy nem is annyira te akartál énekelni, mások erőltették, hogy próbáld meg.

Azért ez mindig jelen volt az életemben, ha visszamegyünk a gyökerekhez, nagyon muzikális családból származom. Viszont ami sokáig izgatott, az a futball volt. Az volt a vágyam, hogy azzal keressem a kenyerem, de rájöttem, hogy a nőket nem fizetik meg annyira. Az MTK-val voltunk bajnokok. Az NB I-ig jutottunk. Át kellett gondolni, mi legyen. Sokan mondták, hogy ez jól megy… Korábban takarítottam a tiszadobi Andrássy-kastélyban, és tudtam, hogy nem így szeretném leélni az életem, valaminek történnie kell. És történt.

Gratulálok A Dalon elért győzelmedhez, még ha furcsálltam is, hogy egy énekesnői pályaívvel ott állsz a megmérettetésen.

Elkészült a lemezünk, tizenkét dal és a címadó szám, a Nem adom el. És mivel nem tudtuk máshogy bemutatni az anyagot, ez egy jó lehetőségnek tűnt, Sanyáék beneveztek. Aztán jöttem, láttam, mertem és nyertem. Jó volt a dal, jó emberek vettek körül, jó volt a hangszerelés. Sokan azt gondolják, hogy az ember csak úgy kiáll és énekel. Hát nem! Eszméletlen sok munka van mögötte! Ez volt az egyetlen módja annak, hogy ezt a történetet be tudjuk mutatni, mert már nagyon régen fesztiváloztam, vagy tizennégy éve.

Nagyon beszippantott a színházi sanzonvilág, abban találtam meg az örömömet. Olyan közösségbe kerültem, ahol csak csiszolódni lehet. Sokat segített a beszédtechnikámon, az önkifejezésemen, miközben fantasztikus művészekkel találkozhattam. Rengeteg verset memorizáltam abban a három évben kortárs költőktől. Eleinte nem értettem őket, Pici bácsi (Presser Gábor – a szerk.) tanított meg, hogyan kell verset elemezni. Nagyon vizuális vagyok, ezért amikor már láttam magam a színpadon, akkor azt mondtam, »oké, kész, megérett a történet«. Női posta sanzonokból és beat dalokból áll, amiket nem énekelni kell, hanem előadni. Viszont közben prozódiarészek is vannak, amik egyáltalán nem könnyűek. De ennek az előadásnak is be kellett érnie. Folyamatosan tanulom, értelmezem az anyagot, és még előadás közben is fedezek fel benne újdonságokat. Rengeteg, pontosan huszonkét dal van benne. Bíró Kriszta rendezte, és különösen nehéz volt figyelnem rá, hogy csak nagyon keveset „színészkedjek”. Még két évig játszom, utána meg kell csinálni még tíz dalt, mert megnyertük A Dalt, és én már most sajnálom Sanyát, hogy honnan lesz rá energiája.

Merthogy ő és Furák Péter kísér a Női postában is. A közönség, a zsűri bekebelezve. De milyen postáskisasszonynak, ügyintézőnek lenni minden este?

Hát, nem egyszerű, mert emberi sorsokról, női sorsokról beszélünk. Van köztük ideges levél, kattant levél, „beléptem az ajtón, köszöntem magamnak, szevasz”. Aztán ott a magányos, aki egyedül megy nyaralni, szomorú is akad, amikor magammal koccintok, hogy »de szép vagy«, és megsimogatom az arcomat, közben kész katasztrófa a csaj. Vagy Karády Katalin, aki nagyon szabad művész volt, és azt mondja itt, hogy „nem irigyli azokat, akiket a sors hozzá sodort”. Ezek meghatározó tényezők a történetben. Van olyan levél is, amit guggolva olvasok fel, hogy „ő nem akar senkitől semmit, csak némi rendet meg tiszteletet”. Hát, a tisztelet csak kölcsönös lehet, minket Anyum így tanított. Sok emberrel találkoztam, aki elvárta, hogy tiszteljem. Mire fel? Sokan beleesnek ebbe a csapdába, én nem!

Mi történik most?

Lesz egy lemezbemutató koncertünk május 4-én a Magyar Zene Házában és igyekszünk eljutni vele fesztiválokra is, de jövőre még több eseményre elvisszük. Most nagyon sok helyről lemaradtunk, de szerintem így is jók vagyunk. Közben pedig megy a Női posta is, úgyhogy lesz mit csinálni. Hiába fejeztünk be egy lemezt, mindig születnek új dalok. Ha jön nálam egy „ding”, akkor már ülök is a gitárhoz, fölveszem és átküldöm Sanyának.

Címkép: Oláh Ibolya (Fotó/Forrás: Váraljai Szandra / Fidelio)