Győri Boldizsár az Azonnali újságírója Kijevben fotózott

Posted by

Kijevben járva világossá válik, miért nem akaródzott bejönni ide az oroszoknak

Győri Boldizsár

Az ukrán főváros az ostrom után újra élni kezd, de a katonák, tankcsapdák és erődített pontok megmaradnak. Képriport Kijevből, ahol a légiriadó mára annyi bonyodalmat okoz, mint a nyári zápor. A február 24-én indult, Ukrajna elleni orosz invázió – vagy ahogy a Kremlben hívják a propaganda nyelvén, „különleges katonai művelet” – kulcsfontosságú célkitűzése volt az ukrán főváros, Kijev órák, maximum napokon belüli elfoglalása. A villámháborús gépezet azonban hamar elakadt amikor a hosztomeli repülőtérre ledobott speciális ejtőernyős alakulatokat az ukrán véderők heves tűz alá véve megsemmisítették.

Ezt követően a Belaruszból előrenyomuló orosz erőknek kívülről kellett ostrom alá kellett venniük a 890 négyzetkilométeres várost, ami Berlin 1944-es ostromához hasonló, utcáról-utcára megvívott, rendkívül véres csatát eredményezett volna. Végül az orosz vezetés egy hónap intenzív ágyúzás után úgy döntött, elvonul Kijev alól, hogy a többi frontra csoportosítva erőit koncentráltabban tudja térdre kényszeríteni Ukrajnát. Az április végi, lassan megérkező tavaszi napsütésben sétálgatva mindez alig érzékelhető a városban.
A parkok tele babakocsit tologató anyukákkal, a kávézókból és az éttermekből-kocsmákból kicsordulnak a fiatalok. Az épületek nagyrésze a belvárosban és a város nyugati részében érintetlen maradt: keresni kell a megrongálódott épületeket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a város többi részén nem történt óriási pusztítás, de annak eloszlása nem egyenletes. Kérdésemre egy kávézó felszolgálója elmondta: hétfőn nyitottak ki, egyelőre kevés a vendég, és lasszóval kellett fogni az alkalmazottakat, hogy jöjjenek vissza, de ettől függetlenül optimisták, és kinyitottak.


Előfordul azért, hogy a metróból feljőve egy kiégett épülettel találja szemben magát az ember, ami előtt seprik az üzlettulajdonosok a kirobbant üvegcserepeiket, de nem ez a jellemző. Apropó, metró: a városban a tömegközlekedés gerincét a ritkított sűrűséggel járó metró jelenti, amelynek használata ingyenes lett a háború óta, csupán az útlevelet vagy személyi igazolványt kell felmutatni a bejáratnál posztoló gépfegyveres őröknek.

Az utazóközönségben is mindig megtalálható néhány katona, akik jellemzően egy karton cigivel utaznak a szolgálatuk megkezdésére. Az állomásokon még mindig laknak emberek, de nekik egyébként sem volt otthonuk, vagy olyan volt, aminél egy forgalmas metróállomás is kényelmesebb.

Az este tízórás kijárási korlátozás és a tömény alkohol árusításának tilalma hamar elcsendesíti a várost, ami most ránézésre félházzal üzemel.

Ez nem fog sokáig így maradni, a Kijevbe tartó vonatok lassan, de biztosan egyre több utast szállítanak, annak ellenére, hogy a héten Oroszország intenzíven célozta a nyugat-ukrajnai vasúti infrastruktúrát.

Bár az ember tekintete hamar megszokja a fel-alá masírozó és őrködő katonákat, a tankcsapdákat és barikádokat mindennap kerülgetve érthetővé válik, miért nem akaródzott az oroszoknak bejönni a városba: még a lakótelepi óvodák is harcállásponttá lettek erődítve, álcahálós homokzsákokkal körbepakolva, a kereszteződések virágágyásaiban pedig földbe ásott lövészárkok várták a betolakodókat.

Kijev lakói, amennyire tehették, visszatértek a normalitásba: reggel munkába mennek (már akinek van), akinek pedig nincs, az felméri a kárt – vagy jelentkezik katonának.

Az emberek fegyelmezetten viselkednek, az egyre ritkábban előforduló légiriadó esetében sincs kapkodás: jól begyakorolt koreográfia szerint hullámzik le a tömeg a metróba, panelház aljába, mintha csak egy nyári zápor tartaná fel őket pár percre. Az, hogy ez meddig fog így maradni, a hadiszerencse forgandósága és az orosz hadsereg képességei fogják meghatározni. A város lakói felkészültek, és megtanultak együtt élni a háborúval.

Győri Boldizsár képei