Transznisztria, Moldova, balsejtelmek

>Oroszország Ukrajna elleni inváziójának jelenleg legérdekesebb kérdése, hogy mi az Isten csodája történik Transznisztriában? Az érkező hírek finoman szólva is ellentmondásosak, megpróbálok forrásaim alapján valami rendet rakni közöttük, amennyire lehetséges, csak kétlem, hogy sikerül… de essünk neki.
Annyit mindenképpen érdemes tudni a különös kis államról, hogy az Oroszországi Föderáción kívül a világ egyetlen más állama sem ismeri el, bár nekik ennyi is bőven elég, és fővárosa, Tiraszpol az a hely, ahol megállt az idő. A parlament előtt Lenin-szobor áll, a címerben sarló, kalapács, ötágú, vörös csillag, búzakéve, szőlőfürt (igen jó borok teremnek arrafelé), és aki arra jár, úgy érzi: a Szovjetunióban van, még ha ez az állam meg is szűnt.
Moldova sem ismeri el a függetlenségüket, de utoljára 1992-ben háborúztak egymással, a két ország azóta egyfajta szimbiózisban él: Chișinău elvileg saját részének tekinti a területet, a gyakorlatban azonban békén hagyja, van elég bajuk egy ilyen vita nélkül is. A vezetés a lehető legmesszebb menően Moszkva-barát, így nem kissé volt meglepő, mikor a háború folytatásának Minnekajev-verziójában elhangzott, hogy Dél-Ukrajna tervezett elfoglalása nem csak azt a célt szolgálja, hogy Kijevet elvágják a Fekete-tengertől, hanem azt is, hogy szárazföldi folyosót nyissanak Transznisztriába, ahol „meg kell védeni az orosz lakosságot az üldöztetéstől”.

Nem üldözte ott az oroszokat senki, sőt. De ha az orosz hadsereg egyszer meg akar védeni valamit, azt úgy megvédi, hogy kő kövön nem marad belőle: ebben hasonlít a magyar kormányra.

Elég ránézni a térképre, hogy kétségei támadjanak az embernek: jelenleg az orosz főerők Izjum térségében nyomulnak előre, és Rubizsnyét próbálják meg bekeríteni, egyik sincs a tenger mellékén, halad ugyan egy offenzíva Zaporizzsja ellen, annak talán lehetne köze egy ilyen expedícióhoz, de azt még Rusztam Minnekajev vezérőrnagy sem gondolja komolyan, hogy azokkal az erőkkel beveszi az útjában álló Krivij Rihet, Mikolajivet és főleg Odesszát. Ahhoz tán a teljes Ukrajnában állomásozó orosz haderő is kevés volna. Arra jó lehet egy ilyen „terv”, hogy az ukrán hadvezetés kevesebb csapatot küldjön a Donbásszba, ahol más elképzelések szerint a döntő ütközetet tervezik, esetleg még csapatokat is vonjon ki Odessza védelmére – de az ukrán vezérkar se ostobákból áll, szóval egyelőre homályos, mi fog történni. Elképzelhető még az is – ezt az amerikai Institute for the Study of War vetette fel mai elemzésében – hogy az egész terv fordított, és Transznisztriában, közelebbről Kolbaszna falujában, ahol a mostani orosz támaszpont is van, hídfőállást építenének ki, ahová légi úton érkezhetne az utánpótlás (ez nem sikerült Hosztomelnél). Mondjuk a repülőtér nem alkalmas erre, de ez apróság, mellékkörülmény: mindenesetre pár napja mindenféle különös dolog történik Transznisztriában.
Először ismeretlenek lőtték gránátvetővel a tiraszpoli Nemzetbiztonsági Minisztériumot (szigorúan a hivatali órák után, nehogy valakinek baja essen), aztán felrobbantottak tegnapelőttről tegnapra virradó éjjel két rádió-átjátszó tornyot Majakban, végül tegnap valamiféle lövöldözés volt a már említett orosz támaszpont, Kolbaszna térségében, de még a TASZSZ sem képes konzekvensen leírni, hogy tüzérség lőtt, drónok támadtak vagy végső soron mi történt, egyelőre higgyük el nekik pionír becsületszóra, hogy volt lövöldözés.
Ha volt, hát volt. Ennek azért már vannak diplomáciai és politikai következményei: Tiraszpol harcokra számítva elhalasztotta a május kilencediki díszfelvonulást, Chișinău pedig nagyobb zavarban van, mint apáca a szexshopban, ugyanis Moldova ki akart maradni az orosz–ukrán konfliktusból, de így már nem lehet. Ma ugyanis Olekszij Aresztovics, az ukrán Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója felajánlotta Maia Sandu moldovai miniszterelnöknek, hogy „Ukrajna egy ujjcsettintéssel elfoglalhatja Transznisztriát, de csak akkor, ha ezt Moldova is kéri” – mnire fel szegény Maia Sandu udvariasan, de érezhető rémülettel elutasította ezt a megoldást, hiszen tart az orosz bosszútól.
Ez a helyzet jelenleg, de az még mindig nem világos, kinek milyen szándékai vannak a területtel, mármint azon kívül, hogy belesodorják a háborúba előbb a kis Transznisztriát, aztán a nagyobb Moldovát, végül az egészen nagy és NATO-tagállam Romániát is. Tennék ezt az oroszok „a nemzetiségi jogok védelmében”, az ukránok pedig tisztán a jószomszédi segítségnyújtás szándékával. A Meduza ezért interjút készített a térség egyik komoly szakértőjével, Denis Cenusa politológussal, ebből idéznék.

– Április 22-én az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy a háború új szakaszának célja, hogy ne csak Donbászt, hanem Ukrajna déli részét is ellenőrzésük alá vonják, ami hozzáférést biztosítana Dnyeszteren túli területhez. Három nappal e nyilatkozat után az éjszaka folyamán robbantások sorozata történt Dnyeszteren túl. Mi folyik itt? Mivel magyarázhatók a robbantások, és miért érdekli Oroszországot a Dnyeszteren túli terület?

– Megkísérlik destabilizálni a régiót, de hogy pontosan ki teszi ezt, nem világos. Úgy tűnik, hogy az érdeklődés a térségen belülről érkezik, mivel Ukrajna és Oroszország egymásra hárítja a felelősséget.

– Mi történt Dnyeszteren túl a bombázások és a védelmi minisztérium nyilatkozatának előestéjén? Volt feszültség? Tudunk-e valamit az orosz hadsereg mozgósításáról?

– A régióban nincs egyértelmű adat a katonai mozgósításról. Az ukrán biztonsági erők azonban ennek ellenkezőjét állítják. Szükség volna a moldovai és az ukrán hírszerző szolgálatok közötti kölcsönös adatcserére, mert a jelek szerint nem működnek együtt közvetlenül. Amikor az információk a nyilvánosság számára hozzáférhetővé válnak, azok általában ellentmondásosak.

– Milyen elképzelései vannak, mi várható?

– Nehéz bármit is megjósolni, de a helyzet több tényezőtől függően fog alakulni. Először is, Oroszország területi előrenyomulása Odessza felé és Ukrajna ezzel szembeni ellenállása hatással lesz az események alakulására. Másodszor, szükség van egy minimálisan hatékony párbeszéd kialakítására Chișinău és Tiraszpol között, hogy megakadályozzuk a helyzet eszkalálódását. A kommunikáció hiánya vagy a félreértés a döntéshozatali folyamat során biztos recept a hibák elkövetésére. Harmadszor, a nemzetközi diplomácia szereplőinek nem szabad szem elől téveszteniük Moldovát és a Dnyeszteren túli régiót.

– Ha az orosz hadsereg megszállná Dnyeszteren túli területeket, az hivatalosan Moldova elleni támadásnak minősülne?

– Moldova már most is „megszálló erőként” tekint az 1990-es évek óta ott állomásozó orosz hadseregre. Ezért az új orosz erők megjelenését moldovai területen, beleértve a Dnyeszteren túli területeket is, minden bizonnyal az agresszió újabb epizódjaként, és ezt követően újabb megszállási kísérletként fogják felfogni.

– Milyen funkciót töltenek be az orosz csapatok Dnyeszteren túli területen, és miért követelte az ENSZ és Moldova a csapatok kivonását a Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság területéről? A transznisztriai hadsereg maga is rendelkezik katonai képességekkel?

– Az orosz erők egy operatív csoport részét képezik, ennek feladata a katonai raktárak őrzése és a transznisztriai hadsereg harci hatékonyságának állítólagos fenntartása, valamint egy háromoldalú békefenntartó misszió részét képezik a moldovai és a transznisztriai kontingensekkel együtt. Bár a moldovai fél kérte az orosz erők kivonását, ez a döntés Moszkva politikai akaratától függ. Nem akarja elveszíteni befolyását Moldovában, és nem hajlandó kivonni katonai erőit, amíg nem születik végleges megoldás a konfliktusra, amely a moldovai föderalizáció rovására megszilárdítaná Oroszország pozícióját.

– Oroszország komolyan számíthat-e arra, hogy a Tiraszpolhoz közeli Kolbaszna faluban lévő lőszerraktár és repülőtér hasznára lesz?

– A kolbasznai katonai készlet instabil, mert elavult, és a repülőtér nincs olyan jó állapotban, hogy egy teljes körű műveletre támaszkodni lehessen. Ez nem jelenti azt, hogy szükség esetén nem lehet őket kisebb léptékű katonai akciókra használni.

– Milyen kilátásai vannak a lakosságnak, ha Oroszország megszállja a területet? Igaz, hogy a transznisztriaiak többsége oroszbarát? Mi magyarázza a támogatásukat?

– A régió lakossága oroszbarát, és valószínűleg Oroszország oldalán fog harcolni. A három évtizeden át alkalmazott dezinformáció és szovjet-orosz propaganda mély nyomot hagyott a lakosság kollektív tudatában.

– Hogyan érintik az Oroszország elleni szankciók a Dnyeszteren túli területet?

– A szankciók érintik a térségben gazdaságilag aktív vagy ott dolgozó orosz vállalatokat és állampolgárokat, mivel sújtják őket. Moldova nem csatlakozott ezekhez, de a bankok és a szabályozó hatóságok továbbra is betartják azokat, hogy elkerüljék a „másodlagos szankciókat”.

– Az emberek néha összehasonlítást tesznek a kelet-ukrajnai LNK és DNK el nem ismert köztársaságok és a Dnyeszteren túli területek között – mik a hasonlóságok és mik a különbségek?

– A Dnyeszteren túli régiónak sikerült megteremtenie egy állam látszatát, de nem kapott nemzetközi elismerést, és nem tud fennmaradni az Oroszországból származó támogatások és különböző kétes kapcsolatrendszerek nélkül. Az utóbbi években gazdaságának egy részét még az európai piacra is integrálta, de Moldávia részeként. A régió bizonyos fokú autonómiával rendelkezik Moszkvától, ami nem mondható el az LNK-ról és a DNK-ról. Ezért a régió bizonyos fokú semlegességet tanúsított Ukrajnával szemben, amelytől függ, ellentétben az LNK-val és a DNK-val, amelyek Moszkva oldalán harcolnak, és 2014 óta közvetlenül Moszkvából irányítják őket.

– Milyen volt a kapcsolat Oroszország és Moldova között az elmúlt években? Hogyan változott a Moldova és Dnyeszteren túli területek közötti kapcsolat azóta, hogy az oroszbarát Igor Dodon helyett az Európa-barát Maia Sandu elnök vezeti az országot?

– A Moldova és Oroszország közötti kapcsolatok nem könnyűek, mivel a stratégiai érdekek és a geopolitikai irányultságok gyökeresen különböznek.

Moldova kormánypártja („Cselekvés és Szolidaritás”) és Sandu elnök nem feltétlenül oroszellenes, de a Moldovával szembeni orosz külpolitikát nem tekintik okvetlenül konstruktívnak – olyannak, ami a meglévő problémák megoldását célozná –, hanem inkább a problémák kihasználására és az oroszbarát erők számára előnyös politikai tér megteremtésére irányulónak érzik. Moldova társadalma polarizált, és széttagoltsága nagymértékben összefügg geopolitikai okokkal. Oroszország tudja ezt, és kihasználja azon moldovaiak stratégiai érdekeit, amelyek ellentmondanak a kormánypárt és más hasonlóan gondolkodó erők Európa-barát programjának.

Eddig tart az interjú, és világossá teszi: ezer gonddal, problémával és konfliktussal küzdő térségről van szó, amit eddig is csak a korrupció és részben a szervezett bűnözés, valamint a közös gazdasági érdekek tartottak úgy-ahogy egyensúlyban. Egy ukrán intervenciótól Maia Sandu mai elutasítása óta nem kell már tartani, egy orosztól annál inkább, még akkor is, ha ez hosszabb (vagy inkább rövidebb) távon a NATO-val kialakuló konfliktushoz vezetne is. Sőt: az a célja, hogy ilyesmihez vezessen. Ebben a percben érkezett a hír, hogy Putyin egy aktuális beszédében mivel fenyegette meg a Nyugatot – én a kivonatát mutatom be, bőven sok lesz nekünk az is, de megtekinthető az eredeti szónoklat is, 06:40-től kezdődik:

„Az Ukrajnában zajló eseményekbe kívülről történő beavatkozási kísérletekre és a stratégiai jellegű fenyegetésekre villámgyorsan reagálni fogunk. Minden eszközzel rendelkezünk ehhez – olyanokkal, amelyekkel jelenleg senki más nem büszkélkedhet. És ezek nem üres szavak. Szükség esetén használni fogjuk őket. Ezzel kapcsolatban minden döntést meghoztunk. Ellenségeink egy új geopolitikai fegyvert erőltetnek azzal, hogy Ukrajnát évről évre szemtelenül, szertelenül, évről évre oroszellenessé teszik. Ukrajnát az Oroszországgal való közvetlen konfrontáció felé terelték, még a Krím és a Donbassz megtámadásának tervei is felmerültek. Oroszország ellen masszív gazdasági hadviselésre készültek, egyre több szankciót vezetve be. De a gazdasági megfojtásunkra vonatkozó tervek is kudarcot vallottak. Az orosz hadsereg megakadályozta azt a valós veszélyt, amely már akkor is hazánk felett lebegett. A közelmúlt eseményeinek egész sora, beleértve a kijevi rezsim azon állítását, hogy atomfegyverek birtokában van, a nyugati biológiai laboratóriumok hálózatának ukrán területen történő telepítését és a legmodernebb fegyverek folyamatos szállítását Ukrajnába, megerősíti, hogy a reakciónk ezekre a cinikus tervekre helyes és időszerű volt. A különleges katonai művelet minden feladatát teljesíteni fogják, hogy garantálják a DNK és az LNK, a Krím és egész országunk összes lakosának biztonságát történelmi távlatban.”

Ha ő külső beavatkozástól tart, az annyit jelent: olyasmire készül, ami óhatatlanul beavatkozást váltana ki. Előre fenyegeti a világot, nem mondja ki ugyan a „nukleáris fegyver” szót, de világosan utal rá. Nem tudni még, mi lesz az az égrekiáltó gazemberség, amit rövidesen elkövet: de hogy felháborító lesz, tűrhetetlen és ezt ő is tudja, az egészen bizonyos.
Különben nem fenyegetőzne ilyen durván.
Tiraszpol, Chișinău, Iași, Bukarest következik? Budapest? Varsó?
Kijevet sem sikerült elfoglalnia.
De elpusztítani mindegyiket módjában áll.
Nos, nem tudjuk, mi várható, de balsejtelmeink vannak.
Okkal.

forgókínpad blog