Orbán Viktor legyőzhetetlen pártállami kampánygépezete

Posted by

A 444.hu tanulmánya, amit minél több embernek olvasni kell

Rényi Pál Dániel, Herczeg Márk
  • Orbán Viktor egész Európában egyedülálló kommunikációs-hatalmi szerkezetet hozott létre.
  • A rengeteg pénzből felépített apparátus minden helyzetben képes uralni a nyilvánosságot.
  • Folyamatosan kutatják a társadalmi hangulatváltozásokat, felnagyítják a szorongásokat, majd védelmet kínálnak ellenük.
  • A katonás rendben működő hálózat ma már napok alatt képes az egész országon végigfuttatni hatalmas horderejű kampányokat.
  • A magyar állam százmilliárdokat költ arra, hogy újraválasztassa a Fideszt.

Orbán Viktor negyedik – egymás után harmadik – kormányzati ciklusát (2018–2022), és újraválasztásának esélyeit két nagy válság határozta meg: a koronavírus-járvány és az utolsó hetekben kitört ukrajnai krízis. Visszatekintve kijelenthető, hogy a kormány egyáltalán nem volt ura az egészségügyi krízisnek – a koronavírus kirívóan sok halálos áldozatot szedett Magyarországon –, és az Európai Unióban egyedülállóan szoros orosz kapcsolatai miatt látszólag szorult helyzetbe került a háború idején is. Mégis: Orbán kormánya mindkét helyzetben képes volt erősnek mutatni magát; állandó jelleggel dominálni, sőt meghatározni a közvélemény alakulását.

A 2022-ES VÁLASZTÁST A PÁRT HOSSZÚ IDEJE, SZISZTEMATIKUSAN ÉPÍTGETETT KAMPÁNYGÉPEZETE NYERTE MEG A FIDESZNEK.

Orbán és pártja az elmúlt tizenöt évben olyan politikai-kommunikációs apparátust épített fel, ami egész Európában példátlan. Ez az apparátus ma már komplex rendszert alkot, amit kormányon belül önálló kommunikációs minisztérium fog össze; részét képezi elemző és közvélemény-kutató cégek hálózata, tanácsadók, közvélemény-kutatók, finanszírozást segítő alapítványok, influenszerek tucatjai, fizetett aktivisták sokezres hálózata, 10 ezernél is több plakáthely, citylightok; és egy állami hitelek segítségével kiépített, több mint 500 médiumot tömörítő, irányított médiabirodalom. Az évek során egyre áramvonalasabbá váló rendszerben mindenki pontosan tudja a feladatát; ma már olyan kipróbált struktúra ez, amely KÉPES FOLYAMATOSAN MEGHATÁROZNI ÉS URALNI A KÖZBESZÉD IRÁNYÁT AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN, LEKÖVETNI ÉS FORMÁLNI A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM POLITIKAI PERCEPCIÓIT ÉS LELKIÁLLAPOTAIT, SZÜKSÉG ESETÉN PEDIG AKÁR NAPOK ALATT REAGÁLNI ANNAK HANGULATI VÁLTOZÁSAIRA.

Megérteni a félelmet

A Fidesz hatalmi gépezetet hosszú ideje ugyanazok az emberek működtetik. A miniszterelnök mellett közvetlenül dolgozó stáb jelentős tapasztalatot halmozott fel országos kampányok menedzselésében: ismerik a média logikáját, szereplőit, fel tudják mérni egy-egy közéleti fordulat vagy nyilatkozat politikai következményeit. Az első csavarok még közvetlenül a 2006-os országgyűlési választás előtt kerültek a helyükre: az volt az első kampány, amit kampányfőnökként Rogán Antal, a párt akkori belvárosi frakcióvezetője irányított, Habony Árpád nem hivatalos tanácsadóval az oldalán, aki eleinte Orbán személyes imázsáért felelt. Ebben az időszakban csatlakozott csapatukhoz Kaminski Fanny, Habony későbbi felesége, a miniszterelnök jelenlegi Facebook-felelőse, Havasi Bertalan, a Fidesz akkori sajtófőnöke, Orbán jelenlegi sajtósa, továbbá Gyürk András is, aki a Fidelitasban Rogán közeli barátja lett, és aki ma formálisan a párt kampányfőnöke. A 2006-os kudarc után a stáb magja együtt maradt; és azóta minden országos kampányt közösen csinált végig.

Orbán és Rogán a 2008-as szociális népszavazást megelőző kampányban kezdett együtt dolgozni Arthur J. Finkelstein és George Birnbaum tanácsadó-közvélemény-kutatókkal, akik több évtizedes nemzetközi tapasztalattal hátuk mögött professzionalizálták a Fidesz kampányát. Új munkamódszereket vezettek be: minden második héten felméréseket végeztettek, hogy feltérképezzék, milyen ügyekre, témákra és üzenetekre fogékonyak az egyes választói csoportok. 2006-os önkormányzati győzelme után elég forrás állt a Fidesz rendelkezésére ahhoz, hogy megrendelésekkel ellássa a frissen alakult Nézőpont Intézetet és a Századvég Gazdaságkutatót, 2010 után pedig a kormányzat milliárdos szerződésekkel finanszírozta ezeket a think-tankeket.

Az amerikaiak tartalmilag is megújították a Fidesz kommunikációját. A Nixon-kampányokon edződött Finkelstein, akinek a politikáról a megtévesztés művészeteként volt szokása beszélni, A VÁLASZTÓK EGZISZTENCIÁLIS SZORONGÁSAIT ÁLLÍTOTTA A POLITIKA KÖZÉPPONTJÁBA. Nem pusztán a pártok népszerűségét követték, de társadalmi normák és attitűdök ingadozásait is; hogy az egyes kor- és társadalmi csoportok mitől szoronganak, milyen problémákra várnak megoldásokat a hatalomtól. 2008 után a világgazdasági válság évekig éreztette hatását, ezért az első újkori Orbán-ciklus a megélhetésre és a pénzügyi területekre koncentrált. A nagypolitikában az államadósságból és az IMF-ből, a mindennapok szintjén a közműcégekből és a rezsiköltségekből lett ellenség.
Az egzisztenciális bizonytalanságért Orbán és Finkelstein a spekulánsok dominálta pénzügyi piacokat tette felelőssé. Hazai pálya volt mindkettőjüknek: Finkelstein az 1970-es évek óta sokszor vezette győzelemre republikánus megbízóit antiliberális, elitellenes kampányaival, és a koncepció passzolt az ellenzékben éveken át „bankárkormányozó” fideszes politikai irányvonalhoz is. Liberálisnak kell címkézni az ellenfelet és elhitetni a kevésbé tanult rétegekkel, hogy adóemelésre készülnek, bevándorlóknak adnának munkát a helyiek helyett – vázolta egy alkalommal a Finkelstein-formulát a washingtoni Mellman Group vezetője, Mark Mellman. Elő kellett idézni a szorongást, hogy aztán gyógyszert kínálhassanak rá.
„A HIRDETÉSEKBEN HASZNÁLJ EGYSZERŰ SZAVAKAT ÉS ARMAGEDDON-SZERŰ KIFEJEZÉSEKET, HOGY NÖVELD A JELÖLTEK KÖZÖTT LÉVŐ IDEOLÓGIAI SZAKADÉKOT. FIGYELMEZTESS ARRA A KÁOSZRA, AMIT AZ ELLENFÉL KORMÁNYZÁSA EREDMÉNYEZHETNE. SZÜNTELENÜL ISMÉTELD A SZLOGENEKET MINDEN CSATORNÁN” – elemezte a finkelsteini modellt a Newsweek híres amerikai publicistája, Howard Fineman, és ezt a receptet követte a Rogán-csapat is.

A kétharmados felhatalmazás közjogilag és erőforrások tekintetében is óriási mozgásteret biztosított a hatalomnak, a modell működtetéshez viszont meg kellett teremteni az irányított nyilvánosságot, megteremteni azt a médiateret, ahol a hatalom üzenetei mindig és minden témában túlsúlyban lehetnek. ORBÁN A CÉL ÉRDEKÉBEN A KOMPLETT ÁLLAMI INTÉZMÉNYRENDSZERT SAJÁT SZOLGÁLATÁBA ÁLLÍTOTTA. A számvevőszéket, az ügyészséget és a kulcsfontosságú hatóságokat pártkatonák foglalták el, a parlament pedig olyan választási törvényt fogadott el, ami súlyosan egyenlőtlen helyzetet teremtett. A hatalmon lévő pártnak 43 százalék is elég a parlamenti többséghez, miközben ellenfeleinek a listás szavazatok legalább 54 százalékára volna ehhez szükségük, és a választókerületeket is saját érdekei mentén alakította át a kormánytöbbség. Megszállták a médiahatóságot, az értékesebb frekvenciajogosultságok és állami hirdetések mind Simicska Lajos, a kormány első számú háttéremberének cégeihez vándoroltak, a reklámadó mozgatásával elriasztották a kereskedelmi tévés piacra igyekvő külföldi nagyvállalatokat, politikai nyomásgyakorlással megtörték az Origo szerkesztőségét, opciós szerződést kötöttek a TV2-re és az Indexre. Az első újkori Fidesz-ciklus végére a kampánygépezet még nem állt össze teljesen, részben a Simicska felügyelte pénzügyi hátország és az Orbán vezette politikai hatalom közti távolságok és feszültségek miatt. A centrális erőtérben ez mégsem jelentett komoly veszélyt a hatalomra, mivel az új választási rendszer a paletta két szélére szorította ki az egyaránt milliós táborral bíró Jobbikot és MSZP-t. Ezzel egyidőben a hatalmi gépezet megkezdte a beépülését az államapparátusba. Simicska gátlástalanul kihasználta hatósági kapcsolatait a médiabirodalma terjeszkedéséhez. A Fidesz-közeli plakátcégek nem engedték, hogy konkurens pártok hirdessenek a felületeiken, és már 2014 előtt elkezdődött a kampányszabályok kijátszása: az állami támogatásból működő „civil szervezet”, a CÖF-CÖKA hirdetései elárasztották a napilapokat, hirdetési oszlopokat és házfalakat.

 A Fidesz pártalapítványa által támogatott CÖF plakátkampánya 2014 januárjában.  Fotó: Plankó Gergő / 444

„Együtt tették tönkre az országot” és „Nem érdemelnek több esélyt” kampányukat a kormány által támogatott pártalapítványon keresztül, a törvény megkerülésével finanszírozták. A kormány önmagát népszerűsítő „Magyarország jobban teljesít” kampányára közpénzből 800 millió forintot költöttek, mielőtt a Miniszterelnökség 200 ezer forintért egyszerűen átengedte a kreatívok felhasználását a kormánypártnak. Kubatov Gábor pártigazgató óránként 1000 forintért toborozta fiatalok ezreit, hogy – ha kell, törvénytelenül, de – duzzasszák a párt választói adatbázisát, és segítsék minden erejükkel a kampányt a billegő körzetekben. A közmédiában mindeközben egymást érték a botrányok. Még nem állt össze a hatalmi szerkezet, de párt és állam egyre látványosabban fonódott össze a nyilvánosságban.

Uralni a félelmet

Ezt az összefonódást alaposan felgyorsította Simicska és Orbán konfliktusa. A miniszterelnök belső ellenségektől tartva mind nagyobb tempóban folytatta a források koncentrációját. Miután Rogán Antal keze alatt 2015-ben felállt a Miniszterelnöki Kabinetiroda, minden állami szerv és cég reklámköltéseit befagyasztották, és azzal a lendülettel az új minisztériumhoz irányították. Az első évben 25 milliárdos keretösszeget szavazott meg a kormány a kabinetirodának. Orbán tanácsadói ekkoriban már nyíltan beszéltek arról, hogy létfontosságú a miniszterelnöknek a „pillanat uralása” – állandóan irányítani a közbeszédet, kézben tartani a nagypolitika narratíváját. Ez a politikai igény és az új médiabirodalom finanszírozásának szükségessége új korszakot nyitott:

MEGKEZDŐDÖTT A TOTÁLIS KAMPÁNY KORSZAKA.2015 tavasza óta – néhány hetes periódusokat leszámítva – permanens kampány zajlik Magyarországon. A választási törvény ezt formailag nem tenné lehetővé, de a „kormányzati tájékoztatások” és „társadalmi célú hirdetések” útján a kormány könnyedén megkerüli a jogszabályokat, és ÉVEK ÓTA SZÜNTELEN KOMMUNIKÁCIÓS NYOMÁS ALATT TARTJA A SAJÁT ÁLLAMPOLGÁRAIT.

 Magyarországon 2015 óta permanens kampány folyik  Fotó: Komka Péter

A Miniszterelnökség több alkalommal 3-5 milliárd értékű megbízást kötött a Századvég Gazdaságkutatóval, hogy puhatolják ki, milyen üzenetekre rezonálnak a választók. Ki kell tiltani Gyurcsányt a Parlamentből? – kérdezték egy alkalommal a kormány megbízásából. Melyik kormánytag imázsát volna érdemes tovább építeni? – szerepelt egy másik kérdőíven. A Habony köreiből irányított think-tank a Kód közvélemény-kutatót bízta meg azzal, hogy az amerikai stábbal együtt térképezze fel azokat az egzisztenciális kérdéseket, amikre leginkább érzékenyek a bizonytalan pártpreferenciájú választók. Míg ezek a felmérések korábban szórványosak voltak, a kormány 2015 óta jellemzően 2-3 naponta rendel felméréseket a társadalmi hangulat és preferenciák változásairól. Az azóta megrendelt több mint ezer kutatásnak töredékét hozták csak nyilvánosságra. Nagy részükhöz képtelenség törvényesen hozzáférni, mert azokra formálisan a Századvég szerződik le az alvállalkozóival.
2015 tavaszán indult el a kormány eredményeit népszerűsítő kampány: a rezsicsökkentéstől kezdve a minimálbér emelésén keresztül az otthonteremtési támogatásokig mindenre külön kreatív készült, természetesen kormánykommunikációs keretből, állami pénzből, aztán ugyanezeket a kreatívokat a kormány fillérekért engedte át a Fidesznek.

Orbán a halálbüntetés témáját is napirenden tartotta, folyamatosan tapogatva, milyen témákkal forduljon rá a következő választásokra. Sokáig ez a tematizációs keresőmunka határozta meg a kormányzati kommunikációt, mígnem a kirobbanó menekültválság eldöntötte a kérdést. A bevándorlási válság többet hordozott magában a pillanat uralásánál. Már hónapokkal a válság kirobbanása előtt megkezdődött a menekültellenes plakátkampány. Orbán és a stábja kész világpolitikai összeesküvést szőtt követőiknek, amiben a határzárat emelő Magyarország az egyetlen biztonságos ország a terrorizmus sújtotta Európa határain belül. A miniszterelnök megérezte, hogy ebben a történetben képes lehet nemzetközi politikai súlyát is megalapozni. Közpénzek tízmilliárdjait fordította erre a kormány. Nyolcmillió példányban küldték ki a „bevándorlásról és a terrorizmusról” szóló nemzeti konzultációs kérdőívet, hogy a terrorizmussal, a bevándorlókkal és „Brüsszellel” kapcsolatban „kikérjék” az állampolgárok véleményét. A konzultáció a párt választói adatbázisának bővítésén túl a narratíva építésének eszközeként szolgált: a kormány ismét kiplakátolhatta az országot, telekürtölhette a rádió- és tévécsatornákat, és közben tovább finanszírozhatta a baráti médiát. Miután a virtuális ellenség nem védekezik, akadálytalanul terjedhettek a rémhírek szervezetten beutaztatott terroristákról, betegséget terjesztő, és tömegesen nőket erőszakoló színes bőrűekről, akik elvennék a magyarok munkáját.

 Úgy üzen sajátjainak a kormány, mintha az idegeneknek tenné  Fotó: 444

Ebben a történetmesélésben kulcsszerep jutott az átalakuló félben lévő – évi 80 milliárd forintból működő – közszolgálati médiának. A magyar lakosság több mint fele a televízióból tájékozódik, a köztévé hírműsorainak napi nézettsége kiemelkedően magas a Fidesz-KDNP szavazók, a 60 év felettiek, illetve a legfeljebb nyolc általánost végzettek között. Ebben az időszakban nyert értelmet, hogy az ingyenes MTI monopol helyzetbe került a belföldi hírpiacon: a megyei lapok és rádiócsatornák a mai napig teljesen rá vannak utalva az állami hírügynökség politikailag felügyelt híreire. Az M1-et néhány hónappal a menekültválság kitörése előtt hírcsatornává alakították át, a műsorszerkezet pedig néhány hét alatt bevándorlási hírfolyammá változott. Ma már elbeszélések és írásos dokumentumok is bizonyítják, hogy a politikai megbízás alapján újjáalakuló közmédiában
A CÉL NEM A TÁJÉKOZTATÁS, HANEM A FÉLELEMKELTÉS LETT.A szerkesztők megkövetelték a migráns szó használatát, a riportereknek beteg bevándorlókat kellett felkutatniuk, kamufotókat használtak, pánikkeltő riportokat készítettek. Már a ciklus derekán arról szólt a közbeszéd, hogy minden munka és pénz a bevándorlókat illeti majd, ha az ellenzék győz, és – bármit is jelentsen ez: – „bevándorló ország” épül Magyarország helyén.

„A POLITIKA MA NEM RACIONALITÁSRÓL, HANEM ÉRZELMEKRŐL ÉS DÜHRŐL SZÓL. HA ARRÓL BESZÉLSZ, HOGY EZEKEN A PONTOKON AKAROM MEGREFORMÁLNI A NYUGDÍJRENDSZERT, SOHA NEM FOGSZ NYERNI, VISZONT HA AZZAL KAMPÁNYOLSZ, HOGY EZT VAGY AZT A CSOPORTOT KIDOBOD AZ ORSZÁGBÓL, INKÁBB LEHET ESÉLYED” – ARTHUR J. FINKELSTEIN, 2011.05.16.)

Az Európai Bizottságra következetesen Brüsszelként hivatkoztak, birodalmi kontúrt rajzolva az unió köré – és Soros György, a magyar származású filantróp lett a háttérből bábozó bűnbak, aki a konteó szerint bevándorlók millióit irányítaná Magyarországra.

 Nemzeti Cirkusz 2017: Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!  Fotó: 444

Hogy a kampányokhoz valóságosnak látszó célokat rendeljen és mozgásban tartsa a táborát, Orbán népszavazást hirdetett az EU-s vezetők által lehetőségként fontolgatott bevándorlási kvóták ellen. 8,6 milliárd forintot fordított a kormány a kampányra – nagyságrendekkel többet, mint amennyi a Fidesz 2014-es országgyűlési kampányának hivatalos költségvetése volt, a pénzek pedig ezúttal is az egyre terebélyesedő kormánymédiánál kötöttek ki.

ORBÁNÉK MINDEN EREJÜKKEL RAGASZKODTAK A POLITIKAI NAPIREND URALÁSÁHOZ.2016 februárjában nagydarab, kopasz férfiak ellehetetlenítették az MSZP népszavazási kezdeményezését. A Fidesz inkább visszakozott a vasárnapi boltzár ügyében, és elkönyvelt egy gyors vereséget, semmint hogy néhány hétre kiengedje a közbeszéd irányítását a kezei közül. Ugyanez volt a döntő érv, mikor következő évben a Momentum Mozgalom a budapesti olimpia pályázatát támadta volna meg népszavazással. A hatalom inkább elállt a tervétől, minthogy az ellenzék diktálhassa a tempót a közéletben. Mindeközben a kormány hátországa közpénzek tízmilliárdjait fordította arra, hogy az üzenetek célba érjenek, és állami bankok hiteleiből vásárolták meg a TV2-t és az Origót. A kvótakampánnyal Orbán politikája végleg színpadi háborúvá változott, amiben a valóságnak egyre kisebb szerep jutott; amikor pedig érvénytelen lett a népszavazás, a kormány azt is plakátkampányban nyilvánította sikerré – egymilliárd adófizetői forintból.

ÚJABB ÉS ÚJABB VESZÉLYHELYZETEKET TEREMTETT A HATALOM, AMIKTŐL MEG KELLETT VÉDENI AZ ÁLLAMPOLGÁROKAT.Már a következő évben konzultációt hirdettek az állítólagos Soros-terv ellen, a plakátokon kajánul mosolygó milliárdossal, akinek feltett szándéka, hogy évente 1 millió bevándorlót telepítsen Európába. A választás előtti évben már 46,7 milliárd adófizetői forint ment el a kormányzati tájékoztatókampánynak álcázott pártpropagandára és uszításra. A konzultáció sugallta válaszok ugyan mind hamisak voltak, de hatékonyságukból ez semmit sem vont le. 2017 őszén a kormány politikusai és médiája már két éve sulykolta a bevándorlásellenes narratívát minden létező csatornán. Megduplázták a kvótanépszavazás kommunikációjára megszavazott költségvetést: Rogán minisztériuma fél év alatt 11 milliárdot költött az újabb konzultációs kampány brüsszelező és sorosozó kreatívjaira és plakátjaira. Minden magyar választóval megpróbálták elhitetni, hogy Brüsszel, Soros és a bevándorlók jelentik a legnagyobb fenyegetést az életükre.

 A 2-es metró Deák téri állomásán 2017. április 4-én.  Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

A FOLYAMATOSAN ÚJRATERMELT PROPAGANDA HATÉKONYSÁGA MEGRÁZÓNAK BIZONYULT. Számítani lehetett arra, hogy a végletesen atomizált magyar társadalom fogékony lesz ezekre az üzenetekre, de olyan hatásfokkal zajlott a kampány, hogy az helyenként egészen ijesztő reakciókat váltott ki kisebb-nagyobb csoportokból. Kömlőn migránsnak hitték a mindenszentekre érkező magyarokat. Cegléden rendőrt hívtak a bevándorlónak hitt turistákra, Soros Györgyöt pedig, akiről korábban nem is hallottak a borsodi kistelepüléseken, egész egyszerűen fejbe lőtték volna. Egy őcsényi lakost, akinek a bűne az volt, hogy államilag is elismert oltalmazottakat fogadott volna a panziójában, falubeliek kiszúrták a kerekeit, majd halálosan megfenyegették. Orbán szerint nagyon helyesen:
2018 februárjában a kormány törvényre emelte a saját propagandáját, és benyújtotta a Stop Soros-törvénycsomagot „az illegális migrációt támogató szervezetek társadalmi felelősségvállalásáról, a bevándorlási finanszírozási illetékről, és az idegenrendészeti távoltartás intézményéről. Volt szórólapozás a szomszédban lakást kereső Iszlám Állammal, Youtube-on és Facebookon rövid kamuvideók terjedtek migránsbűnözőkről és terroristákról. Az erre ráépülő plakátkampány már nagyon kevésre volt attól, amit nyugodtan nyílt rasszista propagandának lehet nevezni.

 Fotó: Magyarország Kormánya / FB

A választási kampányra összeállt a Fidesz közpénzek tízmilliárdjaiból újjáépített médiabirodalma is: az összes megyei lap Mészáros Lőrinc vonzáskörzetébe került, bulvárlapokat szerzett meg és alapított a hatalom, beállt a sorba az Origo és a TV2 is. A közmédiával és a közterületi hirdetési piac többsége felett gyakorolt befolyással együtt ez már elegendő erőfölényt jelentett a hatalomnak ahhoz, hogy ha kell, manipulatív üzenetek árán is elérje a célját. Arthur Finkelstein már nem érhette meg, 2017 nyarán meghalt, de a tanítványa megvalósította közös művüket:

ORBÁN OLYAN ERŐBEDOBÁSSAL ÉPÍTETTE A BEVÁNDORLÁSELLENES NARRATÍVÁT, HOGY A VALÓSÁG ÉS A KOMMUNIKÁCIÓ KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG EGYSZERŰEN ELVESZTETTE A JELENTŐSÉGÉT. A kormánypropaganda a túlerejét kihasználva az ellenzéket azzal vádolta meg, hogy lebontaná a kerítést, minden pénzt a bevándorlóknak adna, és bevándorlóországgá tenné Magyarországot. Az összes jelöltet felsorakoztatták Soros György mellé, és hiába állította mindegyikük egyenként tökéletesen az ellenkezőjét, hiába volt bizonyíthatóan hamis az állítás, az arcukra mázolták a hazugságot, hogy együtt bontanák le a határzárat:

 Fotó: CÖF-CÖKA

Hogy mennyire hatékonyan működött a manipuláció, azt precízen mutatta a Medián és a Political Capital vonatkozó kutatása. A két éven át megállás nélkül folytatott – összesen 70 milliárd forintot felemésztő – kampánnyal MINDEN MÁSODIK VÁLASZTÓT SIKERÜLT MEGGYŐZNI ARRÓL, HOGY SOROS MENEKÜLTEKET SZÁLLÍTTAT EURÓPÁBA. Minél kiszolgáltatottabb helyzetben van valaki, annál könnyebb a propaganda eszközeivel befolyásolni – de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kommunikációs invázió csak az alacsony státuszú rétegekre volna hatással. Az ellenzéki érzelmű állampolgárok között is többségben voltak azok, akik inkább hittek a Soros-teóriában, mint nem:

 Összeesküvés-elméletek, álhírek, babonák a magyar közvéleményben – a Medián felmérése a Political Capital megbízásából, 1200 fős reprezentatív mintán.  Fotó: Political Capital

Ebben a pszichotizált hangulatban hatványozottabban érvényesültek a Fidesz állampárti technikái, mindenekelőtt a közmunkaprogram, ami a kistelepülési önkormányzatok számára létkérdéssé vált 2010 után. Már 2014-re szoros összefüggés alakult ki a Fideszre leadott szavazatok és a helyi közmunkában résztvevők számai között. A 21 Kutatóközpont kutatásai később azt is igazolták: a kormánypárt hatékonyan használja a programot arra, hogy a jutalmazással és büntetéssel kipréselje a polgármesterekből az elvárt választási eredményeket. (Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Közgazdasági és Regionális Kutatóközpontjának kutatói szerint ez választásonként 5-6 mandátumot is hozhatott a Fidesznek.) Ez a jelenség a migrációs kampánnyal párba állítva mutatott igazán ijesztő képet.

A LEGSZEGÉNYEBB TELEPÜLÉSEK LAKÓI CSAK A FIDESZRE LEADOTT SZAVAZAT FEJÉBEN ÉREZHETIK MAGUKAT FIZIKAI ÉS EGZISZTENCIÁLIS BIZTONSÁGBAN.

Önkormányzati dolgozók mellett közmunkásokat is kampányolásra kényszerítettek 2018-ban, miközben a hatalom állandó jelenlétével is emlékeztette a kistelepülések lakóit arra, hogy a szavazófülkében mi az elvárt politikai magatartás. Már akkor is szigorú rend szerint zajlott a mozgósítás: belső értékelési rendszert állítottak fel a Fideszben, hogy ellenőrizni tudják az aktivisták munkáját, és a választás előtti napokban több 10 ezer aktivista kereste fel a szavazókat a párt 2008 óta folyamatosan bővülő adatbázisa alapján. Elsősorban a bizonytalanokat célozták, miközben a listán elkötelezettként feltüntetett szavazókat több helyen szervezetten szállították a szavazóhelyiségekhez. Mire a Kúria kimondta, hogy mindez törvénytelenül zajlott, Orbán már újabb miniszterelnöki esküjéhez készülődött.

Megélni a félelmet

Újabb kétharmados győzelme után a Fidesz vezetése folytatta a rendszer áramvonalasítását: Rogán Antal lecserélte a kampányanyagokat gyártó cégeket, és az összes megbízást a Balásy Gyula-féle Lounge-csoporthoz irányította át. Még feszesebb lett a rendszer belső kommunikációja – a minisztériumtól indulva, a Századvégen és a kreatív ügynökségen át egészen a kormánypárti csatornákig, plakátcégekig és beszélő fejekig. Simicska kapitulációjával a Nemzet-csoport cégeit lépésről lépésre visszaépítették a párt médiabirodalmába, a Publimont és a Mahir Cityposter cégek átadásával pedig újra a Fidesz vonzáskörzetébe került a közterületi hirdetési piac túlnyomó része is. A Simicska-cégek visszaszerzésével

A KORMÁNYOLDAL AZ ELLENZÉKKEL SZEMBEN NYOLCSZOROS TÚLERŐRE TETT SZERT A PLAKÁTPIACON. Az országgyűlési választás utáni nyáron a Fidesz a kormányzati támogatásból működő CÖF-CÖKA-val és az állami apparátussal karöltve már 12 171 darab plakáthelyen, míg az ellenzék összesen 1564 helyen hirdethette magát. Elkezdődött a kormányzati média összefésülése: 2018 novemberében a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, azaz a KESMA ernyője alatt 476 kormánypárti médium rendeződött egymás mellé. Az összevonás munkaszervezési szempontból leegyszerűsítette a fideszes médiabirodalom működtetését, a struktúra irányíthatóbbá vált, és ennek a ciklus végére lett is jelentősége. Ezzel együtt a KESMA elsősorban politikai deklarációként nyerte el létezése értelmét: az alapítványt nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítő miniszterelnök kinyilvánította, hogy EZ ITT AZ Ő SZEMÉLYES POLITIKAI FEGYVERTÁRA.

 Egymástól elvileg független megyei lapok online kiadásának címlapjai 2021 karácsonyán.  Fotó: 444

A rendszer működtetői a politikai nyilvánosság terepét hadszíntérnek tekintették, ahol minden eszköz megengedhető az ellenséggel szemben. Ez már azután történt, hogy Hadházy Ákost azzal hurcolta meg a kormányzati média, hogy „halálba kergette szomszédját”, Juhász Pétert családon belüli erőszakkal vádolták meg, és amíg Orbán a Parlamentben, a Ripost a címlapján buzizta Vona Gábort. A kormánypárti lapok egyre sűrűbben tagadták meg jogerős ítéletek végrehajtását és helyreigazítások leközlését. A fideszes nyilvánosság jelentős részéből revolvermédia lett;

MEGÜZENTÉK MINDENKINEK: AKI ELLENZÉKI POLITIKUSNAK MENNE, AZ A LEGROSSZABBRA SZÁMÍTSON. És közben folytatódott a permanens kampány: 2018-as diadala után azonnal folytatta a plakátolást a kormány, megkezdve a felkészülést az EP-választásra és a következő évi önkormányzati választásokra. Elsőként Guy Verhofstadtot, az EP liberális frakciójának vezetőjét pécézték ki, majd hatmilliárdos kampányt löktek be az adófizetők pénzéből, miután az Európai Parlament elfogadta Judith Sargentini jogállamisági jelentését:

A kabinetiroda ezekre a kormányzati kampányokra havonta ötmilliárd forintot költött, és kezdett teljesen belefeledkezni az ellenséggyártásba: az EP-választás előtt gigantikus kampányt indítottak Jean-Claude Juncker bizottsági elnök és Soros György ellen. Erre már Brüsszelben is felfigyeltek, ami azzal fenyegetett, hogy a Fideszt akár az EP-választások előtt kipenderítik a Néppártból. Orbánék kénytelenek voltak letakarni a ferihegyi útvonalakon sorakozó plakátokat Manfred Weber látogatása idejére.

 Brüsszelita telefonfülke 2019. február 20-án Budapesten.  Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

Bár az EP-választást sikerrel vette a Fidesz, megtört a lendület, fogyott a kreatív energia: 2019 őszén az önkormányzati választáson már sokkal gyengébben szerepelt a kormánypárt a vártnál. Hiába igyekezett saját botrányait rátolni az ellenzékre a kormány, hiába szajkózták Karácsony Gergelyről, mennyire alkalmatlan, és hiába fenyegetőzött Orbán Gödöllőn és Miskolcon is, hogy ha ellenzéki vezetést választanak meg, nem lesz pénz – az ellenzéki pártok koordinációja működött. Tarlós István simán elbukta a fővárost, és a kormánypártok jelöltjeit leváltották több megyei jogú város élén is. Tíz év után ez volt a Rogán-stáb első veresége, és Orbánt valamelyest meg is ijesztette a dolog. Belső vizsgálatot kért, amiből az derült ki, hogy a fiatalabb generáció köreiben, a platformok tekintetében pedig az interneten és a közösségi médiában lemaradt a Fidesz kommunikációja. A következtetés: nem új irányra, hanem még több erőforrásra, még nagyobb erőbedobásra van szükség. Két hónappal később a kormány úgy döntött, hogy évi 150 milliárd forintra emeli a kommunikációra elkölthető összeget.

NÉGY ÉV ALATT ORBÁN VIKTOR ÉS STÁBJA MEGÖTSZÖRÖZTE A PROPAGANDÁRA ELKÖLTHETŐ KERETÉT. Rádolgoztak a fiatalokra: kinevezték Szentkirályi Alexandrát kormányszóvivőnek, meghirdették a Fidelitas szelfipályázatát, elindult a gördeszkás és oroszbarát fideszes fiatalok csatornája, a Pesti Tv, majd a kormánypárti üzenetek facebookos felolvasóoldala, a Megafon Központ, végül a fiatal demokraták megjelentek a TikTokon is. A kampányközpont eközben a következő országgyűlési választás domináns témáit készült leválogatni: nemzeti konzultációt hirdettek, többek között a börtönbiznisszel, a gyöngyöspatai romák kártérítésével és a feltételes szabadlábra helyezés szigorításával kapcsolatban. Újrakezdődött a tematizációs tapogatózás – épp úgy, mint a menekültválság előtt.
Aztán váratlanul kitört a koronavírus-járvány.
A vírus minden más témát lesöpört a kommunikációs stáb asztaláról, és kiszivárgó információk szerint okozott is némi fejtörést a kormányfőnek. Orbán még az első hullám lecsengése idején is a Soros-terv 2.0 kockázatait pedzegette, és katonás rendben követte őt a kommunikációs kommandó is: A kormányfő hozzászokott, hogy ő határozza meg a riadtság tárgyát, az emberek viszont ezúttal valami egészen mástól kezdtek el félni. Orbán olyannyira nehezen fogadta el a helyzetet, hogy saját embereinek kellett ráébreszteniük a helyzet súlyosságára.

Magyarország az első hullámot így is alacsony veszteségekkel vészelte át, és 2020 szeptemberében még jó ötletnek látszott emberéletekben mérni a védekezés sikerét. Orbán a vírus elleni harc élére állt, PR-videóit nagy rutinnal gyártotta le Kaminski stábja. A miniszterelnök ezzel együtt sem érezte magát komfortosan a járvány idején, és nem csak Szájer József forró házibulija miatt: ORBÁN AZ ELMARADT RÍTUSOKAT (KÖTCSÉT, TUSVÁNYOST, A NAGYGYŰLÉSEKET) HIÁNYOLTA; A TÁBOR EGYBEN TARTÁSA, A HAGYOMÁNYOS POLITIKAI LOGIKA ÉRVÉNYVESZTÉSE MIATT AGGÓDOTT.

A második hullám után egyre inkább az általános közérzet határozta meg a kormányzati döntések irányait. A választók is politikai alapon ítélték meg a járványkezelés minőségét, és kétharmaduknak egyébként sem volt fogalma arról, hányan haltak meg a vírusban. Orbán elővette ismert harcmodorát, és miközben az átoltottságot tette meg a siker fokmérőjének,

A VÍRUS HELYETT AZ OLTÁSELLENESNEK CÍMKÉZETT ELLENZÉK LETT A FŐ ELLENSÉG.2021 tavaszára az emberek egyszerűen belefáradtak a korlátozásokba; türelmetlenné váltak, és nyitást követeltek; az oltóanyagok tömeges érkezésével pedig már nyáron érzékelni lehetett, hogy a választási kampány nem a vírusról szól majd. A kormány lazított a korlátozásokon, és más témák felé fordult. Viszont a koronavírus miatt a kormánypártnak nem volt ideje a ciklus második felében felépíteni olyan domináns kampánytörténetet, mint amilyen 2014-ben a rezsicsökkentés vagy 2018-ban a menekültválság volt. Ezért a Fidesz több párhuzamos tematikával fordult rá a választási finisre:

1. Identitáserősítő kampány

Június 5-én, miután tízezer tüntető vonult fel Budapesten a Fudan egyetem ellen, a kormány benyújtotta homofób módosítóit a néhány héttel korábban előterjesztett pedofiltörvényhez. Karácsony Gergely – aki nem sokkal korábban jelentette be, hogy elindul a miniszterelnök-jelöltségért – a felvonuláson már az ellenzék lehetséges vezetőjeként állt színpadra. A kínai egyetem ügye alkalmasnak látszott arra, hogy a baloldal szimbolikus témája legyen. A gyermekvédelembe burkolt homofóbia egyszerre terelte el a figyelmet a Fudanról, és lett a fideszes kemény mag mobilizálásának eszköze.

2. Megélhetési kampány

Már 2021 tavaszán látszott, hogy a járvány után megrendült hangulatban a megélhetés a kampány központi kérdése lesz. A kormány szeptemberben el is kezdte az osztogatást: bejelentették, hogy 2021-ben az szja-t visszakapják a 18 év alatti gyereket nevelő vagy gyereket váró családok. Orbán beígérte a nyugdíjprémiumot Feri bátyámnak és a nyugdíjasoknak, és pedzegetni kezdte a 13. havi nyugdíj lehetőségét is. Januárban a kormány szja-mentességet adott a 25 év alattiaknak is. Ebbe a sorba illeszkedtek később – az elszabadult inflációra válaszként bevezetett – árbefagyasztó hatósági intézkedések, a csirkefarháttól a benzinig. Összesen 1000 milliárd forintot osztott szét a kormány a választások előtt.

3. Kompetenciakampány

Negatív kampány vette kezdetét a Fővárosi Önkormányzat körül: a heteken keresztül, ütemesen adagolt „Városháza-ügyben” – amiről aztán vizsgálóbizottság mondta ki, hogy nem is létezett – a Fidesz által legnagyobb veszélyforrásnak tekintett Karácsony és hivatala állandó védekezésre kényszerült. A kompromat hangulatú Városháza-ügy alkalmasnak látszott arra, hogy összekösse a 2010 előtt aktív baloldali-liberális üzletembereket és politikusokat az „alkalmatlan” Karácsony köreivel. 2006 őszének 15. évfordulójára nem csak kurzusfilm forgott, de vándorkiállítás és konferencia is szerveződött. „Ezek ugyanazok” – szólt a központi üzenete a Fidesz negatív kampányának.

Irányítani a félelmet

Bármennyire igyekezett a kormány, az előválasztási kampány idején olyasmi történt, ami évek óta nem: a nyilvánosságot heteken át képes volt uralni az ellenzék. A Fidesz ezzel együtt nem hagyta magára híveit, és gondoskodott róla, hogy naprakész magyarázatokat kapjanak az események folyásáról. Szinte percről percre követte a kormánypárt előválasztási kampány alakulását, és igazította az aktuális ellenfélhez a negatív kampányt. „Kreatív koncepciójuk” kimerült ugyan a gyurcsányozásban, de azt bámulatos egyszerűséggel illesztették hozzá az előválasztás mindenkori állásaihoz. 24 klipet gyártottak le és folyattak végig a rendszeren néhány hét alatt – onnantól, hogy Karácsony lesz a jelölt, egészen odáig, hogy mindegy, ki az, mert Gyurcsány: Ugyanazt a faék egyszerűségű receptet követték, amit a korábbi kampányok alkalmával: EGYSZERRE MUTATTÁK NEVETSÉGESNEK ÉS FÉLELMETESNEK AZ ELLENFELET,– így került az „alkalmatlan balfék” Karácsony után a „felelőtlen és kapkodó” Márki-Zay a célkeresztbe. Az már ekkor jól látszott, hogy a rendszer nagyon gyorsan, már napok alatt képes reagálni az aktuális fejleményekre, és ennek később még nagyobb jelentősége lett.
Márki-Zayt nem volt nehéz meggondolatlan politikusként bemutatni a választóknak: ostobának nevezett kormánypárti szavazókat, indokolatlanul sokat foglalkozott fideszes politikusok homoerotikus vágyaival, rendszeresen ellentmondásba keveredett saját magával – és a kampány előrehaladtával egyre zavarosabb dolgokról beszélt. Az ellenzéki pártok nem sorakoztak fel választott jelöltjük mögött, aki leginkább egy meg nem értett magányos harcos benyomását keltette. A 444-en már decemberben írtunk arról, hogy az ellenzéknél még a közös kampánydizájn kialakítása is nehézségekbe ütközött, miközben a kiszivárgó adatok egyre jelentősebb kormánypárti fölényt mutattak.
Novembertől a jóléti intézkedésekre támaszkodó Fidesz át is vette az irányítást az ellenzéktől a nyilvánosságban. A kormánypárt törzsszavazói bázisa kellő fordulatszámon pörgött, ettől fogva A FIDESZBEN AZ ELLENZÉKI BIZONYTALANOK ELRIASZTÁSÁT TEKINTETTÉK ELSŐDLEGES FELADATNAK.Megjelentek az első Miniferi-reklámok a Youtube-on, és az évi több százmilliós állami támogatásból működő CÖF-CÖKA nekilátott a központi kommunikációhoz hozzáillesztett klónozós plakátkampányhoz. A választás előtti hónapokban már egészen gátlástalanul gyurcsányozott a kormány a tájékoztató felületeken is.

 Feri és MiniFeri.  Fotó: Urfi Péter / 444

2021-ben a kormány már 75 milliárdot költött el propagandára – háromszor annyit, mint néhány évvel korábban –, 2022 első két hónapjában pedig havi 10 milliárdot. Heteken át futott a „Magyarország előre megy, nem hátra” kormányzati tájékoztatás, nyilvánvaló pártpolitikai üzenettel, jóllehet a rendőrség szerint nem minősült pártkampánynak. Brutális erőfölénybe került a kormány a Facebookon is. Csak a Megafon Központ által fizetett arcok – ahogy a pártközpont vezetői körében néha nevezik őket, a „papucsok” – posztjait három év alatt 1 milliárd forint értékben népszerűsítették; közel ugyanennyit költöttek el a Fidesz oldalán, és csak alig valamivel kevesebbet a a Mediaworksnél. Összességében kétszer annyi pénz ment kormánybarát oldalakra mint ellenzékiekre összesen. Döbbenetesre duzzadtak az aránytalanságok – ezt mutatják a K-Monitor kimutatásai is a március közterületi hirdetések listaáras arányairól, amiből kiderült az is, hogy a Fidesz háromszorosan túllépte a törvényes költekezési kereteket. És bár korábban a számvevőszék szigorúnak mutatkozott átláthatóság kérdéskörben – a Jobbikot 606 millióra büntette, a DK-nak pedig felfüggesztette a költségvetési támogatását – Fidesz-KDNP esetében mégsem állapított meg szabálytalanságot vagy törvénysértést.

ORBÁNÉK MÁRKI-ZAY SZÍNRELÉPÉSÉVEL A KOMPETENCIA ÉS A KORMÁNYZÓKÉPESSÉG FOGALMAI KÖRÉ ÉPÍTETTÉK KOMMUNIKÁCIÓJUKAT. A BRUTÁLIS ERŐFÖLÉNY MELLETT EZZEL LETT ILYEN MÉRETŰ A VÁLASZTÁSI SIKERÜK. A baloldal szavazói már az ukrajnai invázió kezdete előtt nehezen hitték el, hogy pártjaik képesek volnának huzamosabb ideig közösen vezetni az országot. A háborúval ez a kép csak tovább homályosodott, és ezért sokat tett a Fidesz is. Hat héttel a választás előtt, amikor az orosz seregek megindultak Kijev felé, Orbán stábjának még bőven volt ideje és tere kidolgozni a megfelelő reakciókat, és kivárni, hogy az ellenfél hibázzon. A kormányfő a migráció idején kipróbált koncepciót követte: NÖVELTE A FENYEGETETTSÉG ÉRZÉSÉT, HOGY ÚJRA A BÉKE ÉS BIZTONSÁG GARANCIÁJAKÉNT LÉPHESSEN FEL, ÉS AZ ELLENZÉKET TETTE MEG FŐELLENSÉGGÉ.
Orbán tapasztalt vezetőként mutogatta magát, aki több háború idején vezette már az országot, stratégiai nyugalmat és békét ígért. Valódi mutatvány volt a háborúról beszélni az agresszor felemlegetése nélkül – de olyan médiakörnyezetben, ahol az emberre nem várnak kellemetlen kérdések, ez jobbára csak retorikai kérdés. Március 15-i ünnepi beszédében 19-szer ismételte el, hogy ilyen helyzetben erőt kell mutatni. Kampánystábja a háború második napján megtalálta azt a félmondatot, amire fel tudta húzni háború és béke ellentétét. Márki-Zay láthatóan nem volt tisztában a NATO működésével, és amatőr módon arról beszélt, hogy Magyarország mindenben a katonai szövetség közös álláspontját követi majd. Alig tört ki a háború, máris egy totális kampány kellős közepén találta magát: Hasonló, manipulatív logika mentén építette a Fidesz a háborús narratívát, mint a koronaválság idején, amikor a kínai vakcina miatt vacilláló ellenzéket minősítették en bloc oltásellenesnek.
Ilyen apparátussal és médiabirodalommal a hátuk mögött biztosak lehettek benne, hogy néhány hét alatt szét tudják teríteni az üzenetet az országban, a széttöredezett ellenzék pedig nem fogja tudni opponálni azt. Napok alatt legyártották és kihelyezték új plakátjaikat a békét és biztonságot garantáló miniszterelnökről.

 Orbán a frontvonalon és több ezer plakáthelyen őrizte az ország békéjét és biztonságát  Fotó: 444

Rogánék az összes létező csatornán a háború vagy béke hamis kérdését tették a választás tétjévé. Katonás rendben, szó szerint ugyanazokat a paneleket mondták fel a Hír TV-ben, a Mediaworks által központilag koordinált összes megyei lapban, az Origón, a TV2-n, a közszolgálati rádiókon és a Youtube-on futtatott hirdetésekben, és ugyanezt ismételgették a több 100 millió forintból népszerűsített Megafon influenszerei. Csak a közszolgálati tévében több százszor hangzott el az állítás.
Egész márciusban minden erejével azon dolgozott a kormány, hogy valóságosabbá tegye a háborús fenyegetést – hogy biztonságot és békét kínálhasson a választóknak. Orbán Brüsszelbe utazott, hogy „megakadályozza a légtérzárat Ukrajna felett” – amit az EU-ban egyetlen tagállam sem akart. Azt kommunikálta, hogy meg kell akadályozni „békefenntartók” telepítését Ukrajnába – amit szintén nem akart senki. És azzal büszkélkedett, hogy nem enged át Ukrajnába tartó fegyvereket a határon – ami szintén nem volt igaz, mert a kormány támogatta a NATO és az EU fegyverszállítási programjait. Mentek is fegyverek Ukrajnába, csak nem közvetlenül a magyar-ukrán, hanem a magyar-szlovák határon keresztül.

HAMISAN, DE SIKERESEN TETTE BÉKE ÉS HÁBORÚ KÉRDÉSÉVÉ A VÁLASZTÁST A FIDESZ.
Ma már tudjuk: rendkívüli hatással volt az utolsó hetek kommunikációs hadjárata a választókra. A Závecz Research – a Dimenzió Média Alapítvány megbízásából – március utolsó hetében végzett 1000 fős reprezentatív felmérése azt találta, hogy a társadalom túlnyomó többsége találkozott az „állítással”, miszerint Márki-Zay terve fegyvereket szállítani és katonákat küldeni Ukrajnába.
A FIDESZES SZAVAZÓK 88 SZÁZALÉKA, A PÁRT NÉLKÜLIEK 60 SZÁZALÉKA TALÁLTA AZ ÁLLÍTÁST IGAZNAK, DE MÉG AZ ELLENZÉKI VÁLASZTÓK 30 SZÁZALÉKA (!) IS ELHITTE AZT.

Ahogy elemzésében Róna Dániel is felhívta rá a figyelmet: ősszel még nem volt nagyságrendi különbség az ellenzék és a kormány támogatottsága között – fél év alatt viszont az ellenzéki közös lista szavazóinak hatodát veszítette el, az alapfokú és szakmunkás végzettségű szavazóik közül pedig egyenesen minden harmadik maradt távol a szavazástól. JELENTŐS RÉSZBEN AZOK AZ ALACSONYABB STÁTUSZÚ CSOPORTOK HAGYTÁK FAKÉPNÉL AZ ELLENZÉKET, AKIK A LEGINKÁBB VÉDTELENEK A FÉLELEMKELTŐ KOMMUNIKÁCIÓS INVÁZIÓKKAL SZEMBEN. AZ ELBIZONYTALANÍTÓ HADMŰVELET SIKERÜLT.

Épp ahol az ellenzék bukott szavazókat, ott nyert sokat a kormány. Már négy éve is úgy állt a dolog, hogy a kormány legelkötelezettebb hívei kistelepülésen élők voltak. Ez nyilvánvalóan összefüggött azzal, hogy a Fidesz már 2010 előtt, ellenzékben nagy erőkkel építette ezeket a szervezeteket, ellentétben a baloldallal. Orbán és pártja ebben a falusi világban és a kisvárosokban tudta tovább gyarapítani előnyét. A kormánypárt a legelmaradottabb területeken javított legtöbbet, de még azokban a megyékben is tudta növelni a támogatottságát, ahol a legtöbb áldozata volt a járványnak. Fontos faktor volt, hogy a kormány az elmúlt két évben extra erőforrásokat irányított a kistelepülésekhez, különös tekintettel a közösségi életre tereire. 2021 nyarán 3 milliárd forintot osztottak szét falunapokra, 5 milliárdot pedig a Hacacáré fantázianéven futó programsorozatra, ezzel is erősítve a kormánypárt által kitartott helyi elitek és lakosság kapcsolatát. A helyi jelöltek személyénél nagyobb jelentősége lett a Fidesz által leuralt helyi elitek befolyásának, és a tömegbefolyásolás eszközeinek. Ezt szemlélteti a kormánypárti szavazatok megoszlása, ami alig jelez különbséget a helyi jelöltek és a az országos listára leadott voksok között:
Ahogy a szavazóbiztosok beszámolóinak feldolgozása alapján írta Szily László, a Fidesz a nyilvánosság leuralásával és az anyagi függés rendszerének megteremtésével olyan, hermetikusan zárt világot hozott létre, amibe állandó jelenlét híján az ellenzék akkor sem tud behatolni, ha választások idején intenzív helyi kampányt folytat.
Ezek a helyi függőségi viszonyok ugyanis, ha lehet, még szorosabbá fűződtek 2018 óta. Az alacsony státuszú rétegek egyszerre vannak anyagilag kiszolgáltatva a hatalomnak, és kell megélniük az országos kampányok gerjesztette egzisztenciális szorongásokat – miközben a hatalom emberei jelenlétükkel is nyomatékot adnak a döntésük súlyának.
Ma már gyakorlatnak mondható, hogy közmunkásokat azzal fenyegetnek: ha nem szavaznak a Fideszre, elveszítik a keresetüket. Máshol menetrend szerint viszik a cigánysorról szavazni az embereket a szavazókörökbe, és disznóvágásból visszamaradt húst osztogatnak szavazatért cserébe. Az, hogy közmunkásokkal rakatják ki a fideszes jelöltek plakátjait, szintúgy nem számít kirívó esetnek. A Fidesz félelemből, függőségből és végtelen mennyiségű pénzből épített hatalmi szerkezete ebben a rendszerben megingathatatlannak látszik.

Címkép: Kiss Bence 444.hu