
Szerinte a világ mostanáig nem vett tudomást egy folyamatosan növekedő és erősödő szörnyetegről, amely „a saját abszolút tekintélyében, birodalmi agressziójában, a nyugati demokrácia iránti gyűlöletében” pácolódott, valamint abban a rosszindulatban, amelyet a Szovjetunió bukása által kiváltott neheztelés táplált.
Európának most egy új Putyinnal kell tárgyalnia, aki már levetette az „üzleti partnerség” és a „békés együttműködés” álarcát. Szorokin szerint Oroszországban a hatalom egy piramis, melyet még Rettegett Iván épített ki a 16. században, megosztva a népet barátra és ellenségre. „Az Arany Hordával való barátsága meggyőzte arról, hogy Oroszországot csak úgy irányíthatja, ha megszállja ezt az óriási területet. A megszálló hatalomnak erősnek, kegyetlennek kellett lennie.” Szorokin szerint a népnek nem volt választási lehetősége, engedelmeskednie kellett a piramis csúcsán ülő egyetlen embernek. .„Paradox módon az orosz hatalom elve fikarcnyit sem változott az elmúlt ötszáz évben. Ezt tartom országunk legnagyobb tragédiájának” – írja, hozzátéve, hogy ezt a háborút egy olyan ember robbantotta ki, akit megrontott az abszolút hatalom, és „őrületében úgy döntött, hogy újrarajzolja világunk térképét”.
Ugyanakkor úgy véli, a putyinizmus sorsa meg van pecsételve, mert az emberek megértették, hogy ő a demokrácia ellensége. „Pontosan azért támadott meg egy szabad és demokratikus országot, mert az egy szabad és demokratikus ország” – tette hozzá. Szerinte Putyin bukásra van ítélve, mert „új középkort akar, korrupciót, hazugságot és az emberi szabadságjogok lábbal tiprását. Mert ő a múlt. És minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy ez a szörnyeteg mindörökké ott maradjon – a múltban –, a hatalom piramisával együtt.”
Újszó.com