Dobó István agyoncsapatása

Posted by
Szele Tamás
– Mit mível avval a botra tűzött lepedővel, jó várkapitány uram, derék Dobó István?
– Kitűzöm a vár fokára, Gergely fiam.
– De hát a terekkel nem tárgyalunk!
– Nem ám, hanem tárgyaltam a császár követével, s igen sérelmez minket, nem kap sem borsot, sem selymet az udvar Bécsben, erről biza mi tehetünk, mindent drágábban kell venniük a velencésektől.
– És ezért megadjuk magunkat?
– Meg, fiam, mert a velencések 17 százalékkal drágábban adják a fűszert és a selymet az udvarnak. Hát lelkedre vennéd, hogy Bécsben drága legyen a selyem a népnek?
– Várkapitány uram, nézzen már le… ott a két kis falu a vár előtt, Almagyar, Tihamér, mind a kettő ég. Minden háza ég. Magyar vérrel fizetjük a török borsot?
– Gergely fiam, ez nagypolitika, nem értesz te hozzá.
– Én nem értek, aki tíz nyelven beszélek, magam jártam Sztambulban jó urunkért, Török Bálintért, ha nem is sikerrel?
– Te nem értesz hozzá, embereket, személyeket emlegetsz, és ott a selyem ára…
– A hölgyek járjanak brokátban.
– Nem fogjuk egymást megérteni soha. Én most feladom Eger várát, és ezt sokan fogják megköszönni majd.
– Várkapitány uram, te azt már nem hallod – mondta Bornemissza Gergely, és intett.
Mekcsey egy mozdulattal csapta agyon az árulót.
– Most mi legyen?
– Mi lenne? Megvédjük a várat, a többit megdumáljuk a Tinódival.
– A lantos Sebestyénnel?
– Avval. Vigyázz: jó bort adjatok neki. A bides bort kiénekli.