Lóláb

Posted by

Hogy kormányzati akaratból, az egyértelmű. Egyrészt azért, mert a tranzakciót – annak állítólagos nemzetstratégiai jelentősége, egy „nemzeti tulajdonú” informatikai-távközlési konglomerátum kialakításának szándéka miatt – semmilyen hatóság nem vizsgálhatja és nem akadályozhatja. Másrészt pedig azért, mert az indoklás nyilvánvalóan kamu: miféle nemzeti tulajdon az, amelynek az egyik lába Németországban van, a másik pedig (a lényeget tekintve) Orbán Viktor felcsúti dácsájában?

Már az sem tiszta játék, amikor az állami és a magánszféra tulajdonosi érdekei keverednek – hiszen nem átlátható és nem egyértelmű, hogyan számláznak és számolnak el a felek egymás között. Ha idegen tőke is belejátszik a dologba, és stratégiai ágazatok kerülnek így az államiból magánzsebekbe, az egy fokkal még gyanúsabb. És akkor az ügylet tényleges tárgyáról még nem is beszéltünk.

„Orbán Viktor bizalmasának kezében lenne a műsorszórás, az állami gerinchálózat, a műholdas kommunikáció és az optikai hálózat jelentős része” – fogalmazta meg februárban a mára nagyrészt megvalósult bekebelezés miértjét Hadházy Ákos. A lényegre tapintott, csak kissé óvatoskodva: nem Orbán bizalmasának, hanem sokkal inkább Orbánnak a kezében, és nem lenne, hanem (ma már) van. Nyilván nem véletlen, hogy a pecsét a csomagra csak április 3. után került rá. De attól még, hogy a szavazók így döntöttek, ez pontosan az, aminek látszik: az állam „családi ezüstjének” kiprivatizálása, jelentős részben idegen tőkéből, ismeretlen érdekviszonyokkal.

Simicska mesélt anno egy esetről, amikor a miniszterelnök tévéről álmodott, de (még) nem volt rá pénze. Állítólag az lett volna a megfejtés: „majd megveszi neki a Roszatom”. Az a buli akkor elmaradt, most viszont a Rheinmetall tényleg megvette neki – nem a tévét, hanem a fél magyar telekommunikációt.

Valahol gúnyosan felnyerít egy Pegasus.

Megjelent a Népszava Vélemény oldalán és az Új Hétben