Egyszerű székletkészítés

Posted by

 

A humor forrása ez esetben az, hogy bizonyos biológiai folyamatok néven nevezése nem illendő a közbeszédben, illetve mindenféle latin kifejezéseket meg körülírásokat használunk, ha beszélni kell róluk, és általában viccesnek tartjuk, ha valaki ügyesen meg tudja kerülni a tabukat, és kimondva-kimondatlanul megmozdítja a tudatalattiba szorult gátlást. A politikai kommunikációban ez pont fordítva van. (Freud forog sírjában.)

Az alábbiak nyomokban iróniát tartalmaznak.

Amiről beszélni kell, az az orosz–ukrán háború, amely igencsak megosztó témává vált. Egyformán elítéljük az agressziót, befogadjuk a menekülőt, együttérzünk a szenvedőkkel, és úgy általában békét akarunk, nem akarjuk háborúba engedni nemlétező hadseregünket. De mégiscsak érthetetlen, hogy az egész elpuhult (genderista, homokos, jogvédős, gyermekeket nemváltó műtétre rábeszélős stb.) Nyugat (Brüsszel, Soros, Boris Johnson, Biden, Ursula von der Leyen) küldi a fegyvereket Ukrajnába, és ezzel a messzi jövőbe tolja a béke lehetőségét. Hogy egy színészből lett politikus egyszerűen halálba küldi a honfitársait csak azért, mert szerinte létezik ukrán állam. Hogy tovább hergelik a Putyint, aki már így is az atomgombon tartja az ujját, és nem az a típusú személyiség, aki megretten némi szankcióktól. És mi fogjuk állni az újjáépítés számláit. És még a háború vagy béke címzetű választás végeredménye után vannak elvetemült ellenzéki politikusok, akik fegyvereket küldenének Ukrajnának.
Ezzel szemben a kormányunk megmondóembere, B Zsolt publicista arról ír, hogy Ukrajnában létezik egy népszokás, amelynek szembetűnő jelensége, hogy a tolvajt egy fához kötözik, és nagyon megverik, barbárok, hát tényleg megérdemlik, amit kapnak. Valamint szerveződik Budapesten egy oroszbarát tüntetés, azon korábbi kijelentések nyomán, miszerint „tüske vagyok a köröm alatt” meg „a küllők közé dugott bot”.
Így készül a magyar széklet.

Új Hét