Markó Iván utolsó napjai

Sinkovics Gábor azt írta a Blikkben, hogy olyan volt, mintha egy táncdráma fináléját látnánk, ahogy az ember küzd, harcol démonjaival a túlélésért, és ahogy szembenéz az elkerülhetetlen halállal. Markó Iván tragikus körülmények között költözött a mennyországba. Magányosan élt hatodik kerületi lakásában, és otthon lett rosszul. Mintha elfogyott volna körülötte a levegő, mintha egy szédületes sebességgel robogó hullámvasúton ülne, és szédülne bele a zuhanásba. Keresték, többen is keresték, mindhiába. Aztán az egyik közeli ismerőse odament a lakásához, kopogott, zörgött, kiabált, de senki nem nyitott ajtót. Onnantól felgyorsultak az események, felfeszítették és feltörték a bejáratot, és amikor beértek a lakásba, ott találták a földön, mozdulatlanul fekve a táncművészt. Már alig lélegzett, már alig volt benne élet, a teste teljesen kiszáradt. Jó ideje lehetett ott, mozdulatlanságra ítélve, ájultan. Hívták a mentőt, s az bevitte a János Kórházba. Ott aztán három napon át harcolt az élet a halállal a szervezetében – ám ez akkor már egyenlőtlen küzdelem volt Csütörtök hajnalban elhunyt Markó Iván.