Fura kis ember a pápánál

Posted by
Konok Péter
>– Furcsa kis emberke volt ez, fiam – mondta a pápa este, az audienciák után a titkárának, ahogy fáradtan lefeküdni készült. A tiarát az éjjeliszekrényre tette, a pásztorbotot a falnak támasztotta, töltőre dugta a pápamobilt, és az ágy alá rúgta kissé kopottas pápai papucsát.
– Mire gondol Szentséged? – kérdezte a titkár, és lopva a karórájára pillantott. Remélte, hogy a főnök nem akar sokáig beszélgetni.
– Hát, először azt kérdezte, hogy nem lehetne-e visszaállítani a boszorkányégetést – mondta a pápa, és gondosan megtörölgette a szemüvegét. – Utána valamit mormogott az orra alatt a bajorokról, akik állítólag vén seggfejnek neveztek engem, és biztosított róla, hogy semmi köze a kitüntetéshez. Te érted, miről beszélt, fiam?
– Fogalmam sincs, Szentatyám – felelte sóhajtva a titkár, aki megivott volna már egy pofa jó hideg sört a Vidám Sekrestyésben.
– A végén megkérdezte, hogy szeretem-e a focit, és mibe kerülne „némi isteni szerencse” a csapatának. No, mindegy, a kézcsók viszont roppant rutinosan ment neki, majd’ kirántotta a vállamat – nézett a kezére
elgondolkozva a pápa, majd rémülten felkiáltott: – Atyaég, fiam!!! Hová tűnt a halászgyűrűm??!!!
(Történetek a kerítés tövéből. Európa Könyvkiadó, 2016.)