Sztárok, avagy ne öljük meg szavainkat

Posted by
Vujity Tvrtko
>Ha beütöm a keresőbe a “sztár” szót, kis túlzással már csak a sarki fűszeresről nem találok bejegyzést. Keresés közben kiderül, hogy sztárnak hívják azt, aki beköltözik egy házba többek között zuhanyozni, szeretkezni és böfögni; sztár az az énekesnő is, akinek csak a botrányairól hallok, ám nem találtam még olyan élő embert, aki akár egyetlen dalára is emlékezne; sztár az, aki megpörgeti a nemi szervét, hogy aztán egy villából most éppen ismét beköltözzön (ezúttal egy börtönbe), akinek pedig -valós teljesítmény nélkül- nem csak egy botránya van, hanem sorozatos botrányai: egyenesen szupersztár.
Ok, nincs ezzel sok baj. De akkor hogyan hívjam mostantól azokat a sportolókat, akik dicsőséget szereztek a hazámnak? Hát azokat az énekeseket, akik stadionokat töltenek meg, tömegeket szórakoztatnak? Az Aranycsapat tagjai kik voltak? Az egyik kategória a másikkal összeegyeztethetetlen, ez az egy biztos. Nem lehet az egyik is, meg a másik is sztár. Vagy az egyik az, vagy a másik…de egyszerre kizárt.
Elcsépeljük szavainkat. A „Valóságshow-hős” vagy a botrányhős ma már bevett fogalmak. De akkor az a tűzoltó, aki embereket mentett, ő kicsoda? Ő nem hős?
Színésznek hívják ma azokat a szappanopera-szereplőket, akik feltűnnek pár részben, aztán eltűnnek nyomtalanul. Szóval ők színészek. Rendben. Akkor ezek szerint Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre vagy Bujtor István nem voltak azok? Hiszen őket is színészeknek hívtuk… Vagy mindenki színész, akiről valaha leírta ezt egy újság?
Mindig is tiltakoztam a “sztárriporter” megjelölés ellen. Korábban- amikor megjelenés előtt visszaküldtek nekem egy rólam szóló írást- összeszámolhatatlan számú cikkből szedtem ki ezt a félreértelmezett fogalmat, hiszen egy újságírónak a tudósítás, riport-, és beszámolók, filmek és cikkek készítése a feladata, nem a sztárkodás. Saját példámon is megtapasztaltam, hogy megöltük egyes fogalmainkat.
Adjuk vissza a szavak becsületét! Igenis, legyenek példaképeink. Olyan sztárok, olyan hősök, akikre bátran rámutathatunk, s mondhatjuk gyermekeinknek: látjátok srácok, szeretnénk, ha egyszer olyanok lennétek, mint ez a bácsi vagy ez a néni!
Nem is olyan régen még az értéket képviselő, igazi sztárokkal teltek meg az újságok. Rang volt belekerülni egy lapba, magazinba, műsorba. Azokban is voltak pár soros, pár perces aprócska színesek, ilyen-olyan emberekről és csippcsupp történeteikről, mára azonban már a kamucelebek azok, akik teret nyertek, vagy ha úgy jobban tetszik: nekünk, újságíróknak is betudhatóan teret raboltak. Ezzel pedig kiszorították (kiszorítottuk) az igazi SZTÁROKAT, HŐSÖKET, PÉLDAKÉPEKET.
A kamuceleb mindenhol ott van és hirdeti: Ő A SZTÁR! Mindent tudunk róla: a balhéit, botrányait, ismerjük az elhagyott férjét/feleségét, az új kedvesét, a műmellét és trendi új haját, értesülünk róla, ha nem megy haza és egy szállodában alszik vagy éppen közlekedési szabálysértésen kapják…. csak éppen az nem tudjuk, hogy mit dolgozik, valójában mi a hasznos a tevékenységében.
Mi is ezzel a probléma? Nos, egy újság mondjuk 16 oldalból áll, egy műsor pedig mondjuk félórás. Minél több hír van a teljesítmény nélküli kamucelebekről, annál kevesebb helyre férnek be a valódi hősök, sztárok, példaképek. Így nem jut hely és idő a sportoló ikonjaink mindennapos küzdelmére, a pék bemutatására, aki éjjel-nappal süti a kenyeret a háború menekültjeinek, s nem olvashattok a tanárnőről sem, akinek a 37-ik (!!!) tanítványa nyert meg egy rangos nemzetközi versenyt. Helyettük vannak a celebek magánéleti mocskolódásai, cikkek és beszámolók arról, hogy melyikük éppen kit utál, s elmaradhatatlan elem lett egykori házastársak -amúgy értéktelen- családi szennyesének kiteregetése is.
És akkor nézzük meg mindezt egy a médiába most belenövő gyermek szemével: ő azt látja, hogy elég egy villába beköltöznie, ott innia, ennie, talpát vakargatnia, esetleg valamilyen botrányt okoznia, és máris sztár lesz.
Fényképezik, interjúkat kérnek tőle, tele lesznek vele a lapok, felkéréseket kap, autogramokat oszt… van, akinek ez lett a jövőképe! Minek dolgozni, alkotni, teremteni, ha így is lehet…?!
Közös felelősségünk mindez, minden újságíró felelőssége.
Adjuk vissza a szavaink értelmét addig, amíg nem késő! Hogy maradjanak igazi sztárok és példaképek a gyerekeinknek is! ÉN ERRE IGENNEL SZAVAZOK!
Barátsággal: Tvrtko
Utóirat: Az ALOHA-birodalom filmemben -Hawaii lenyűgöző szépségei mellett- garantáltan értékes magyar embereket mutatok be Nektek. Olyanokat, akiket lehet, hogy -még- nem ismertek, ám történetük példaértékű. Kemény munkával, hittel és kitartással valósították meg az álmaikat, itt, Hawaiion. A film részleteit és a feliratkozást megtaláljátok ITT:
Fotómon: TISZTELET A VALÓDI HŐSÖKNEK! Amit láttok: Hawaii büszkeségei Honoluluban, egy ház falán. Carissa Kainani Moore Tokióban szerzett olimpiai aranyérmet szörfözésben, mellette pedig a régi idők nagy bajnoka, minden hawaii ember büszkesége, a sport helyi legendája, a sokszoros olimpiai bajnok Duke Kahanamoku látható.